Első két hetünk hármasban

Sziasztok drága mindenki!

 Az első két hetünket nem zavartuk meg netezgetéssel, mert aaanyira jó volt!
Úgy elszállt, hogy szinte észre sem vettük. Csak elvoltunk a nagy boldogságban,
újra éltük-beszélgettük többször 20.-a részleteit, és olvasgattuk a reakcióitokat.
 Nem könnyű távol lenni, az, hogy még várni kell, hogy személyesen is megmutathassuk nektek Ádámot.
Így duplán értékes volt nekünk minden egyes válasz. Életünk egyik sorsfordító-összekovácsoló élménye volt, és közel hozott hozzánk titeket, hogy így hatott rátok is.


Tamás itthon lehetett velünk. Angliában két hét szabadság jár a friss apukáknak. Utólag ugyan kiderült, hogy nem dolgozik itt elég rég hogy megkapja, de szerencsére mint vezetőápoló jó sok szabadnapja van.
 Nem lesz gond!









 Ádám csodálatos kisfiú!
A legelejétől éberebb nappal mint éjjel, és sokszor éjszaka beiktat egy 4 órás alvást is a 3 órások közé. Kis tündér!

Nézhetünk mellette filmet, lehet porszívózni, nem zavarja semmi. Reméltük, hogy otthonos lesz neki a sok zaj, a pocakban is szinte rendszeres volt az "esti film" intézménye.
 Sőt, a születése előtti hétfőn még moziban néztük a Dead Pool-t a Reptile Teammel.
Nincs mese, Marvel rajongó lesz!;)

Persze napról napra változik. Kerekedik ki a kis arca.
Visszanézve a képeket, az elején még tiszta olyan volt, mint egy kis piros paradicsom. :D

Ami nagyon tetszett nekem, hogy ugyan olyan dupla mosolya van, mint Tamásnak.






Attól is különleges ez a kis legény, hogy képzeljétek, foggal született!
 Láttam én azonnal, hogy van egy kis fehér folt a szájában, de azt hittem sebecske. Mivel egy hét után is ott volt, megkérdeztem Tom-ot, kell e valamit csinálni vele, gondolván az aftákra, amik elég fájdalmasak tudnak lenni. De közölte, hogy az nem afta, hanem egy pici fogacska.

Magyarul ezt úgy hívják, hogy "táltos fog". 3000-ből egy gyereknél megesik. Ez még nem tejfog, általában ki is esik pár hét alatt, de ha nem jön ki annyira, olyan is van, hogy megmarad egész életre.



Tamás a legcsodásabb segítség a világon.
Mos, főz, takarít, hozza nekem a vizet, fagyit, gyümölcsöt. Pelust cserél, babát ringat, nagyon figyel ránk.
 Éjszaka varázslatos módon mindig abban a pillanatban ébred fel váltani engem, amikor éppen megfordulna a fejemben, hogy nem bírom. Tényleg végig fekhettem, pihenhettem, semmi miatt nem kellett aggódnom.
Előre jó sok ételt megfőztünk, és lefagyasztottunk, így a legtöbbször csak olvasztani kellett valami finom ebédet, de sokszor készült csodás melegszendvics vagy egyéb finomság is. Egyszer még sütit is sütött nekem!.

A cicák szerencsére lazán vették a változást. Még azért sem háborogtak, hogy ki lettek zárva éjszakára a szobánkból. Sírás esetén elsomfordálnak a veszélyzónából, de mindig visszajönnek egy kis simogatásért. Összességében jobban értékelik ezeket a ritka pillanatokat, úgyhogy kezesebbek az eddigieknél is.







Felváltva jöttek hozzánk a különböző egészségügyi alkalmazottak.
Kezdetnek a bábánk Tom tűnt fel kétnaponta. Aztán egy csecsemő gondozós lány, Meg, aki a szoptatásban, az első fürdetésben, és egyéb első babás kérdésekben hivatott segíteni. Egy health visitor, Chloe, aki alaposabban megvizsgálta pár napos korában (ők mind hárman a one to one-tól), végül Angela a helyi háziorvosi rendelőtől, aki 5 éves koráig Ádám hivatalos védőnője lesz.

El voltunk látva alaposan!
De még hasznos is volt!

Megfigyeltem az első pár napban, hogy este 11-től kb 2-ig nagyon fent van a kicsi. Utána alszik mint a bunda, de ilyenkor sokat kér enni, és gyakran sír.
Rákérdeztem erre Meg-nél, aki elmondta, hogy ez így van rendjén, mert a mama hormonszintje más ebben az időintervallumban, és a tej sokkal táplálóbb. Ez még ősember korunkból maradt ránk, amikor ebben az időszakban lehetett biztonságosan szoptatni.
Én örültem, hogy akkor nem mi csinálunk valamit rosszul, meg hogy ha már éjszakázni kell, legalább van oka..
Amikor meg elmeséltem Virág nővéremnek, ő nagyon örült neki, mert ez valahogy a magyar szakirodalmakból kimaradt, (most is csak angolul találta meg), pedig ez tényleg minden babánál így van az elején.


Nagyon meglepő nekem, hogy itt nem csak a baba testi épségével foglalkoznak, hanem hangsúlyt fektetnek a mama lelki jólétére is!
 A védőnő külön pszichológiai kérdéssort tett fel nekem, amit 6 hét múlva megismétel, hogy nincs e gyermekágyi depresszióm. A lelkemre kötötte így is, hogyha mégis letörtnek érzem magam, hívjam fel.
Amikor meg kiderült, hogy nincs itt a közelben se rokon, se barát, kicsit elfelhősödött az arca, és rögtön adott vagy 20 prospektust, hogy hova lehet menni a babával a környéken, ahol emberekkel találkozhatok. "Mert a kapcsolatok nagyon fontosak!"

Ennyi!
Otthon hány anyuka küzd magával, amikor úgy érzi, végképp nem megy ez a babázás neki, vége lett az eddigi életének, és fogalma sincs, hogy lesz tovább.
Nekem szerencsére jó sok időm volt felkészülni, és átgondolni a dolgokat, és Ádám is jól megváratott minket. Még így is néha el tudom veszíteni az önbizalmam mint első babás friss anyuka.
Mennyire jó már, ha nem kell azt érezned, hogy te csinálod rosszul, hanem rögtön felhívják a figyelmedet, hogy ne ijedj meg, ez tök normális reakció, és még segítenek is átvészelni.

Hát igen! Első babák keresztje! Rajtuk tanulnak a szüleik mindent.
Ádám is szépen tanítgat minket, hogy felismerjük igényeit. Mostmár tudjuk mikor éhes, mikor fáradt, mikor van melege, mikor fáj a pocija.

Első kimozdulásunk Ádám 9 napos korában volt, amikor elmentünk angol anyakönyveztetni. Végre a szabadban! Ádám boldogan aludt a mandukában.
Talán mondanom sem kell, hogy már a születés minden adata benne volt a rendszerben, hiszen a kórház elküldte, mi sem természetesebb, és nekünk csak alá kellett írni.
A magyar oldal kicsit rázósabbnak ígérkezik... vagy 5 formanyomtatvány, egy út Liverpoolba a tiszteletbeli konzulhoz, és két-három hónap várakozás.






Két nappal később nyelvfelvágásra mentünk kedves szomszédunk, Julie autós segítségével. A mi picink sem úszta meg a Rochlitz családi hagyományt.
Az angolok vonakodva avatkoztak be, mivel súlyos evési zavart nem okozott a nyelvfék és náluk nem gond, ha valaki nem tud R betűt mondani, szokatlan volt nekik a kérés. Ez otthon rutin munka születés után, itt viszont ritka, és még mi győzködtük őket.
Végül azért tisztességes darabot vágtak. A picit ez nem nagyon zavarta, ilyenkor a nyelvfék még csak egy hártya, 10 perc múlva vígan aludt.







Én villám gyorsan gyógyulok, mindkét utat simán bírtam, bár utána jólesett már megpihenni.
Napról-napra erősödöm. Az itteni dokik oda vannak, meg vissza. Egy-másfél hét után gyakorlatilag helyreálltam. Azt mondják szerencsés véletlenek összjátéka az egész. Klassz a genetikám (köszi Mamácska és Papácska! :D ), plusz a tahiti tánc úgy tűnik tényleg nagyon előnyösen erősíti a belső izmokat, no meg az intim tornát se hagytam el...
Ki tudja melyik, vagy mind együtt, de nagyon működik!
Persze azért semmit sem szabad elsietni, még így is vigyázni kell magamra.




Misére pl. még nem tudtunk elmenni, az túl nagy séta. De ezúton is köszönöm a szép online-mise élményeket a Kispest-Wekerle telepi plébániának, ahol Mékli Attila a plébános, és annyira hiteles miséik, közösségük és plébánosuk van, hogy még az éteren keresztül is átjön.
Virágvasárnap alkalmából talán már vállalhatjuk a nagy sétát! :)