Robbantsuk fel a parlamentet - nap

Egyik este Halloween után nagy tűzijátékozás zavarta meg Ádám altatását.
"Na, megint egy esküvő az állatkertben", gondoltuk.

Másnap volt November 5.-e,
És mint kiderült, ez itt nemzeti ünnep.
Az angolok is hordanak kokárdát, ez jelképez sok mindent, a legfőképp nemzeti öntudatot, de például azt is, ha van a családban hősi halott, vagy valaki tiszteleg háborús hősök előtt.

Egy piros pipacsról van szó, jobbára műanyag. Ez díszít minden emlékművel is.

A munkában beszélgetve aztán kiderült, hogy ez a nap a híres Guy Fawkes Day amit itt pl. Bonfire Night-nak hívnak.

Betűzöm ide a Wikipédia leírását róla, úgyis az a legalaposabb:

"Minden év november 5-én, a Guy Fawkes-nap (Guy Fawkes Day, Guy Fawkes Night, Bonfire Night, Firework Night) nevű brit ünnepen arra emlékeznek, hogy 1605-ben ezen a napon Londonban leleplezték az I. Jakab angol király elleni lőporos összeesküvést (Gunpowder Plot), melynek egyik résztvevője volt Guy Fawkes.
Az elbukott merényletet elnyomott angol katolikusok próbálták végrehajtani Robert Catesby vezetésével. A terv az volt, hogy felrobbantják a Lordok Házát az angliai parlament megnyitása során, de rajtuk ütöttek, és nyolc összeesküvőt, köztük Fawkes-t, elfogtak. Kínvallatás után halálbüntetésre ítéltek, felakasztottak és felnégyeltek.
Még az összeesküvés leleplezésének napján, november 5-én London lakosait arra bíztatták, hogy gyújtsanak örömtüzeket annak örömére, hogy a király megmenekült a merénylettől, feltéve, hogy „az öröm ezen bizonyságait nem kíséri veszély vagy rendbontás”. Egy későbbi törvény minden év november 5-ére hálaadást írt elő, hogy megünnepeljék „megváltásunk örömteli napját”, ez a törvény egészen 1859-ig maradt hatályban. Bár csak egyike volt a 13 elfogott összeesküvőnek, a mai napig Guy Fawkes nevét asszociálják a legtöbben a kudarcot vallott lőporos összeesküvéssel.

Nagy-Britanniában a mai napig november 5-ét Guy Fawkes Night-nak, Guy Fawkes Daynek, Összeesküvés Éjnek vagy Örömtüzek Éjszakájának hívják, utóbbi közvetlenül az 1605. november 5-én gyújtott tüzekre utal. Az örömtüzek mellett az 1650-es évektől kezdve egyre több helyen tartottak tűzijátékokat és 1673 után (amikor a későbbi II. Jakab angol király bejelentette áttérést a katolikus vallásra) elterjedt, hogy ezen az éjszakán elégettek egy (Fawkest vagy a pápát jelképező) bábut is. Azonban az idő során számos olyan bábut elégettek, amelyek az akkor éppen népszerűtlen közéleti szereplőket jelképezték, mint pl. Margaret Thatchert, bár a legtöbb bábu még így is Fawkest jelképezi. A hagyomány szerint a bábut gyerekek készítik öreg ruhákból, újságpapírokból és egy maszkból. A 19. század során Fawkes keresztneve, a „guy” felvette a „furcsán öltözött személy” jelentést, de az Egyesült Államokban ez a szó elvesztette negatív felhangját és csak „srácot” vagy „fickót” jelent. "

A barátaink bent viccesen "gyújtsuk fel a parlamentet" ünnepnek hívják, mert már egyikükben sem tiszta, minek is ünneplünk.
Az írek a keresztény mártírokra emlékeznek, az angolok a királyság dicsőségére, mindenki más a szép tűzijátékokra.
Ami egyébként itt szabad forgalmú, ilyenkor napokig mindenki durrogtat, és a tűzoltók annyit dolgoznak, mint sose máskor, mert rengeteg a véletlen baleset.

Most már ezt is tudjuk! :)

Halloween

Sziasztok!

 Ahogy közeledett október vége, tudatosult bennünk, hogy idén a Halloween ős hazájában ünnepeljük a halottak napját.
 Sokat hallottunk róla, láttuk filmekben, otthon is volt pár jó kis bulink, de nagyon kíváncsiak voltunk rá hogy néz ez ki itt, ahonnan származik a hagyomány.

Már épp kezdtünk volna lelkesen készülődni, (azt terveztük, hogy csináltunk házi karamellt a gyerekeknek, meg pókhálót az ablakra), amikor a helyiek kicsit lehűtöttek minket, "Á, itt nem akkora dolog az egész, mint Amerikában".

Úgyhogy végül csak pár szellemecskét ragasztottam az ablakra, és vettünk egy doboz gumicukrot, hogyazért ne legyünk üres kézzel, ha mégis bekopog valaki.

Egyébként hetek óta halloween láz volt az üzletekben, külön erre az alkalomra gyártott nagy kosár Haribo, Celebration, mindenféle finomság került a polcokra. Alig lehetett ellenállni. Komoly dekorációk, bábuk jelmezek, kellékek. De hát akkor biztos csak a felnőtt bulikra...

A hétvégét barátainkkal töltöttük. Ági és Árpi jött hozzánk Mikivel és Borkával. Ági regnum társam és mind egy általánosba jártunk. Itt laknak Angliában, Stevenage-ben. Illetve laktak, mert épp most költöznek Ausztriába. Már rég megbeszéltük, hogy meglátogatjuk egymást. Végül ők jöttek hozzánk, és nagyon jó hétvégét töltöttünk együtt az állatkertben és a városban.
Ádám nagyon jókat játszott a korban hozzá közel Álló Borkával, és csodálta az ügyes és nagy Mikit. Irtó édesek voltak! Nekünk meg nagyon jól esett egy kis találkozás barátokkal, és pláne magyarokkal.
Iszonyú jó volt!!

Aztán elérkezett a nagy este. Sötétbe burkolódzott a város.
Előbb kiokultunk, hogy kb este 6-8ig illik "Trick or treat"-elni, és hagyományosan égve hagyja a lámpákat, aki szívesen lát vendégeket. Aki nem szeretné hogy bekopogjanak hozzá, az besötétít.
Nagyon jó kis megoldás!
Így az utcát járó gyerekeket nem érheti csalódás.

Egy jó barátunk, aki az állatkert mellett lakik, már három napja kidekorálta a kertjét tökökkel meg csontvázakkal, és kiírta fa táblákra, hogy everobody wellcome.
Ők nagyon lelkesen készültek, minket is hívtak, hogy menjünk át később.

Fél 7-kor hozzánk is bekopogtak az első óvatos kísértetek. Egy fejetlen hulla, egy bohóc, meg egy tolókocsis vámpír. <3 Nagyon édesek voltak! Az anyukák babakocsival kicsit hátrébb az utcán várakoztak. Azért nekik is oda integettünk.

Később elindultunk megnézni a barátainkat, és akkor érintett meg minket úgy igazán a Halloween-hangulat.

Kb a házak fele volt sötét, a többi viszont a jobbnál jobb ötletek tárházát mutatta. Hol egy bepókhálózótt ajtó, hol egy vicces felirat, sok-sok tök és lámpás, Nem is mindenhol égett a lámba, de a díszekből látszott egyértelműen hol várják a vendégeket.

Az utca pedig tele volt kopogtató gyerek csoportokkal. A kicsiket kísérték még a szintén jelmezes, és láthatóan remekül szórakozó anyukák és apukák. A tíz év forma gyerkőcök viszont már önállóan kis csoportokban közlekedtek büszkén.
Ami szintén új volt nekünk, hogy volt egy fajta vicces akadályverseny hangulat is. A legtöbb házban nem csak cukorkát kaptak, hanem azért valami feladatot, mókát kellett teljesíteni.
Láttunk királyi párt, ahol egy gyilkosságot kellett felderíteni, és szinte minden ajtó mögött volt valami hasonló meglepetés.

A mi barátaink háza volt messze a legizgalmasabb a környéken! Nem hiába készültek annyit.
Öt állatkertes verődött össze, a házaspár akiknek a kertje volt halott kalózok voltak, volt egy bohóc, meg egy vérfarkas, és egy madárijesztő.

A rejtelmesen megvilágított kerti ösvény a hátsó kertbe vezette az érkezőket. Útközben rájuk ijesztett a vérfarkas, aztán bejutottak a "freaky circus"-ba, ahol a kalózkapitány világító labdákkal zsonglőrködött, a bohóc elcsitította a vérfarkast pár levágott végtaggal, a gyerekeknek pedig az üstből kellett kivenni a csokit, ami azért volt nagy teljesítmény, mert még volt benne pár kéz és lábfej. ;)
A bátrabbak újabb koncot is dobhattak a vérfarkasnak.
És ők voltak azok, akik azelőtt azt állították, hogy itt nem nagy buli a Halloween.

Ryan, a vérfarkas - macska vigyázónk ;) 

Ha ez nem buli, hát mi??

Ok, az tény, hogy itt az egész a gyerekekről szól. A felnőttek az ő kedvükért öltöznek be, kísérik őket, vagy feldíszítik a házukat, kitalálják az az évi rémítgetést, és fogadják az érkezőket.
De mindenki benne van, mindenki barátságos, ismeretlenül is kedves és hálás a gesztusért.

Arra emlékeztetett, amikor gyerekkoromban még az utcákat jártuk végig papírgyűjtéskor, és bekopogtunk a házakba, hogy van e felesleges papírjuk. A legtöbben kedvesek voltak, csak páran nem. Nagyon jó tapasztalat volt, kis önállóskodás gyerekfejjel, idegenekkel szóba állni.
Csak itt mindenki benne volt a játékban, egy estén, amikor a félelemből vicc lesz.
Persze a locsolkodás is hasonló, de olyankor csak az ismerősöket látogatja az ember.

Bevallom, én előre nem szerettem a Halloweent. Kirázott a hideg a gondolattól, hogy a kicsi Ádámomat egyszer is halottnak öltöztessem.
De most megtapasztaltam, hogy tényleg felszabadító és vicces közösen kinevetni a félelmeket, együtt gyereknek lenni, kicsi és nagy, csoportokban barátokkal, vagy összefutva idegenekkel mókázni.

Jövőre még jobban belehúzunk!

Ádám fejlődik

Sziasztok!

Írok egy kicsit Ádám kalandjairól. Mert ebben a hónapban napról napra fejlődik. Szinte követni is nehéz.

 A mászásból szinte egyik napról a másikra elkezdett tárgyakban megkapaszkodni, és felhúzni magát.
Először a vadkörte utcai vendégeskedésünk alatt állt fel egyedül. A járókában este, a peremébe kapaszkodva. Ennek a tudománynak annyira megörült, hogy még egy órán át nem lehetett elaltatni, mert kacagva sétált körbe-körbe. Jogos persze, és halál édi volt. Csak mi voltunk nagyon nagyon fáradtak.

 Legjobban a nappalink kerek asztalkájába szeretett kapaszkodni, de ott aztán könnyen adódnak, egyensúlyozási problémák, és a legtöbb esetben hanyatt esés a vége. Miután nem lehet a baba sarkában folyamatosan a szülője, ez bizony néha fej-bekoppintással jár.
Pár komolyabb csattanás után elkezdte óvatosan hajlítani a térdeit, és másnapra már gyönyörűen guggolt fel-le. Csak ámulunk, bámulunk.

 Egyre stabilabban ácsorog, néha már a kapaszkodót is elengedi. De azért még figyelni kell mi van mögötte, vagy hogy nem billenékeny-e amin próbál felkapaszkodni.

Bevezettük már az ajtófélfára szerelhető ugrálós hintát is. Nagyon tetszett neki, de egyenlőre leginkább felfedezés öröme izgatja. Most, hogy végre kitárult a világ.

10.-én hétfőn meglepve tapasztaltuk, hogy a kisember felderítőútra indult a házban. Eddig nem engedett minket látótávolságon kívül, illetve csak akkor, ha a járókában hagytuk. Az is nagy dolog volt, hogy a legutóbbi baba-mama csoporton egyedül eljátszott, elengedve maga mellől.
De ilyen messze eddig nem merészkedett. A hálószobából először a fürdőszobáig jutott, ott vissza fordult ránk mosolyogni. Ez után eltűnt a kanyarban, de nem a nappaliba vezetett az útja a sok játék közé, hanem eddig ismeretlen terepre, a konyhába!
Ott van ám a sok izgalmas!
Többek között a macskák tálja. Egyszer hagytam neki pancsolást a vizükkel, had próbálja ki milyen a nedvesség. Egész nyáron nem volt rá módja. De a macskatáp az szent!
Azóta is természetesen ha szabadjára engedem, első útja ide vezet.
Vihar sebességgel mászik.

A jó cicák csak tűrnek, tűrnek. Igazán rendesek vele.

Ádám sokat játszik az ő játékukkal, amit tavaly kaptak karácsonyra. Ilyenkor csak nézik a madzag végén az egeret vágyakozva, de nem mennek rá. Igazán nagy dolog!

Eddig nem mentek a járókába és a baba ágyba sem. Most kezdik e téren feszegetni a határokat, de az igazság az, hogy mostanában ritkábban használjuk őket.

Mióta a baba uralja a földszintet, a macsekok felfedezték, hogy mégiscsak van értelme a falra szerelt fekvőhelyeknek. Ha már végképp nem győznek menekülni a kis kacagó négykézlábas elől, csak felugranak ide, elkucorodnak, és már alszanak is.

Az ízekkel is tovább ismerkedünk.
Nem nagy kajás egyenlőre az úrfi, a legnagyobb tett egy kisebb répa elfogyasztása volt eddig pép formában, egy nap alatt.
De ízlésében úgy tűnik apjára hajaz!

Az állatkertben volt egy izgalmas esetünk!
 Tamás tartott egy kis előadást amiben összegezte chesteri munkáját. Közben én hátul Ádámot szórakoztattam. Elérkezett az idő egy sürgős pelus cseréhez. De persze a táskát igen rutintalanul lent hagytam a társalgóban.
Fogtam a babát, lemegyek.
De hol pelenkázzunk? Az asztal jó lesz! Egész üres is volt, csak pár üveg állt rajta. Nem lesz azzal gond, legfeljebb megmancsolja őket kicsit közben. Még jó is, hogy van ami szórakoztassa. Hipp hopp végzünk!
Persze, csakhogy az a kantáros gatya volt rajta, amin nincsenek alul gombok. Mert viszont dínós, és kék, és szép. Aznap pedig űber cukinak kellett lenni! ;) Se baj, így majd kicsit hosszabb, de eljátszik úgyis, mondom.
Egyszerre azt hallom köszörüli a torkát. Krákog. Ránézek, fél kezemben gyerek, másikban koszos pelus, harmadikban ruha, negyedikben popsi törlő. Látom, hogy a feje tiszta vörös, a szeme kerekedik, mellette pedig egy nyitott kicsi befőttesüveg. Upsz, nem vettem észre, hogy nem volt rácsavarva a teteje.

A történethez tudni kell, hogy a varázshegyes csapat több tagja is él-hal a különleges erős paprikákért. Több üvegecske csoda agyrobbantó is várakozik a polcokon, vigyázni kell az ember mit használ ott az ebédjéhez. Ilyen gyöngyszemek is találhatók, mint a hirhedt bhut jolokia, vagy a habanero, de ezeken kívül is még sok másik fajta.
Amúgy tényleg csodát tud tenni egy hideg náthás téli napon egy csipet ezekből a teába vagy kávéba. Majdnem mint egy jó becherovka.
Tamás már annyira megszokta az erőseket, hogy az erős pistát kb. lekvárnak használja a kenyerén.

Szóval egy ilyen üvegecskét tartott a kezében, mellette egy kis kupac, amit kiborított belőle, és csak vörösödik.
Huh! Gondolkodjunk!
Mi a legjobb kapszeicin csillapítására?
A tej!
Szuper, épp van kéznél! Gyorsan mellre teszem a fél pucér babát.
Közben jár az agyam. Az első kérdés, milyen erős lehet, és mennyit ehetett belőle. Tamás mesélt nekem olyan erős paprikákról is, amikkel direkt abból csinálnak kihívást, hogy megesznek egy kiskanállal, és van aki már ettől is a kórházban köt ki.
Nem visít, szóval valószínű csak a kezére tapadt.
Gyorsan megkóstolom, elég erős, mit ne mondjak, még pár perc múlva is érzem, de tűrhető. Ok, nagy baj nem lesz.
Vissza lapátolom a paprikát az üvegbe, felöltöztetem a babát, és szemügyre veszem a gyermeket.
Mintha mi se történt volna nevet vissza rám, hálásan az extra szopiért.
Se sírás, se más egyéb.

Egészségedre kicsi Ádám!