Helló mindenki!
Április elején nagy örömünkre, Mamácska és Papácska is kilátogattak hozzánk.
Mivel az ittlétük épp Tamás szabad hétvégéjére esett, arra gondoltunk, hogy jó lenne messzebbre is elmerészkedni Chestertől. Ebből az alkalomból igen bátran béreltek egy autót egész hétre, hogy gondtalanul furikázhassunk. Így legalább a reptérről ide s vissza jutás problémája is meg lett oldva.
Le a kalappal Papács előtt, hogy bevállalta.
Az első pár napot otthon töltöttük, a nagyszülők végre a karjukban tarthatták Ádámot, aminek nem is tudnám megmondani ki örült a legjobban. :)
Ők ugyebár egészségi okokból hús diétán vannak (ketogén kúra), ezért hoztak magukkal fagyasztva ennivalót. De néhány különleges fogásra minket is meghívtak. Ettünk tatár bifszteket, meg nyúl pecsenyét, megkóstoltuk a velőt, és hagytak itt nekünk irtó finom szalonnát és hurkát, amit már nagyon nélkülöztünk. Mindnek az a különlegessége, hogy teljesen kezeletlen, tökéletesen bio húsokból készült, és emiatt sokkal jobban érezni az igazi ízét.
Persze megmutattam nekik Chestert. A sziget be is mutatkozott sajátos időjárásával.
Tűző napsütésben indultunk, de a szép főutcán leszakadt az ég. El ment a felhő, majd a Falon elkapott minket a jégeső, hogy pár perc múlva megint kisüssön a nap. Szerencsére rutinosan volt nálunk esernyő.
Anglia maga elég kopár, minden ipar telepekkel, szántókkal és legelőkkel van tele, csak elvétve akad néhány zsebkendőnyi nemzeti park.
De Chester épp Wales határán fekszik! Ami tele van gyönyörű látnivalókkal. Már nagyon vágytam oda! Sétáim alkalmával egyes pontokról elláttam a messzi hegyekig, és nagyon kíváncsivá tettek.
Történelmi szépség tekintetében Chester is kiemelkedő, de Wales tele van ősi várakkal. Mint a walesi bárdokból jól tudjuk, az 1200-as években Eduárd király jócskán telepakolta erődítményekkel az egészet, és így erősítette meg a hatalmát felettük.
Elsőnek megnéztük a tengerparton álló Conwy várát, ami tisztára olyan, mint amilyennek a Narniában Cair Paravel-t képzelném. Biztosan nem véletlen!
Ez a város fergeteges hangulat volt! Körbeveszi a városfal, előtte a kikötő. Az egész kicsi, és nagyon ódon. Kicsit emlékeztet Chaster-re, csak nálunk nincs ennyire szép nagy vár.
Bent bagoly bemutató, és lovagi hagyományőrző gyakorlat fogadott minket. Persze bohóckodás is volt a gyerekek szórakoztatására. Az egész nagyon családias, hagyományőrzős, barátságos volt.
A part pedig valódi madarász csemege! Láttunk csigaforgatókat, mindenféle sirályokat. Tamás majd kiegészíti pontosan miket, mert ő jóval madarászabb nálam. ;)
Ez után átmentünk Anglesey szigetére. Itt megnéztünk egy helyi élőlényeket bemutató tengeri akváriumot. Jó, nekik könnyű dolguk van, hiszen a parton vannak, mellettük a tenger, ahonnan közvetlenül tudják szivattyúzni a vizet, és az állatok begyűjtése sem okoz gondot. De a bemutatás módja akkor is kiemelkedő!
Hiába voltunk sokan bent, volt elég látogatói tér, hozzá lehetett férni az akváriumokhoz. A berendezés és az ismertetés nagyon szép és hangulatos. Van egy hullámtörés medencéjük, amire időről-időre lezúdul egy csomó víz. Egy hajó oldalát mutatja be, hogy hogy kapaszkodnak rajta a kagylók. A kiállítás utolsó termébe érve pedig kiderül, hogy nem is egy, hanem három akváriumos a rendszer. A sok víz egy halas medencébe érkezik, az innen a túlfolyó víz pedig egy harmadik medencét áraszt el, ami a part zónáit mutatja be az ott élő moszatokkal, rákocskákkal, hínárral. Marha jó!!!
Van egy elsüllyedt hajó bemutató a mélyben élő és bújkáló fajokkal, van egy kis cápás medence ami felett lebeg egy életnagyságú óriás cápa makett. (angolul basking shark, napozó cápa a neve :D. Tök jó pofa!)
De a kis akváriumsorok is ötletesek, színesek, szépek. Ráadásul komoly tudományos munkát is végeznek, mindenféle szaporító programokban vesznek részt, többek közt homárokéban.
Kint a parkoló mellett pedig egy hiper-szuper kalózos játszótér, ahol vízi játékok is vannak. Ide biztosan visszatérünk majd Ádámmal, amikor már tudja majd értékelni az ilyesmit.
Viszont az odavezető út döbbenetes! Igazi angol sztereotípia!
Valami okból ezek a jó angolok nem tartják fontosnak az utak betonozásakor két autónyira kiszélesíteni az utakat. De komolyan, még a városban sem! Mintha nem lenne elég, hogy a bal oldalon kell vezetni...
Chesterben több olyan út is van, ahol fel van festve, hogy meg kell állni ha jön a szembejövő, mert nem fér el egymás mellett két autó. Amikor még kanyarodik is az út, akkor külön kalandos. De ez nem zavar senkit, mert mindenki a végtelenségig békésen, és gyök kettővel vezet. Nem előznek, nem anyáznak, nem bosszankodnak, ha fékezniük kell. A gyepet többre tartják mint a helyet e közlekedésre, úgyhogy az úton parkolnak!! Csak megállnak, kiszállnak, aztán ha jön egy autó, az szépen át kell menjen a másik sávba kikerülni. Ha van szembe forgalom, megvárják, amíg elmegy. Ha egy biciklis halad a kétsávos főúton, szépen lassan araszol mögötte az autósor. Nem ideges típusok.
No de ez az út az akváriumba még ehhez képest is durva volt.
Konkrétan egy autónyi, egyik oldalt sövény, másik oldalt kőkerítés, aztán hajrá. Hogy mi van ha jön szembe valaki? Ez szerencsére nem derült ki. De rendesen izgultunk amíg célhoz nem értünk.
Voltak hasonlóan jó helyek a parti úton is, egyik oldalt szakadék és tenger, másik oldalt szikla fal, de ott szűk két autónyi hely azért volt.
Visszafelé beugrottunk Bangorba is, de ott éppen zárt a vár. Azért körbejártuk, lefotóztuk, megnéztük a templomot és a börtönt amik a hely nevezetességei, és gyűjtöttünk szép kagylókat a parton.
Másnap elindultunk bepillantani a hegyek világába is. A Gwidyr Forest Nemzei Park Betws-y-Coed városkájába látogattunk el. A hely főként hegymászó túrák kedvelt kiindulópontja, és az Afon Llugwy folyó partján fekszik.
Igen, ezek már walesi helységnevek. Kimondhatatlan, érthetetlen, tiszta Gyűrűk Ura!
A partján egy szép séta vezet a Swallow Falls nevű híres vízeséshez. Elindultunk rajta. Hatalmas fák, minden tiszta zuzmó, moha. Zöld, nedves, párás, varázslatos! Kis csobogók itt-ott, aztán tömött zöld gyepek, ősi gyökerek, elvarázsolt tündér világ. Mesés!
Végül a vízesésig nem jutottunk fel, én már félúton, a bányászok "hídjánál" éreztem, hogy nem kéne erőltetnem magam. Még csak a hat hét telt el a szülés óta. Úgyhogy vissza mentünk a kocsihoz. Majd legközelebb folytatjuk. Így is gyönyörű volt! :)
Az utolsó látványosság amit megnéztünk, Wales fő vára, Caernarfon. Ebben a várban tartják a mai napig a walesi-herceg koronázását, több teremben is látható volt a ceremónia, amikor Károly herceget megkoronázza Erzsébet királyné.
Ez a vár nagyon vár! Hatalmas. Élő. Zegzugos. Megvannak a termek, folyosók, kőajtók érintetlenül. Könnyen oda lehet képzelni a falunyi embert, akik itt éltek. Szinte ma is lehetne használni, ha akarnák. Csak éppen a régen fából készült épületek nincsenek benne rekonstruálva. Hátborzongató, és gyönyörű.
Ez nem olyan kis kedves hagyományőrzős mint Conwy, ez egy még ma is funkcionálónak tűnő erődítmény. Még sosem láttam ilyet. Nagyon érdekes volt. Be se tudtuk járni másfél óra alatt, ami időnk még volt zárásig. Azért a királyi hálótermet és lakosztályokat, meg a magas tornyokat megnéztük.
Ádám első nap nagyon jól bírta az autózást és mandukázást, második nap már a végére eléggé elege lett belőle szegénykémnek. De kibírta. :)
Hétfőn természetesen az állatkertet is megnéztük együtt.
Fotóztunk zsiráfokat Papácsnak, hiszen neki az erőszakmentes kommunikáció miatt többlet jelentésük is van. :) Jártunk Tamás állatos helyein az Islands -ben meg a lepkeházban. Itt a háttérbe tényleg csak a dolgozók mehetnek be, úgyhogy mi i s a kiállítótérben maradtunk. Megint szép időnk volt, ami külön kegyelem három nap egymás után.
Nagyon jó volt ez az együtt töltött bő hét, alig várjuk, hogy megismételhessük!
Április elején nagy örömünkre, Mamácska és Papácska is kilátogattak hozzánk.
Mivel az ittlétük épp Tamás szabad hétvégéjére esett, arra gondoltunk, hogy jó lenne messzebbre is elmerészkedni Chestertől. Ebből az alkalomból igen bátran béreltek egy autót egész hétre, hogy gondtalanul furikázhassunk. Így legalább a reptérről ide s vissza jutás problémája is meg lett oldva.
Le a kalappal Papács előtt, hogy bevállalta.
Az első pár napot otthon töltöttük, a nagyszülők végre a karjukban tarthatták Ádámot, aminek nem is tudnám megmondani ki örült a legjobban. :)
Ők ugyebár egészségi okokból hús diétán vannak (ketogén kúra), ezért hoztak magukkal fagyasztva ennivalót. De néhány különleges fogásra minket is meghívtak. Ettünk tatár bifszteket, meg nyúl pecsenyét, megkóstoltuk a velőt, és hagytak itt nekünk irtó finom szalonnát és hurkát, amit már nagyon nélkülöztünk. Mindnek az a különlegessége, hogy teljesen kezeletlen, tökéletesen bio húsokból készült, és emiatt sokkal jobban érezni az igazi ízét.
Persze megmutattam nekik Chestert. A sziget be is mutatkozott sajátos időjárásával.
Tűző napsütésben indultunk, de a szép főutcán leszakadt az ég. El ment a felhő, majd a Falon elkapott minket a jégeső, hogy pár perc múlva megint kisüssön a nap. Szerencsére rutinosan volt nálunk esernyő.
Anglia maga elég kopár, minden ipar telepekkel, szántókkal és legelőkkel van tele, csak elvétve akad néhány zsebkendőnyi nemzeti park.
De Chester épp Wales határán fekszik! Ami tele van gyönyörű látnivalókkal. Már nagyon vágytam oda! Sétáim alkalmával egyes pontokról elláttam a messzi hegyekig, és nagyon kíváncsivá tettek.
Történelmi szépség tekintetében Chester is kiemelkedő, de Wales tele van ősi várakkal. Mint a walesi bárdokból jól tudjuk, az 1200-as években Eduárd király jócskán telepakolta erődítményekkel az egészet, és így erősítette meg a hatalmát felettük.
Elsőnek megnéztük a tengerparton álló Conwy várát, ami tisztára olyan, mint amilyennek a Narniában Cair Paravel-t képzelném. Biztosan nem véletlen!
Bent bagoly bemutató, és lovagi hagyományőrző gyakorlat fogadott minket. Persze bohóckodás is volt a gyerekek szórakoztatására. Az egész nagyon családias, hagyományőrzős, barátságos volt.
A part pedig valódi madarász csemege! Láttunk csigaforgatókat, mindenféle sirályokat. Tamás majd kiegészíti pontosan miket, mert ő jóval madarászabb nálam. ;)
Ez után átmentünk Anglesey szigetére. Itt megnéztünk egy helyi élőlényeket bemutató tengeri akváriumot. Jó, nekik könnyű dolguk van, hiszen a parton vannak, mellettük a tenger, ahonnan közvetlenül tudják szivattyúzni a vizet, és az állatok begyűjtése sem okoz gondot. De a bemutatás módja akkor is kiemelkedő!
Hiába voltunk sokan bent, volt elég látogatói tér, hozzá lehetett férni az akváriumokhoz. A berendezés és az ismertetés nagyon szép és hangulatos. Van egy hullámtörés medencéjük, amire időről-időre lezúdul egy csomó víz. Egy hajó oldalát mutatja be, hogy hogy kapaszkodnak rajta a kagylók. A kiállítás utolsó termébe érve pedig kiderül, hogy nem is egy, hanem három akváriumos a rendszer. A sok víz egy halas medencébe érkezik, az innen a túlfolyó víz pedig egy harmadik medencét áraszt el, ami a part zónáit mutatja be az ott élő moszatokkal, rákocskákkal, hínárral. Marha jó!!!
Van egy elsüllyedt hajó bemutató a mélyben élő és bújkáló fajokkal, van egy kis cápás medence ami felett lebeg egy életnagyságú óriás cápa makett. (angolul basking shark, napozó cápa a neve :D. Tök jó pofa!)
De a kis akváriumsorok is ötletesek, színesek, szépek. Ráadásul komoly tudományos munkát is végeznek, mindenféle szaporító programokban vesznek részt, többek közt homárokéban.
Kint a parkoló mellett pedig egy hiper-szuper kalózos játszótér, ahol vízi játékok is vannak. Ide biztosan visszatérünk majd Ádámmal, amikor már tudja majd értékelni az ilyesmit.
Viszont az odavezető út döbbenetes! Igazi angol sztereotípia!
Valami okból ezek a jó angolok nem tartják fontosnak az utak betonozásakor két autónyira kiszélesíteni az utakat. De komolyan, még a városban sem! Mintha nem lenne elég, hogy a bal oldalon kell vezetni...
Chesterben több olyan út is van, ahol fel van festve, hogy meg kell állni ha jön a szembejövő, mert nem fér el egymás mellett két autó. Amikor még kanyarodik is az út, akkor külön kalandos. De ez nem zavar senkit, mert mindenki a végtelenségig békésen, és gyök kettővel vezet. Nem előznek, nem anyáznak, nem bosszankodnak, ha fékezniük kell. A gyepet többre tartják mint a helyet e közlekedésre, úgyhogy az úton parkolnak!! Csak megállnak, kiszállnak, aztán ha jön egy autó, az szépen át kell menjen a másik sávba kikerülni. Ha van szembe forgalom, megvárják, amíg elmegy. Ha egy biciklis halad a kétsávos főúton, szépen lassan araszol mögötte az autósor. Nem ideges típusok.
Konkrétan egy autónyi, egyik oldalt sövény, másik oldalt kőkerítés, aztán hajrá. Hogy mi van ha jön szembe valaki? Ez szerencsére nem derült ki. De rendesen izgultunk amíg célhoz nem értünk.
Voltak hasonlóan jó helyek a parti úton is, egyik oldalt szakadék és tenger, másik oldalt szikla fal, de ott szűk két autónyi hely azért volt.
Visszafelé beugrottunk Bangorba is, de ott éppen zárt a vár. Azért körbejártuk, lefotóztuk, megnéztük a templomot és a börtönt amik a hely nevezetességei, és gyűjtöttünk szép kagylókat a parton.
Másnap elindultunk bepillantani a hegyek világába is. A Gwidyr Forest Nemzei Park Betws-y-Coed városkájába látogattunk el. A hely főként hegymászó túrák kedvelt kiindulópontja, és az Afon Llugwy folyó partján fekszik.
Igen, ezek már walesi helységnevek. Kimondhatatlan, érthetetlen, tiszta Gyűrűk Ura!
A partján egy szép séta vezet a Swallow Falls nevű híres vízeséshez. Elindultunk rajta. Hatalmas fák, minden tiszta zuzmó, moha. Zöld, nedves, párás, varázslatos! Kis csobogók itt-ott, aztán tömött zöld gyepek, ősi gyökerek, elvarázsolt tündér világ. Mesés!
Az utolsó látványosság amit megnéztünk, Wales fő vára, Caernarfon. Ebben a várban tartják a mai napig a walesi-herceg koronázását, több teremben is látható volt a ceremónia, amikor Károly herceget megkoronázza Erzsébet királyné.
Ez a vár nagyon vár! Hatalmas. Élő. Zegzugos. Megvannak a termek, folyosók, kőajtók érintetlenül. Könnyen oda lehet képzelni a falunyi embert, akik itt éltek. Szinte ma is lehetne használni, ha akarnák. Csak éppen a régen fából készült épületek nincsenek benne rekonstruálva. Hátborzongató, és gyönyörű.
Ez nem olyan kis kedves hagyományőrzős mint Conwy, ez egy még ma is funkcionálónak tűnő erődítmény. Még sosem láttam ilyet. Nagyon érdekes volt. Be se tudtuk járni másfél óra alatt, ami időnk még volt zárásig. Azért a királyi hálótermet és lakosztályokat, meg a magas tornyokat megnéztük.
Ádám első nap nagyon jól bírta az autózást és mandukázást, második nap már a végére eléggé elege lett belőle szegénykémnek. De kibírta. :)
Hétfőn természetesen az állatkertet is megnéztük együtt.
Nagyon jó volt ez az együtt töltött bő hét, alig várjuk, hogy megismételhessük!