Sziasztok!
Írok egy kicsit Ádám kalandjairól. Mert ebben a hónapban napról napra fejlődik. Szinte követni is nehéz.
A mászásból szinte egyik napról a másikra elkezdett tárgyakban megkapaszkodni, és felhúzni magát.
Először a vadkörte utcai vendégeskedésünk alatt állt fel egyedül. A járókában este, a peremébe kapaszkodva. Ennek a tudománynak annyira megörült, hogy még egy órán át nem lehetett elaltatni, mert kacagva sétált körbe-körbe. Jogos persze, és halál édi volt. Csak mi voltunk nagyon nagyon fáradtak.
Legjobban a nappalink kerek asztalkájába szeretett kapaszkodni, de ott aztán könnyen adódnak, egyensúlyozási problémák, és a legtöbb esetben hanyatt esés a vége. Miután nem lehet a baba sarkában folyamatosan a szülője, ez bizony néha fej-bekoppintással jár.
Pár komolyabb csattanás után elkezdte óvatosan hajlítani a térdeit, és másnapra már gyönyörűen guggolt fel-le. Csak ámulunk, bámulunk.
Egyre stabilabban ácsorog, néha már a kapaszkodót is elengedi. De azért még figyelni kell mi van mögötte, vagy hogy nem billenékeny-e amin próbál felkapaszkodni.
Bevezettük már az ajtófélfára szerelhető ugrálós hintát is. Nagyon tetszett neki, de egyenlőre leginkább felfedezés öröme izgatja. Most, hogy végre kitárult a világ.
10.-én hétfőn meglepve tapasztaltuk, hogy a kisember felderítőútra indult a házban. Eddig nem engedett minket látótávolságon kívül, illetve csak akkor, ha a járókában hagytuk. Az is nagy dolog volt, hogy a legutóbbi baba-mama csoporton egyedül eljátszott, elengedve maga mellől.
De ilyen messze eddig nem merészkedett. A hálószobából először a fürdőszobáig jutott, ott vissza fordult ránk mosolyogni. Ez után eltűnt a kanyarban, de nem a nappaliba vezetett az útja a sok játék közé, hanem eddig ismeretlen terepre, a konyhába!
Ott van ám a sok izgalmas!
Többek között a macskák tálja. Egyszer hagytam neki pancsolást a vizükkel, had próbálja ki milyen a nedvesség. Egész nyáron nem volt rá módja. De a macskatáp az szent!
Azóta is természetesen ha szabadjára engedem, első útja ide vezet.
Vihar sebességgel mászik.
A jó cicák csak tűrnek, tűrnek. Igazán rendesek vele.
Eddig nem mentek a járókába és a baba ágyba sem. Most kezdik e téren feszegetni a határokat, de az igazság az, hogy mostanában ritkábban használjuk őket.
Mióta a baba uralja a földszintet, a macsekok felfedezték, hogy mégiscsak van értelme a falra szerelt fekvőhelyeknek. Ha már végképp nem győznek menekülni a kis kacagó négykézlábas elől, csak felugranak ide, elkucorodnak, és már alszanak is.
Az ízekkel is tovább ismerkedünk.
Nem nagy kajás egyenlőre az úrfi, a legnagyobb tett egy kisebb répa elfogyasztása volt eddig pép formában, egy nap alatt.
De ízlésében úgy tűnik apjára hajaz!
Az állatkertben volt egy izgalmas esetünk!
Tamás tartott egy kis előadást amiben összegezte chesteri munkáját. Közben én hátul Ádámot szórakoztattam. Elérkezett az idő egy sürgős pelus cseréhez. De persze a táskát igen rutintalanul lent hagytam a társalgóban.
Fogtam a babát, lemegyek.
De hol pelenkázzunk? Az asztal jó lesz! Egész üres is volt, csak pár üveg állt rajta. Nem lesz azzal gond, legfeljebb megmancsolja őket kicsit közben. Még jó is, hogy van ami szórakoztassa. Hipp hopp végzünk!
Persze, csakhogy az a kantáros gatya volt rajta, amin nincsenek alul gombok. Mert viszont dínós, és kék, és szép. Aznap pedig űber cukinak kellett lenni! ;) Se baj, így majd kicsit hosszabb, de eljátszik úgyis, mondom.
Egyszerre azt hallom köszörüli a torkát. Krákog. Ránézek, fél kezemben gyerek, másikban koszos pelus, harmadikban ruha, negyedikben popsi törlő. Látom, hogy a feje tiszta vörös, a szeme kerekedik, mellette pedig egy nyitott kicsi befőttesüveg. Upsz, nem vettem észre, hogy nem volt rácsavarva a teteje.
A történethez tudni kell, hogy a varázshegyes csapat több tagja is él-hal a különleges erős paprikákért. Több üvegecske csoda agyrobbantó is várakozik a polcokon, vigyázni kell az ember mit használ ott az ebédjéhez. Ilyen gyöngyszemek is találhatók, mint a hirhedt bhut jolokia, vagy a habanero, de ezeken kívül is még sok másik fajta.
Amúgy tényleg csodát tud tenni egy hideg náthás téli napon egy csipet ezekből a teába vagy kávéba. Majdnem mint egy jó becherovka.
Tamás már annyira megszokta az erőseket, hogy az erős pistát kb. lekvárnak használja a kenyerén.
Szóval egy ilyen üvegecskét tartott a kezében, mellette egy kis kupac, amit kiborított belőle, és csak vörösödik.
Huh! Gondolkodjunk!
Mi a legjobb kapszeicin csillapítására?
A tej!
Szuper, épp van kéznél! Gyorsan mellre teszem a fél pucér babát.
Közben jár az agyam. Az első kérdés, milyen erős lehet, és mennyit ehetett belőle. Tamás mesélt nekem olyan erős paprikákról is, amikkel direkt abból csinálnak kihívást, hogy megesznek egy kiskanállal, és van aki már ettől is a kórházban köt ki.
Nem visít, szóval valószínű csak a kezére tapadt.
Gyorsan megkóstolom, elég erős, mit ne mondjak, még pár perc múlva is érzem, de tűrhető. Ok, nagy baj nem lesz.
Vissza lapátolom a paprikát az üvegbe, felöltöztetem a babát, és szemügyre veszem a gyermeket.
Mintha mi se történt volna nevet vissza rám, hálásan az extra szopiért.
Se sírás, se más egyéb.
Egészségedre kicsi Ádám!
Írok egy kicsit Ádám kalandjairól. Mert ebben a hónapban napról napra fejlődik. Szinte követni is nehéz.
Először a vadkörte utcai vendégeskedésünk alatt állt fel egyedül. A járókában este, a peremébe kapaszkodva. Ennek a tudománynak annyira megörült, hogy még egy órán át nem lehetett elaltatni, mert kacagva sétált körbe-körbe. Jogos persze, és halál édi volt. Csak mi voltunk nagyon nagyon fáradtak.
Legjobban a nappalink kerek asztalkájába szeretett kapaszkodni, de ott aztán könnyen adódnak, egyensúlyozási problémák, és a legtöbb esetben hanyatt esés a vége. Miután nem lehet a baba sarkában folyamatosan a szülője, ez bizony néha fej-bekoppintással jár.
Pár komolyabb csattanás után elkezdte óvatosan hajlítani a térdeit, és másnapra már gyönyörűen guggolt fel-le. Csak ámulunk, bámulunk.
Egyre stabilabban ácsorog, néha már a kapaszkodót is elengedi. De azért még figyelni kell mi van mögötte, vagy hogy nem billenékeny-e amin próbál felkapaszkodni.
Bevezettük már az ajtófélfára szerelhető ugrálós hintát is. Nagyon tetszett neki, de egyenlőre leginkább felfedezés öröme izgatja. Most, hogy végre kitárult a világ.
De ilyen messze eddig nem merészkedett. A hálószobából először a fürdőszobáig jutott, ott vissza fordult ránk mosolyogni. Ez után eltűnt a kanyarban, de nem a nappaliba vezetett az útja a sok játék közé, hanem eddig ismeretlen terepre, a konyhába!
Ott van ám a sok izgalmas!
Többek között a macskák tálja. Egyszer hagytam neki pancsolást a vizükkel, had próbálja ki milyen a nedvesség. Egész nyáron nem volt rá módja. De a macskatáp az szent!
Azóta is természetesen ha szabadjára engedem, első útja ide vezet.
Vihar sebességgel mászik.
A jó cicák csak tűrnek, tűrnek. Igazán rendesek vele.
Ádám sokat játszik az ő játékukkal, amit tavaly kaptak karácsonyra. Ilyenkor csak nézik a madzag végén az egeret vágyakozva, de nem mennek rá. Igazán nagy dolog!
Eddig nem mentek a járókába és a baba ágyba sem. Most kezdik e téren feszegetni a határokat, de az igazság az, hogy mostanában ritkábban használjuk őket.
Nem nagy kajás egyenlőre az úrfi, a legnagyobb tett egy kisebb répa elfogyasztása volt eddig pép formában, egy nap alatt.
De ízlésében úgy tűnik apjára hajaz!
Az állatkertben volt egy izgalmas esetünk!
Tamás tartott egy kis előadást amiben összegezte chesteri munkáját. Közben én hátul Ádámot szórakoztattam. Elérkezett az idő egy sürgős pelus cseréhez. De persze a táskát igen rutintalanul lent hagytam a társalgóban.
Fogtam a babát, lemegyek.
De hol pelenkázzunk? Az asztal jó lesz! Egész üres is volt, csak pár üveg állt rajta. Nem lesz azzal gond, legfeljebb megmancsolja őket kicsit közben. Még jó is, hogy van ami szórakoztassa. Hipp hopp végzünk!
Persze, csakhogy az a kantáros gatya volt rajta, amin nincsenek alul gombok. Mert viszont dínós, és kék, és szép. Aznap pedig űber cukinak kellett lenni! ;) Se baj, így majd kicsit hosszabb, de eljátszik úgyis, mondom.
Egyszerre azt hallom köszörüli a torkát. Krákog. Ránézek, fél kezemben gyerek, másikban koszos pelus, harmadikban ruha, negyedikben popsi törlő. Látom, hogy a feje tiszta vörös, a szeme kerekedik, mellette pedig egy nyitott kicsi befőttesüveg. Upsz, nem vettem észre, hogy nem volt rácsavarva a teteje.
A történethez tudni kell, hogy a varázshegyes csapat több tagja is él-hal a különleges erős paprikákért. Több üvegecske csoda agyrobbantó is várakozik a polcokon, vigyázni kell az ember mit használ ott az ebédjéhez. Ilyen gyöngyszemek is találhatók, mint a hirhedt bhut jolokia, vagy a habanero, de ezeken kívül is még sok másik fajta.
Amúgy tényleg csodát tud tenni egy hideg náthás téli napon egy csipet ezekből a teába vagy kávéba. Majdnem mint egy jó becherovka.
Tamás már annyira megszokta az erőseket, hogy az erős pistát kb. lekvárnak használja a kenyerén.
Szóval egy ilyen üvegecskét tartott a kezében, mellette egy kis kupac, amit kiborított belőle, és csak vörösödik.
Huh! Gondolkodjunk!
Mi a legjobb kapszeicin csillapítására?
A tej!
Szuper, épp van kéznél! Gyorsan mellre teszem a fél pucér babát.
Közben jár az agyam. Az első kérdés, milyen erős lehet, és mennyit ehetett belőle. Tamás mesélt nekem olyan erős paprikákról is, amikkel direkt abból csinálnak kihívást, hogy megesznek egy kiskanállal, és van aki már ettől is a kórházban köt ki.
Nem visít, szóval valószínű csak a kezére tapadt.
Gyorsan megkóstolom, elég erős, mit ne mondjak, még pár perc múlva is érzem, de tűrhető. Ok, nagy baj nem lesz.
Vissza lapátolom a paprikát az üvegbe, felöltöztetem a babát, és szemügyre veszem a gyermeket.
Mintha mi se történt volna nevet vissza rám, hálásan az extra szopiért.
Se sírás, se más egyéb.
Egészségedre kicsi Ádám!
