2022. december 22., csütörtök

Anna 4. születésnapja

Sziasztok!

Eljött a nap, hogy ez a tündéri kislány 4 éves lett!

Nagy divatja van itt a gyerekzsúroknak ebben a korban. A legtöbben játszóházat foglalnak le, és amíg a gyerekek csúszkálnak, a szülők pihenhetnek. Már aki nem olyan mint én, hogy inkàbb megy a gyerekeivel játszani.

Elég drága móka, pláne, hogy illik ilyenkor komplett vacsorára is befizetni őket, és az ünnepelt mindenkinek ad "goodie bag"-et a végén. Ami egy kis ajándék zacskó játékokkal, finomságokkal, apróságokkal, és egy szelet tortával. Tortát nem esznek együtt. Tök fura.

Mi nem terveztünk nekik ilyesmit soha, mert irtó drága. Tavaly csináltunk Ádámnak egy farsangi mulatságot, de idén nem Devolt tervben.
Hanem már jó előre befizettünk a Állatkert Lanterns rendezvényére, Panna szülinap estéjére.
Már évek óta nem voltunk, mert nagyon drága, és utoljára annyira nem is volt jó. 

De Pannának a mindenei az állatok, imádja őket, és nagyon szerette volna látni.

Panna még csak 20 órát van oviban, ennyi ingyenes 4 éves kor előtt.
Hétfőn bent van 9-3ig, de a többi napon csak 11:45ig, és szerdán szabadnapos. Ilyenkor mindig elmegyek vele az állatkertbe egész napra.

Két héttel a szülinapja előtt bejelentették, hogy az ovi termét odaígérték a polgármesteri választásokhoz, úgyhogy nem lesz ovi december 1.én. Ezzel kisebb káoszt okoztak, mert  legröbb szülő dolgozik, és már nincs az év végén senkinek plusz szabad napja.
Ekkor jött az ötlet, hogy ha már 2.a Panna szülinapja, akkor a váratlanul jött szabadnapon elmehetnénk az állatkertbe. Még azt is felajánlottam, hogy ingyen beviszem a jegyeinkkel ha van gyerek, akinek nem tudják megoldani hová tegyék az nap.
Ilyen végül nem lett. Úgy tűnik valójában mindenkinél vannak segítőkész nagymamák.

És a végén egészen valódi zsúrt rittyentettünk.
Panna izgatottan várta a nagy napot.
Kihírdettük, hogy állat jeémezben lehet jönni. Pannának annyi állat jeéneze van, mint égen a csillag.
De ő persze az alkalomból dínónak öltözött.
7en jöttek el, ez pedig kedvesen alacsony létszám, úgyhogy mindenkit meghívtunk a Treetop Challenge-re, ami 125cm alattiaknak való kötél pálya. 

Sajnos úgy alakult, hogy Ádám épp lázas és köhögős volt.
Kénytelen voltam magunkkal vinni, bár végig az utánfutóban maradt. A Treetop Challenge-et  azért kicsit megsiratta szegény. De sajnos ő már magasságánál fogva sem mehet be oda.
A kicsik viszont nagyon jól szórakoztak az esős idő ellenére is.
Csúszlálás közben úgy átfagytunk, hogy inkább beültünk ebêdelni az egyik étterembe, az anyukákat pedig meghívtam egy kávéra.
Közben úgy éreztem magam mintha nekem lenne születésnapom. Annyira jó volt társaságba lenni, főleg ennyire kedves anyukákkal.
Utàna elsétáltunk a lepkeházba, ahol Tamásnak szerencsére épp ebéd szünete volt. Egyébként annyira sok most a munka, hogy nem tudott volna találkoznin velünk, de így tökéletes volt az időzítés. A rovarász iroda a lepkeházban van.
Még az oroszlánokat megnéztük, mert Panna kedvencei a ragadozók. Búcsúzóul kiosztottam a goodie bageket. Nem vittem túlzásba, muffint csináltam, és mindenki egy db csillogós karácsonyfa dísz állatot kapott. Szerencsére mindenkinek elég jól sikerült eltalálni a hozzà illőt. Nagy volt az öröm . És nekünk is maradt.

A pénteket kivette Tamás, a terv az volt, hogy elviszem a gyerekeket suliba, megsütöm a tortát ebédet, ő pedig babázik Andrissal, takarít, terít, dekoál. 

Az első nehézség az volt, hogy Ádám még nem mehetett iskolába, tehát otthon volt. Aztán a reggeli posta után be kellett látnom, hogy nem érkezett meg a fő ajndék, egy kis játék szintetiztor. Így hát Tamás biciklire kapott, hogy a városban lőjön valamit gyorsan.
Ergo én otthon maradtam a két gyerekkel, a sütés főzéssel, takarítással, lufi fújssal, terítéssel, hogy ezt az alatt a két óra alatt teljesítsem, amíg Panna még az oviban van.

Mission impossible, hát kezdjünk bele!
Rémálom!
Csak ennyit mondok.
Szerencsére könnyű tortát terveztem, piskóta,  tej mentes csoki krém, körben chocholate fingers, és a tetején marcipán állatok.
De a nagy kapkodásban az első piskóta tök odaégett. Hála Istennek volt még minden, hogy újat készítsek.
Közben készült a krém, és felsírt Andris.
Ádám is jött, valamit mutatott vagy mesélt, miközben darabokra hullott minden.
Ahogy babával a kézben kevertem a habot, természeten bele nyúlt, ami eredménye képp a cukros hab körbe fröcskölte a konyhát. 
Miután mêgis sikerült összerakni, vettem elő a jénait, hogy lazacot süssek, mert azt rendelt a kisasszony. De a sok cucctól már nem fért oda, leesett, megint csak Hál'Istennek nem az alattam négykézlábaló Andrisra, csak mellé, és letörött a füle.
Erre olyan csata kiáltást hallattam, hogy Ádam inkább letett róla hogy a figyememet magára vonja, megfordult, és egyszerűen kiment.

Azt hiszem olyan szánalmasan festhettem, hogy beindítottam benne a lovag programot.
Mert 5 perc múlva visszatért öltönyben, hogy átöltözött az ünnepre, és akkor most segítene.

És frankón segített felfújni és sorban felakasztani a lufikat, megterítette az asztalt, 

és segített a torta dekorálásban.
Konkrétan nélküle nem sikerült volna, úgyhogy végtelen hálás voltam.

Tamás is az utolsó percben futott be, hogy egy rock sztár zenélős plüss kutyust talált. Aztán márnszaladt is Pannáért.

A kis ünnepelt nagyon boldog volt.
Ügyesen elfújta a gyertyákat, és kezdett bontogatni.
A kutyusnak nagyon örült, imadja az állatokat. De sajnos a zenéi annyira túl hangosak, és ritkustalanok, és lekapcsolhatatlan, hogy ő kérte, hogy vegyük ki az elemet inkább.
A másik ajàndék egy mágneses könyv volt, állatokat lehet elhelyezni a világon. Igen ám, de a könyv lapjai nem mágnesesek. Így hiába a sok állat és tök jó leírás, nem tapadnak.
A harmadik ajándék az volt, hogy varrtam neki egy oroszlán koaztümöt. Csak az az igazság, az alatt a két hét alatt épp egy kicsit lejjebb csengett a nagy öltözködés.

Én elég csalódott voltam. Úgy éreztem semmi sem sikerült igazán jól. De Panna nagyon boldog volt.
Annyira jószívű pici lány. Ezerszer elmondta, hogy mennyire köszöni, és mennyire boldog, és mennyi mindent kapott. Meg mennyie  gondoltak rá. ♥️
Szerencsére azt már csütörtökön észrevettem, mennyire örült a lapoknak amiket kapott a gyerekektől. Mindet egyenként elolvasta, megnézte, még ki is tette. Úgyhogy reggel vettem képeslapokat minden fontos ember nevében. Nagyon boldog volt velük.
A szülinap fő meglepetése pedig a Lanterns volt, amire rövidesen el is indultunk.
♥️

2022. december 19., hétfő

Santa Grotto

Sziasztok!

Ahogy növekednek a gyerekek, egyre szembesülünk a kulturális külömbségekkel az ünnepek terén is. Próbáljuk megteremteni a nekünk fontos, hiányzó részeket, illetve tapasztalgatjuk a helyi szokásokat.

Kicsit kacifántos előadni a karácsony menetét a gyerekeknek. Így, hogy az angoloknak Karácsony = Mikulás, egyaltalán nem értik ezt az egészet. Meg ugye Mikulás az nem Szent Miklós, hanem valami északi sarki csoda eszkimó, akinek manói meg szarvasai vannak. És hogy miért szereti a gyerekeket megajándékozni, azt senki se tudja.

Olyan furcsa nekem. Én szeretem az ünnepek mögött a tartalmat, értelmet. Engem nem ért sokként hogy nincs mikulás, mindig úgy voltam vele, hogy ez egy emlék nap. De itt annyira misztifikálják, hogy Ádáméknak tutira nagy lesz a koppanás.
Sokszor kérdez, és én igyekszem nem kereken azt mondani, hogy nincs Mikulás, hanem elmesélem Szent Miklós történetét, és hogy rá emlékezünk ezen a napon. A többit rakja össze maga.
A karácsonyról meg azt mondom, hogy akkor a Szent családra és Jézus születésére emlékezünk, meg hálásak vagyunk egymásért, a családunkért és ezért megajándékozzuk egymást.
Sajnos itt Angliában erről már szó sincsen.

Se család, se Jézus.

Csak a Mikulás van, akinek előre el kell mondani, mit szeretnénk.

Erre pedig a Santa Grotto az alkalom, mint mostmár ezt mi is tudjuk.

Ezekre az eseményekre el lehet vinni a gyerekeket, és ott találkozhatnak a Mikulással, és elmondhatják neki amit kérnek.
Már ha a levelük nem érne célba.... 
Se amit otthon írtak, se amit az iskolában....
Vagy ha a szekrényen ülő manók nem jól lesnék ki...
Vagy fogalmam sincs. 
Szerintem kép zavar az egész.

Na de mint jó gyakorló angol család, idén mi is elvittük a gyerekeinket Santa Grottóba, a helyi üzletközpontba.
Mondták, hogy Narniás less, de nem tudtuk ez mit jelent.

Szerencsére épp az előtte való hétvégén egy este véletlenül nem esett az eső, és Tamásnak eszébe jutott megvalósítani régi álmát, a kert mozizást.
Nyáron lenne az igazi, de olyankor este 10ig világos van. A gyerekek pedig 6 után már az ágy felé kell tartsanak.

Hamar és közös erővel varáslatos mécses fényes mozit kanyarítottunk melegszendvicsekkel, kakaóval és forraltborral. És megismerkedtünk Narnia történetével.
Szerencsére Panna és Andris elaludt a horrorisztikusabb részek előtt. Ádám végig izgulta. Talán neki is kicsit korai volt még, de élvezte.
Maga az este mindenesetre csodás élmény volt.

Pénteken pedig irány a Grotto!
Nagyon izgatottak voltunk mind.
Ádám ajandékot is akart vinni a Mikulásnak, mivel neki biztos nem ad senki.
Hamar sütöttünk mézeskalácsokat, és azzal kínáltuk a meglepett résztvevőket.
Az egész sokkal nagyobb volt, mint hittük.
Az ajtóban egy manó fogadott minket,
 onnan egy nagy függönyön át Ádám örömére egy vonatnál és állomáson találtuk magunkat egy másik manóval. Ő vezetett át minket a könyvtárba, ahonnan nyílt a varázslatos szekrény Narniába.
Narniában elsőre a Fehér Boszorkánnyal találkoztunk, akivel elsőre Ádám érthetően fenntartással közeledett. Hiszen szerepe szerint gonosz volt.

De ez a hölgy nem volt az, hanem kérdeztebkissé sürgetve, hogy akkor beállunk e fotózódni a jegesmackókkal.
Ekkor jöttem rá, hogy az összes helyszínen kérdezgették a manók, hogy fotózzanak e minket. Nyilván a szép környezet nem a gyerekek szórakoztatását, és nem a történet eljátszását szolgálta.
Én kis naív!
Azt hiszem, hogy a gyerekek az elsők.
De nem! Ez mind csak stúdió volt, és az lett volna a lényeg, hogy minden teremben beálljunk egy fotóra.
Így már jobban megértettem, hogy miért nem adták annyira a szerepület, illetve miért nem tűntek annyira felkészültnek, hogy mit mondjanak a gyerekeknek.
Helyesek voltak, csak valahogy nem volt olyan szerepjátszós az egész.

A jégkirálynő után megjelent Tumnusz, aki azonnal elvitt minket amúgy nagyon szuper kis kunyhójába. Itt már nem is volt kérdés, hogy csak egy fotóra beállni a lényeg.
Utána egy árny játék videóban megismertettek minket a történettel. Mondjuk azt nem értem, miért nem ez volt az első terem. Biztos sok gyereknek fogalma sincs miről szól az egész.
Aztán jött a Mikulás és a szánja.
Látványra eszméletlen volt. De Mikulás szinte meg sem próbált játszani. Végül mivel sütit is kapott, és a gyerekeink igazán szerettek volna beszélgetni, és halál cukik voltak, végül egész személyessé vált a találkozás. De végig inkább velünk foglalkozott, és nem nagyon próbált ő sem a gyerekeknek élményt adni.
Viszont őket ez mind nem zavarta, csak a mi wight fülű szülői szívünket. Végül mind a 3an kaptak egy ajándék plüss oroszlánt, a trónteremben pedig lehetett koronát díszíteni maguknak.
Nagyon varázslatos este volt. Tényleg bámulatos helyszíneken találtuk magunkat.
Remélem az adventünk folytatása is hasonlóan telik majd.

2022. szeptember 28., szerda

Végre egy látogató! - Wales, csoda a tengerparti váraktól a hegyekig

Sziasztok!
Írtam a nyáron is nem keveset, de a Blogger valahogy törölte az egészet.
Pedig szuper kalandjaink voltak, és klassz helyeken jártunk. Nem utolsó sorban a fő izgalmakat a három pici gyerek bravúros kezelése adja.
Igazi zsonglőrködés! 0-24es feladat! 
Tündér mind a három, naponta 1000x olvadok el milyen jófejek, aztán este 5től percenként nézem az órát, mikor jön már Tamás, mert minden tagom bizsereg a fáradtságtól.
Nem ígérem, hogy sikerül pótolnom, de addig is legalább elmesélem nektek legutóbbi szuper hétvégénket!

Végre végre véééégre, a Covid óta először làtogatónk érkezett!!
(Na jó ... Mamácson, Ronin, és Rékán, meg Zelena Rékán kivül 🤣. Szóval mondjuk, a családon kívül)

Nem más, mint drága Regnum csapattársam, a szép emlékű csíkosmókusoktól, Karlócai Gabi.

Nagyon boldog 4 napot töltöttünk együtt, a gyerekek azóta is emlegetik őt.

A kezdeti terv a szokàsos vendég túra volt. Állatkert, Chester városnézés, esetleg valami közeli nevezetesség felderítése.

Én a walesi várakat javasoltam. Tuti hogy már többször is ódákat zendtem róluk. Annyira szeretem Waleset! Ott igazán otthon érzem magam. Anglia bezzeg...na mindegy... Kissé kopár, maradjunk annyiban.

Gabinak tetszett is a vár túra ötlet, de megemlített, hogy halott egy kis vonatról, amit szívesen megnézne. Ugyanis fel visz Wales nevezetes hegysége, Snowdonia szívébe, a Snowdon hegy gerincére.

Rákerestünk, és egy idő után beugrott, hogy néztegettem már ezt nem egyszer, főleg a vonat mániás Ádám kedvéért. De mindig marha drágának találtam, másrészt tömegközlekedéssel 3, vagy akár 4 óra. Nem mintha olyan messze lenne, csak elég vacak az átszállás.

Kissé lemondóan mondtam, hogy szuper lenne, de szerintem a gyerekekkel csak akkor kivitelezhető, ha Walesben alszunk.
Gabi erre azonnal rávágta, hogy neki cseppet sincs ellenére az ötlet.

Ezzel a lelkesedéssel fogadtuk szegény munkából haza eső Tamást, akit azt hiszem sikerült sokkolnunk a szuper, de cseppet sem pihentető tervünkkel. Hát még amikor kiderült, hogy a vonat fejenként felnőtteknek 35-, gyerekeknek 25£. Au ..
Viszont nem akart megbántani minket, és tudta hogy biztos nagyon jó lesz, úgyhogy rabolintott.

Volt még egy izgalmas körünk éjszaka, amikor kiderült, hogy szállást gyakorlatilag lehetetlen találni ilyen hamar. De Gabi gálánsan meghívott minket egy Airbnb-be, úgyhogy minden akadály elhárult!

Szombaton felpakoltunk a 3 gyereket, akik közül csak Ádám tiltakozott hogy ő inkább pihenni szeretne, és megcsíptük az első vonatot. Egyben felavattuk a vadi új babakocsi csodát.


Első állomásunk, a híres-neves Conwy vára!
Személyes kedvencem!
Már tuti írtam róla.
A tengerparton áll egy kis öbölben. A vonat egy hídon át visz egyenesen a vár alatti alagúton át. A kis ősi falut körbe veszi a vár fala. Sokkal kisebb mint a miénk Chesterben. Az egész fal nem lehet több mint egy km. Tisztán körbe látható, és benne a falu a régies kis utcáival, valami mesés még mindig.
A hajók, a sirályok hangja, a napsütés, mint egy meségen.
Nem csoda, hogy ez ihlette Lewis Caer Paravel várát is.

Drága Edward király tele pakolta ilyen erődökkel a tengerpartot. Hivatalosan, hogy védje a frissen meghódított Waleset a kalózoktól. Gyakorlatilag azért, hogy sakkban tartsa helyiőrségeivel a lázadozó népet.
Nagy vártámadás után felkerestük két vonat megállónyirs levő szállásunkat, Colwyn Bay-nél, ahol nem rég jártunk.

Most még jobban megszerettem a helyet, csodás volt a naplementében, és nagyon remélem, hogy egyszer hosszabban is nyaralunk majd errefelé.

A szállásunk konkrétan egy 3 emeletes hár volt 6 hálószobával. Igaz, ebédlő asztal nem volt, de ez angoléknál normális dolog.
A mi házunkban is csak a padlószőnyeges nappaliban fér el.

Csak pár perc sétara volt a tenger, így kimentünk még vacsora előtt megfuttatni a gyerekeket.
A tengerben tényleg van valami különleges. Mezítláb sétálni a homokon, hallani, csodálni a habokaz, kagylót, csigát gyűjteni. Még ha veszettül fúj is a szél, valahogy megnyugtató.
Este a felnőttekkel még borozgattunk egy kicsit fektetés után, és néztük a megemlékezést a pár napja elhunyt királynőről. Törtélemi percek.
Mi lesz itt 10 év múlva a világban?
Megtippelni sem merem.

Sokst beszélgettünk tervekről, esélyekről.
De az igazság, hogy most minden bizonytalan, és össze teheti a két kezét, és jobban teszi, ha meghúzza most magát aki biztonságban van,  mint mi is.

Másnap sikerült a tervek szerint kilépni az ajtón, és eljtuni Snowdonia szívébe, Llanberis-be. Egyszer már járunk itt a Tolkien túránkon, de akkor a tó túloldalán voltunk. Most a déli oldalról egyenesen a hegyek el vettük az irányt.

A kis vonat nem is olyan rég még a bányászokat vitte dolgozni a hegyre gőzössel. Ma már a mozdonyok nagy részét átszerelték diesel-re, bár a külsejüket megőrizték. 
Közben jöttünk rá, hogy ez valójában egy fogas, mint a Tátrában a hrebienok. Mondjuk máshogy nem is tudna felmenni olyan meredeken.
Láthatóan sokan ugyanúgy is használják. Fel lehet menni és onnan túrázni, vagy épp fordítva, felkaptatni és ledöcögni. Nekünk a három aprósággal most épp elég volt eljutni ide, fel menni, szétnézni, és levonatozni.
Már a felfelé út is gyönyörű volt a kis döcögővel. Balra vízesés, erdő, jobbra egyre táruló kopár hegység tehenekkel, bàrányokkal, omladozó kalyibákkal.
 Aztán félúton megkerüljük a hegyet, egyszercsak a gerincen találjuk magunkat,. Visszalátni egészen a nagy tóig, a fekete mordori bányákig, és valóban a lábunk alatt Wales tágas hegyvidéke.
Hátborzongató, és gyönyörű.
Sajnos a képek, ahogy az lenni szokott, nem adják vissza az elképesztő mélységeket és távolságokat.

Ahogy kiszálltunk, metszett a szél, és táncra perdültem volna legszívesebben, annyira csodálatosan otthon éreztem magam. Legszívesebben neki indultam volna egy hátizsákkal, sátorral és hálózsákkal a kanyargó ösvényeknek. Felfedezni mi van a következő völgyben, a csúcson, csak hallgatni a hegyek csendjét, beszívni azt a hideg áldott levegőt.
Valyon lesz még ilyen?
Vagy mire felnőnek a gyerekek, már nem lesz bennünk ilyen erő? Már 5 éve is csúnyán megtréfált minket a térdünk Tamással, és nem jutottunk fel csúcsra a Tátrában. Valyon visszatérek még valaha a kedves hegyeimhez?
Meghatódtam.
A sok emlék megrohant, pedig nem is ide, más múltba vezetnek. És máshoz vezetnek. Aki már nem lehet itt velünk, hogy megmosolyogja a hegyek szépségét. Pedig hogy tetszene neki!
Ezredszerre mondom, Wales nekem tisztára a Tátra, és otthon.
Miêrt nem lehetnek már velünk ők, az apáink. Hiányoztatok onnan. Vagy talán épp ott voltatok.
Annyira fújt a szél, hogy szinte bele lehetett feküdni. Metsző volt hideg, az eső is szemerkélt. Mégis, láttam embereket megmártózni a közeli tengerszemben.
Mi hamar bebugyoláltuk, és az egyetlen kis kő kajiba szélárnyékos oldaláratereltük az ugra-bugra kis hegyi kecsléinket. Megettük a csúccsokit.
Soha ilyen könnyen nem döntöttem még csúcsot. Kicsit furdalt is a lelkiismeret a kiérdemeletlen jutalom miatt.
Felnőttekkel meg is állapítottuk, hogy de jó is lenne ez gyalog.
De nyugalom. Mindennek el jön az ideje.

Lefotóztuk magunkat az ikonikus ponton a vonatsín mellett.
Mögöttünl szakadék, kb a hegy lábáig. Feneketlen mélység. Rálátás a hegyek láncára. Gyönyörű.
Amíg én a tájat csodáltam, a botanász páros ritka hegyi ibolyákat tanulmányozott, Ádámnak pedig a vonatvezető megengedte, hogy ő húzza meg a visszaindulàst jelző sípot.
Sőt, annyira megtetszett neki Ádám, hogy odahívta őket magához a vonat végébe, ahol a legszebb a kilátás. 
Andris pedig szuper jót aludt Gabi ölében.
Nem is olyan későn, 3 felé értünk vissza a faluba, és meg is jegyeztem magamban, hogy talán nem is érünk olyan későn haza. Hisz a busz csak egy fél óra, a vonat pedig másfél.
De nem számoltam a 30-40perces átszállásokkal.

Nem volt valami kellemes a haza út. Esett, hideg, nyirkos volt minden, és a pubok, kávézók mind bezártak korán vasárnap. Este fél 8ra értünl haza dideregve.
Nem kellett sokáig ringatni az iskolásokat.

Hétfőn megmutattuk a szép állatkertünket Gabinak.
Nagyon jó hatással volt az állatokra, minden mutatta magát. Még a kazuárok is elől voltak, akiket eddig egyszer láttunk az elmúlt 7 évben.

Kedden Tamás már dolgozott, a gyerekek iskolában, bár Pannáért vissza kellett menni délre. Gyorsan bementünk szétnézni még a városban is. 
Közösen felfedeztünk egy nagyon családias kis kávézót, ahol olyan sütit és forrócsokit kaptunk,hogy estig meg sem éheztünk.

Megcsodáltuk a katedrálist, a parkot, 
És épp elértük a buszt vissza Uptonba.
Felcsíptük Pannát, és együtt elmentünk még egy körre az állatkertbe, mert a lemúrok nem jöttek elő hétfőn az esőben, és a Borneó ház is kimaradt.
Most viszont pótolt minket az élet mindenért.
Csodás napsütés, és napozó állatsereglet búcsúztatta Gabit.
Így hát nagyon kerekre sikerült a látogatás.
A gyerekek is szívükbe zárták a kedves vendéget, azóta is emlegetik a hétvége élményeit.

Köszönjük Gabi, hogy eljöttél hozzánk!
Nagyon jó volt! 🙂