Én nem tudom mi van idén, de folyamatosan újdonságokba és ebből adódó félreértésekbe botlok.
Talán az az oka, hogy mostanra kerültünk bele úgy igazán az iskolarendszerbe és sok helyzettel, megfogalmazással először találkozunk.
Talán hogy a három kicsivel valóban sok a dolog, bravúrosnak érzem egy egyszerű hét sikeres lemenedzselését is. A tengernyi információs emailt az iskolából, balettről, fociról épp csak át tudom futni, és érezhezően rövid az agyam, sok a pontatlanság.
Vagy egyszerűen csak tanulom még a nyelvet és a kultúr külömbségeket.
Leginkább mindez együtt.
Szinte havonta történik hasonló, de most a három eddigi legmarkánsabbat mesélem el nektek.
Sulibuli
A helyi iskolákban szokás, hogy a gyerekeknek disco-t rendeznek. Tavaly együtt voltak az ovisok, a Reception Classosok, és az elsősök. Anna oviban volt, Ádám elsőben.
Idén újra eljött a buli ideje, gondosan elolvastuk a menetrendet.
5-5:45pm - Nursery and Reception Disco
6-7 pm Key 1
7:15-8:30pm Key 2
Kicsit meg voltam lepve miért szedik így szét őket, elég kislétszámúak az osztályok. De hát lehet most azt szeretnék, hogy mindenki a saját társaival mulatozzon. Bár azért 7 évedeknek kicsit késő a fél 9, pláne csütörtökön, amikor másnap suli, de egyszer belefér.
Azon is csodálkoztam, hogy a második osztály felettiek miért nem discoznak? Talán nekik máskor van?
Mindegy, nekünk ez jól is jöhet, mert Anna úgyis nagyon elfárad már este 5re, Tamás 6-6:30kor ér mostanában haza. Tehát én fektethetem a kicsiket, ő meg el megy Ádamért.
Nem is siettem iskola után, Annát öltöztettem csak át csinibe, gondoltam Ádám ráér majd ha haza értünk.
Elmentünk a buliba. Miután Panna bement, nagyon jóp esett még a szülőkkel beszélgetni! Ritka élmény nekem emberekkel szóba állni.
Volt kávé, meg süti, külön örültem az ajándék órának.
Már szépen tanulom az udvarias, minden személyes témát kerülő angolos társalgást is! 😅
"Milyen helyesek a gyerekek, és ponmás az idő, nahát, és még a nagy gyerekek is eljátszhatnak amíg várunk, milyen fura, hogy a másodikosok csak este 7kor kerülnek sorra..."
Beszélgető társam, egy jámbor apuka megjegyezte, hogy talán ő tudja rosszul, de neki a felesége azt mondta, hogy egymás után lesznek a gyerekek.
A vér is megfagyott bennem! Hisz akkor már csak 20 perc van! Ádámnak még át kell öltözni, és haza is kell menni!
Biciklivel vagyunk, mint általában, de akkor is rizikós hogy visszaérünk.
Gyorsan előkaptam az emailt, amit pontosan az ilyen hibáim miatt aznap már 5x megnéztem.
Mutatom az apukának, hogy dehát Key 2, az este van. Értetlenül néz rám, hogy igen. És?
Elkaptam egy dörzsöltebb anyukát, ő majd csak világosságot gyújt bennünk.
Gyújtott is.
Bennem.
Így tanultan meg ugyanis, hogy Angliában nem azt mondják hogy alsósok meg felsősök, hanem Key 1, meg Key 2.
Az első két osztály Key 1, 3.tól 6.ig Key 2.
Azt tavaly tapasztaltam, hogy csoportja Ádám Key 1 névre hallgat, és tiszta logikus volt, higy az az első osztály. Nyilván akkor másodikosan már Key 2.
De tévedtem.
Jövőre, harmadikban viszont tényleg Key 2 lesz már.
Számomra ennek a felosztásnak semmi értelme.
Szerencsére Ádám gyors felfogású és együttműködő gyerek, és a buliba is tényleg szeretett volna elmenni, úgyhogy sikerült a rövid idő alatt is megjárni az utat.
Végülis nem történt semmi azon kívül, hogy ott kellett hagynom a csábító sütiket, és rajtam kívül senki nem lett idegroncs.
Ádám első ottalvós osztálykirándulása
Nagy hangsúlyt fektetnek a jó angolok a gyermekek önállóságra nevelésére.
Minden évben emelkedő számú időt kell távol tölteniük a családjuktól. Tavaly Ádáméknak pizsama party volt az iskolában(5-6 éves gyerekek), idén pedig 3 napos kirándulásra mentek egy közeli hagyomány örző farmra.
Próbálom tartani a lépést a tényleg tengernyi iskolai levéllel. Sok jön a szülői munkaközösségtől, vagy valamilyen rendezvény szervezni valóiról. Ezekkel egyenlőre nem sokat foglalkozom, mert Andris még nagyon kicsi, nem tudok még nagyon aktív lenni.
Mindenféle levél jött a táborozással meg mással is kapcsolatban, pl valami "residental meeting"-et hírdettek, hogy lehet bemenni, meg online is becsatlakozni.
Azért figyelek én, megnéztem mit jelent ez a szó, mert nem volt értelem a szövegkörnyezetben lakhatási dolgoknak.
De mivel valóban azt jelenti, amire gondoltam is, hogy lakossági ügyek, gondoltam ez megint valami az iskola felújításával kapcsolatos szülői tanács lesz. Úgyhogy nem is foglalkoztam vele.
Utólag derült ki, hogy ez volt a szülői tájékoztató a kirándulásról.
Mivelhogy itt az ottalvós tábort nem erdei iskolának hívják, a Forest School az általános iskolás biosz óra neve, hanem Residental-nak.
Szerencsére a pdf verzió elérhető maradt, így nem lett semmi vész.
Csak bosszantó.
Ádam egyébként rettentően élvezte az egészet, elemében volt, mindent kipróbált, mindenben részt vett.
Büszke vagyok rá, nagyon érzékeny gyerek, bennem volt, hogy lehet az ellenkezője is.
Nagy lépés ez neki
És végül Panna első balett fellépése
Alapvetően inkább állatos a lány, és komolyan fontolgatom hogy jól állna neki a ninja klub, de elsőre balettozni vittem.
Minden alkalommal hatalmas vigyorral az arcán szalad be, és végig sugárzik a boldogságtól.
Ezért bejelentjeztünk az idei előadásra. Nem volt kötelező, saját döntés.
Két időpont volt meghírdetve, délután 2 és este 7. Természetesen a délután 2estre vettünk jegyeket, elmentünk a főpróbára, vártuk az izgalmas napot.
Ám nem sokkal előtte jött az email, hogy a gyerekeket délután 1re várják, és este 9:30kor lehet őket elvinni. Ez alatt semmi kommunikáció, telefon használat és üzenet nem megengedett, de nyugodjunk meg, minden rendben lesz. Mindent kezelni tudnak, és a kicsiknek mozi délután lesz a színház különtermében.
Újabb infarktus.
Panna????? Aki 4 éves, és már délután 5kor sír a fáradtságtól? És este fél 10ig Runcornban, ami 3 óra haza busszal-vonattal éjszaka?
Azt már megszoktuk, hogy itt nem ismert fogalom a délutáni alvás, és a gyerekek igényeit egyszerűen képtelenek szem előtt tartani. Kis felnőttként bánnak velük, a korosztályos szükségletekhez nagyon nincs érzékük.
Ráadásul ugye ott lesz velünk Andris, aki 1 éves, és 6:30 után már biztonsággal sír az ágya után amilyen okos. Nem tehetjük meg ezt az egész családdal! Igazán túlzás.
Úgy felháborodtam ezen a személytelen, teljesen családra figyelmetlen hozzáálláson, hogy már ott tartottam el is viszem Annát ebből a tánciskolából.
Gyorsan körbe kérdeztem, és kiderült, ez itt teljesen megszokott és normális.
Minden tánciskola így csinálja, csak nekünk szokatlan a dolog.
Egyébként az igazgatónő rendes volt, és az extrém helyzetre való tekintettel, miszerint nincs autónk, ki adja Pannát, de csak nekünk.
Ez után már alaposabban megnéztem a leveleket és kiderült hogy az egyikben elbújtazva egy egész bevásárló chacklist link volt, hogy pontosan milyen ruhában és hajviseletben kell megjenellni.
Mondták hogy zokni kell nem harisnya, de én nem az ő méreg drága selyem zokniukat vettem hanem csak valami olcsót az eBayen. Ahogy a balett cipő is használtan került hozzánk.
Most látom csak, hogy sajnos az előírás lett volna.
Remélem azért elnézik nekünk.
A kisasszony mindenesetre lelkesen készülődik.
