2019. március 15., péntek

Tamás névnapja és a hajók

Sziasztok!

Március 7.én tartjuk Tamás névnapját.
Amióta itt vagyunk, szinte hagyománnyá vált, hogy erre az alkalomra orchideák kap. Ezt persze jobb együtt kiválasztani, hiszen ő tudja mi az amire vágyik.

Az ünneplés valami jó kis programmal folytatódik. Múzeum vagy hasonló.

Idén úgy jött ki, hogy az idő elég rossz volt a következő szabad hétvégén, és otthon is sok tervünk volt. Úgyhogy az ünnepelt mégis inkább az otthonlétet választotta.

A sors mégis úgy akarta, hogy ne maradjunk kaland és élmény nélkül.

Be kellett mennünk a városba a nagy üzletekbe, hogy az otthoni fejlesztésekhez igazi nagy barkácsboltokba is be tudjunk menni.
Mivel autónk nincs, ez ilyenkor egy jó kis sétát jelent.

Angliát (ahogy szerintem már meséltük) behálózzák a kanálisok.

Ezek mesterségesen épített folyók, amiken ezekkel a nagyon jellegzetes keskeny hosszú hajókkal lehet utazni. Van aki életvitel szerűen ilyenben lakik, mint egy lakóautóban. De a legtöbben hétvégére, nyaralásra bérlik. Jópofa, és tényleg gyakorlatilag bárhová el lehet jutni vele Angliában.

Chesterben az egyik érdekesség, hogy itt szintkülönbség van a kanálisban, és nem is kicsi. 3 zsilipes lépcsőn lehet fel vagy lejutni rajta.

Olyan szerencsénk volt, hogy amikor mellette sétáltunk, épp két hajó is igyekezett lefelé a zsilipeken. A fiúk most jó alaposan meg tudták nézni a folyamatot.

A zsilipek alatt van a hajószerelő állomás, és egy nagy kikötő, hajóbérlő. Nagyon hangulatos!

Annus épp itt ébredt fel enni, és mivel a szél nagyon fújt és nekünk is ebédiidő volt, elhatároztuk, hogy beülünk valahova.

Nem rég olvastam egy cikket, hogy milyen pu okat érdemes kipróbálni Chesterben. Az egyik épp itt van, a kikötő mellett.
A neve Telford's Warehouse.
Ígéretes volt a hely, mert a fél épület a víz fölött áll szép boltíveken. Ugyanis itt lehetett a hajókat megrakodni és kirakodni régen. Az 1790-es években épült. Kívül belül gyönyörű.
Belülről is nagyon hangulatos, fa borításos, és az ikonikus régi rakodódaru ott áll a pub közepén.

Chesterben ez az egyik kultúr pub, mint kiderült koncerteknek adnak otthon, fellépnek itt neves előadók és szárnypróbálgató együttesek is. Minden szerda este salsa party, pénteken quíz est. De lehet itt tanulni pl festeni, rajzolni is.
Az egyetemis ifjúság egyik bázisa.



Jó lehet itt egyetemistának lenni!

Alig várom, hogy az egyik esti programra mi is eljussunk biciklivel. A kanális mentén végig vezet séta út egész hozzánk, és tovább a tengerig.

Az épület kanális felőli frontoldal tiszta üveg, szép rálátással a kikötőre.


Igaz, az ebéd egy árkategóriával fölötte van annak amit meg szoktunk engedni magunknak, de nagyon jó volt ez a spontán hajós-névnap ünneplős nap.
Isten éltessen Tamás!

Néha a legjobb ha az ember nem is készül csak bele engedi magát az élménybe.
Nagyon jól sikerült a séta!

2019. március 13., szerda

Anna és a becenevek

Sziasztok!

A mi kis Annánk már 8 hetes. Szép kis formás baba, nem csecsemő már.
Próbál ügyesen forgolódni, nagyon tud nézni a nagy kék szemeivel, és egyfolytában hangicsál. Születése óta sokat próbálgatja a hangját nagy igyekezettel.




Kedves, ahogy mindenki másképp becézi. Az Anna különböző változatai mellett megvannak a saját spontán neveink is.
Mint tudjuk, az ember annak ad becenevet, akit nagyon szeret. Minél furább, annál mélyebbről jön.
Én Annuskát amikor elönt a szeretet, Duci Jucinak hívom. Mert olyan kos husi, vörös, nagy kék szemű kislány. Énekelem is neki a hozzá illő Hungária slágert. Már csak korai művelődés képpen.


Tamás "kis Kák"-nak hívja, mert ha ránéz, és azt mondja neki hogy Kák, akkor fülig szalad Panni szája.



Egyik reggel pedig elcsíptem, ahogy Ádám kedveskedve azt suttogta neki "te kis elefánt p(b?)uki".
Alig tudtam visszafojtani a kirobbanó nevetést, mire óvatosan visszakérdeztem, hogy jól értettem e.
Kicsit megütközve, zavartan nézett rám, és megismételte.


Azóta is, ha nagyon kedves akár lenni vele, ezt mondja neki.
Szerintem ez az ő kis fejében valami ultra cukit jelenthet.

Mostanában sokszor akadunk fenn egyes szavakon, amikor beszél hozzánk, de nem értjük mit mond.
Nagyon próbálgatja használni az angolt, de egyenlőre inkább halandzsául hangzik. A szavak-mondatok ritmusát érzi egyenlőre. Érdekes, ő a magyart is így kezdte beszélni. A dallamot mondta először. Biztos más gyerekek is így csinálják. Nekem új volt.
Tehát egyenlőre énekeli az angolt, és a szavakat erősen ki kell találni.
Hogy ez pont mi lehet eddig sajnos nem sikerült rájönnünk.

De egy biztos, hogy mindannyiunkat az ujja köré csavart az új kis családtag.

2019. március 12., kedd

Ádám 3, Tatton Park

Sziasztok!

Február 20.án Ádám 3 éves lett!


Igazi nagyfiú már! Magyarul gyönyörűen beszél, imád legózni, autózni, vonatozni. Igazi fiú!

Az ünneplés egyik legjobb része colt, hogy eljött hozzánk Réka, az unokatesóm, Manchesterből.

(Másodfokú, így meg úgy, de ne ragozzuk) Nagyon ügyes matek tanár és építész. Ádám is nagyon szereti, hatalmasakat játszottak a dínókkal amiket hozott. Közben én el tudtam készülni a mi fő ajandékunkkal, a busszal. Nélküle nem lett volna elég időm megcsinálni.



Kecskemétről megkapta az ottani felbecsülhetetlen értékű vonat-parkot.
Azóta is azzal indul minden reggel a nap.


Már alig várjuk, hogy újra kertészkedjünk és többet legyünk kint. Sokszor szorulunk a házba az eső miatt. Kezdek rájönni, hogy ezek a jó angolok azért (is) vannak teljes mértékben az autózásra berendezkezve, mert az esőben nem kellemes gyalogolni, még ha az ember egy idő után hozzá is szokik.

Nagy szerencsénkre hétvégén igazi napsütéses tavasz volt.
Ádám vágya összecsengett a miénkkel, szülinapja alkalmából vonatozni és kirándulni akart.

Így esett a választás a Tatton Park- ra. Írtunk már róla, és még fogunk is!
Mert a kedvenc helyünk ahol eddig Angliában jártunk.

A nemes Egerton család kastélyáról van szó, amit persze mostanra a National Trust kezel.
Nem semmi kis birtokcsa ez. Először is ott az ezer holdas park, amiben van két nagy tó madár késekkel, erdők, mezők, tanösvény, egy hatalmas békés szarvas csorda, kilátó pontok, mesés fasorok.



Mi most Knutsfordig vonatkoztunk, és onnan sétáltunk fel. Kb 4km, teljesen leküzdhető táv, szép környezetben.
Ádám már sokat sétál, vagy Tamás hátán utazik, Anna rajtam, kendőben.


Egy álomba illő, öreg bükk ösvényen értünk el a tavak csúcsáig.
Közben találtunk egy régi jégbarlangot.

Ki van táblázva, ez is megtekinthető.

A második világháborúban a Tatton Park mezején képezték ki 60 000 repülőst, ejtőernyőst, és 10 000 titkosügynököt. Valószínű itt lehetett katona Alfred Wight is, alias James Herriot, aki erről az időszakról mesél az "A repülő állatorvos" című könyvében.
Ez az új információ valahogy most nagyon megérintett engem. Egész más szemmel néztem a mezőket oda vizionálva a katonai sátrakat, a sok életet, akiket itt összehozott a sors nehéz idők alatt.

A fő úticélunk most a Farm volt.
Ez a kastélyhoz tartozó  teljesen működő gazdasági rész, ahonnan ellátták a területet kétszáz éve, és most is. De bemutatásra is használtjak. A nyitott farmon van sok fajta tyúk, disznó, ló, tehén, kecske, nyuszi, bárány. Egy nagy régi malom, amit most lett teljes egészében bejárható, magyarázó ábrákkal és táblákkal. Sajtüzem, kerámia műhely, és még kis tudja mi minden. Megtekinthetőek régi mezőgazdasági szerszámok, épületek. Az egyik épület század elejire van berendezve, mellette a régi állatorvosi műhely. Mindig van valami szezonális látni való, most épp a csüngőhasú kismalacokban és a mamájukban gyönyörködtünk.
Ez egy olyan hely, ahol tényleg tanítani akarnak, megmutatni, és nem az ember pénzét lehúzni.
Van pl egy nagy pajta, ami gyakorlatilag egy játszóház tele lábbal hajtós kistraktorokkal, és teljesen ingyenes.
Asztalok és padok is vannak mellette ahol megehetjük az uzsonnánkat.
És ha ez nem lenne elég, egy jó kis erdei kalandpálya is tartozik hozzá.

A főépületnél van még egy igazán hatalmas játszótér, mindenféle körhinták, piknikező asztalok. Kiállítva régi lóvontatta tűzoltóautó, hintók, bicikli bérlési lehetőség, farm shop, ajándékbolt.
Van étterem is, de az elég drága. Látni, hogy alapvetően piknikezőkre készültek.




A kis szülinapos most mindent kipróbálhatott amit csak akart. Annyira jól sikerült a nap, hogy ha esti hálaadó imakor megkérdezzük tőle mi volt a legjobb a napban, a mai napig azt mondja, hogy "amikor voltunk a Tatton Park-ban".

Erről a helyről még egész biztos írunk majd, mert ez csak a gyerek szórakoztató rész eddig, most jönne csak a lényeg.
A kastély maga, múzeummal és trófea gyűjteménnyel, és A Kert, kertecske, ami egy hatalmas arborétum.
Minden Egerton hozzá rakott valamit. Van aki a feleségének épített rózsakertet, van aki a labirintusok szerelmese volt, más valaki Japánban járt és haza hozott egy kis szeletet. De van gyümölcsös-, fűszeres-, veteményes kert, üvegházak, olasz kert, római kert, tavak, nagy mezők, öreg fák, lovas út reggeliző pavilonnal a végén.

Hazafelé volt szerencsénk jobban megnézni Knutsfordot is, amiről eddig semmit nem tudtunk. De most megtapasztaltuk, hogy valami nevezetes hely kell legyen, mert gyönyörű karban vannak tartva a régi házak, egymást érik a stílusosnál stílusosabb kávézók és éttermek.

Az egész helyiség él és virul.
Öröm volt látni.
Varázslatos a hangulata.