Sziasztok!
Február 20.án Ádám 3 éves lett!
Igazi nagyfiú már! Magyarul gyönyörűen beszél, imád legózni, autózni, vonatozni. Igazi fiú!
Az ünneplés egyik legjobb része colt, hogy eljött hozzánk Réka, az unokatesóm, Manchesterből.
(Másodfokú, így meg úgy, de ne ragozzuk) Nagyon ügyes matek tanár és építész. Ádám is nagyon szereti, hatalmasakat játszottak a dínókkal amiket hozott. Közben én el tudtam készülni a mi fő ajandékunkkal, a busszal. Nélküle nem lett volna elég időm megcsinálni.
Kecskemétről megkapta az ottani felbecsülhetetlen értékű vonat-parkot.
Azóta is azzal indul minden reggel a nap.
Már alig várjuk, hogy újra kertészkedjünk és többet legyünk kint. Sokszor szorulunk a házba az eső miatt. Kezdek rájönni, hogy ezek a jó angolok azért (is) vannak teljes mértékben az autózásra berendezkezve, mert az esőben nem kellemes gyalogolni, még ha az ember egy idő után hozzá is szokik.
Nagy szerencsénkre hétvégén igazi napsütéses tavasz volt.
Ádám vágya összecsengett a miénkkel, szülinapja alkalmából vonatozni és kirándulni akart.
Így esett a választás a Tatton Park- ra. Írtunk már róla, és még fogunk is!
Mert a kedvenc helyünk ahol eddig Angliában jártunk.
A nemes Egerton család kastélyáról van szó, amit persze mostanra a National Trust kezel.
Nem semmi kis birtokcsa ez. Először is ott az ezer holdas park, amiben van két nagy tó madár késekkel, erdők, mezők, tanösvény, egy hatalmas békés szarvas csorda, kilátó pontok, mesés fasorok.
Mi most Knutsfordig vonatkoztunk, és onnan sétáltunk fel. Kb 4km, teljesen leküzdhető táv, szép környezetben.
Ádám már sokat sétál, vagy Tamás hátán utazik, Anna rajtam, kendőben.
Egy álomba illő, öreg bükk ösvényen értünk el a tavak csúcsáig.
Közben találtunk egy régi jégbarlangot.
Ki van táblázva, ez is megtekinthető.
A második világháborúban a Tatton Park mezején képezték ki 60 000 repülőst, ejtőernyőst, és 10 000 titkosügynököt. Valószínű itt lehetett katona Alfred Wight is, alias James Herriot, aki erről az időszakról mesél az "A repülő állatorvos" című könyvében.
Ez az új információ valahogy most nagyon megérintett engem. Egész más szemmel néztem a mezőket oda vizionálva a katonai sátrakat, a sok életet, akiket itt összehozott a sors nehéz idők alatt.
A fő úticélunk most a Farm volt.
Ez a kastélyhoz tartozó teljesen működő gazdasági rész, ahonnan ellátták a területet kétszáz éve, és most is. De bemutatásra is használtjak. A nyitott farmon van sok fajta tyúk, disznó, ló, tehén, kecske, nyuszi, bárány. Egy nagy régi malom, amit most lett teljes egészében bejárható, magyarázó ábrákkal és táblákkal. Sajtüzem, kerámia műhely, és még kis tudja mi minden. Megtekinthetőek régi mezőgazdasági szerszámok, épületek. Az egyik épület század elejire van berendezve, mellette a régi állatorvosi műhely. Mindig van valami szezonális látni való, most épp a csüngőhasú kismalacokban és a mamájukban gyönyörködtünk.
Ez egy olyan hely, ahol tényleg tanítani akarnak, megmutatni, és nem az ember pénzét lehúzni.
Van pl egy nagy pajta, ami gyakorlatilag egy játszóház tele lábbal hajtós kistraktorokkal, és teljesen ingyenes.
Asztalok és padok is vannak mellette ahol megehetjük az uzsonnánkat.
És ha ez nem lenne elég, egy jó kis erdei kalandpálya is tartozik hozzá.
A főépületnél van még egy igazán hatalmas játszótér, mindenféle körhinták, piknikező asztalok. Kiállítva régi lóvontatta tűzoltóautó, hintók, bicikli bérlési lehetőség, farm shop, ajándékbolt.
Van étterem is, de az elég drága. Látni, hogy alapvetően piknikezőkre készültek.
A kis szülinapos most mindent kipróbálhatott amit csak akart. Annyira jól sikerült a nap, hogy ha esti hálaadó imakor megkérdezzük tőle mi volt a legjobb a napban, a mai napig azt mondja, hogy "amikor voltunk a Tatton Park-ban".
Erről a helyről még egész biztos írunk majd, mert ez csak a gyerek szórakoztató rész eddig, most jönne csak a lényeg.
A kastély maga, múzeummal és trófea gyűjteménnyel, és A Kert, kertecske, ami egy hatalmas arborétum.
Minden Egerton hozzá rakott valamit. Van aki a feleségének épített rózsakertet, van aki a labirintusok szerelmese volt, más valaki Japánban járt és haza hozott egy kis szeletet. De van gyümölcsös-, fűszeres-, veteményes kert, üvegházak, olasz kert, római kert, tavak, nagy mezők, öreg fák, lovas út reggeliző pavilonnal a végén.
Hazafelé volt szerencsénk jobban megnézni Knutsfordot is, amiről eddig semmit nem tudtunk. De most megtapasztaltuk, hogy valami nevezetes hely kell legyen, mert gyönyörű karban vannak tartva a régi házak, egymást érik a stílusosnál stílusosabb kávézók és éttermek.
Az egész helyiség él és virul.
Öröm volt látni.
Varázslatos a hangulata.
Február 20.án Ádám 3 éves lett!
Igazi nagyfiú már! Magyarul gyönyörűen beszél, imád legózni, autózni, vonatozni. Igazi fiú!
Az ünneplés egyik legjobb része colt, hogy eljött hozzánk Réka, az unokatesóm, Manchesterből.
Azóta is azzal indul minden reggel a nap.
Már alig várjuk, hogy újra kertészkedjünk és többet legyünk kint. Sokszor szorulunk a házba az eső miatt. Kezdek rájönni, hogy ezek a jó angolok azért (is) vannak teljes mértékben az autózásra berendezkezve, mert az esőben nem kellemes gyalogolni, még ha az ember egy idő után hozzá is szokik.
Nagy szerencsénkre hétvégén igazi napsütéses tavasz volt.
Ádám vágya összecsengett a miénkkel, szülinapja alkalmából vonatozni és kirándulni akart.
Így esett a választás a Tatton Park- ra. Írtunk már róla, és még fogunk is!
Mert a kedvenc helyünk ahol eddig Angliában jártunk.
A nemes Egerton család kastélyáról van szó, amit persze mostanra a National Trust kezel.
Nem semmi kis birtokcsa ez. Először is ott az ezer holdas park, amiben van két nagy tó madár késekkel, erdők, mezők, tanösvény, egy hatalmas békés szarvas csorda, kilátó pontok, mesés fasorok.
Mi most Knutsfordig vonatkoztunk, és onnan sétáltunk fel. Kb 4km, teljesen leküzdhető táv, szép környezetben.
Ádám már sokat sétál, vagy Tamás hátán utazik, Anna rajtam, kendőben.
Egy álomba illő, öreg bükk ösvényen értünk el a tavak csúcsáig.
A második világháborúban a Tatton Park mezején képezték ki 60 000 repülőst, ejtőernyőst, és 10 000 titkosügynököt. Valószínű itt lehetett katona Alfred Wight is, alias James Herriot, aki erről az időszakról mesél az "A repülő állatorvos" című könyvében.
Ez az új információ valahogy most nagyon megérintett engem. Egész más szemmel néztem a mezőket oda vizionálva a katonai sátrakat, a sok életet, akiket itt összehozott a sors nehéz idők alatt.
A fő úticélunk most a Farm volt.
Ez a kastélyhoz tartozó teljesen működő gazdasági rész, ahonnan ellátták a területet kétszáz éve, és most is. De bemutatásra is használtjak. A nyitott farmon van sok fajta tyúk, disznó, ló, tehén, kecske, nyuszi, bárány. Egy nagy régi malom, amit most lett teljes egészében bejárható, magyarázó ábrákkal és táblákkal. Sajtüzem, kerámia műhely, és még kis tudja mi minden. Megtekinthetőek régi mezőgazdasági szerszámok, épületek. Az egyik épület század elejire van berendezve, mellette a régi állatorvosi műhely. Mindig van valami szezonális látni való, most épp a csüngőhasú kismalacokban és a mamájukban gyönyörködtünk.
Ez egy olyan hely, ahol tényleg tanítani akarnak, megmutatni, és nem az ember pénzét lehúzni.
Van pl egy nagy pajta, ami gyakorlatilag egy játszóház tele lábbal hajtós kistraktorokkal, és teljesen ingyenes.
És ha ez nem lenne elég, egy jó kis erdei kalandpálya is tartozik hozzá.
A főépületnél van még egy igazán hatalmas játszótér, mindenféle körhinták, piknikező asztalok. Kiállítva régi lóvontatta tűzoltóautó, hintók, bicikli bérlési lehetőség, farm shop, ajándékbolt.
Van étterem is, de az elég drága. Látni, hogy alapvetően piknikezőkre készültek.
A kis szülinapos most mindent kipróbálhatott amit csak akart. Annyira jól sikerült a nap, hogy ha esti hálaadó imakor megkérdezzük tőle mi volt a legjobb a napban, a mai napig azt mondja, hogy "amikor voltunk a Tatton Park-ban".
Erről a helyről még egész biztos írunk majd, mert ez csak a gyerek szórakoztató rész eddig, most jönne csak a lényeg.
A kastély maga, múzeummal és trófea gyűjteménnyel, és A Kert, kertecske, ami egy hatalmas arborétum.
Minden Egerton hozzá rakott valamit. Van aki a feleségének épített rózsakertet, van aki a labirintusok szerelmese volt, más valaki Japánban járt és haza hozott egy kis szeletet. De van gyümölcsös-, fűszeres-, veteményes kert, üvegházak, olasz kert, római kert, tavak, nagy mezők, öreg fák, lovas út reggeliző pavilonnal a végén.
Hazafelé volt szerencsénk jobban megnézni Knutsfordot is, amiről eddig semmit nem tudtunk. De most megtapasztaltuk, hogy valami nevezetes hely kell legyen, mert gyönyörű karban vannak tartva a régi házak, egymást érik a stílusosnál stílusosabb kávézók és éttermek.
Öröm volt látni.
Varázslatos a hangulata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése