Ádám születése

Sziasztok!

Megérkezett!!!!

Megszületett Ádám, eggyel többen laknak az Oakfield Avenue 21. szám alatt. Nagyon vártuk már, sokat is tettünk érte, de haladjunk csak sorban.

Február 17-18. (szerda-csütörtök):
Eszternek már vannak kisebb fájásai. Ilyenekkel találkoztunk korábban is, de nem ilyen sok, és ami a legfontosabb, nem ilyen hosszan. Szóval, a dolog már tényleg "ott van a levegőben", már tényleg mindjárt elérkezik a pillanat. de mi csak várunk. Este szokásos napi elfoglaltságok, majd vacsi, valami klassz mozi (Mattie a szomszédból kölcsönadta a 4 Terra-byte-os külső tárolóját, rajta sci-fi gyűjtemény, mesék, van miből válogatni).
Csütörtökön reggel is voltak fájások, komolyan rá is kérdeztem, hogy egyáltalán be menjek-e dolgozni? Eszter szerint semmi ok az aggodalomra, menjek csak, majd úgyis szól, ha van valami. A kollégák mind széles mosollyal néznek rám (OMG, mate, it's so close now!!!), kb óránként kérdezik ők is, mik a hírek, stb.
Én saját belső kis hírzárlatot rendelek el magamban, és megígérem magamnak, hogy csak a legfontosabb személyeknek szólok. Na ettől lett a dolog sokaknak gyanús (Te, ez a Tomi nagyon csendes már egy ideje..., se FB, se egy skype hívás...).
Eszter még postára ment levelet feladni, meg beugrott a barkácsboltba (az én feleségem hová máshová is menne? Imádom!).

Február 19. (péntek):
Reggel korán ismét fájások. Én ugyan elmegyek dolgozni, de az eszem egyedül a munkán nem jár. Van-e otthon minden, elraktunk-e a csomagba mindent, ami kellhet? Mégegyszer átfutni fejben a listát, neten hasznos tanácsoknak utánanézni... Alig tudtam rá odafigyelni, hogy mi a napi extra teendő a rutinfeladatokon felül. Érkezett egy ismerős az egyik közeli főiskoláról pár tucat állatért, meg az ő régi londoni állatkertes tapasztalatait átadni nekünk, rövid brainstorming az ékes ősdarazsak (Ampulex compressa) tartástechnológiájáról, meg a lehetséges hibákról, hangyahatározás, nekünk ez a szokásos unalmas nap a melóban. Mondtam már, hogy imádok állatkertben dogozni?

Délután 5-kor indulás a boltba, utána haza. Eszternek volt egy kis vérzése (bocsi srácok, ez is része a dolognak, le kell írnom). Ennek örülünk, ez a nyákdugó eltávozását jelentheti. Szóval, már az ajtóban áll a dolog...

Este nyugodt, békés együttlét, olvasás, később kis kártya-party. 10 órakor Eszter szól, mintha fájna ott lent. 11-kor már egészen komoly fájások (később megtudtuk, ezek voltak a nagyon gyenge fájások...), jobb lesz felkészülni, mert valószínűleg az este izgalmasan fog alakulni. Én átrámolom a rohamfelszerelést egy nagyobb hátizsákba, könnyebben megtalálom majd benne a dolgokat, ide be fog férni az enni- és innivaló is, fényképezőgép akkut töltőre rakom ismét, tisztasági csomag utolsó ellenőrzése, jöjjön aminek jönnie kell, mi felkészültünk!
Kényelmesebb lesz átköltözni a hálószobai ágyról a nappaliban álló heverőre, ott Eszter dereka meg van támasztva rendesen, én is tudom masszírozni a hátát. Az éjszakát a heverőn töltjük, az elején 10 perces fájásokkal, majd később már csak 5 percesek. 2 ütem között 2 perc alvás, már meg se szólalunk, Eszter a kezével csak kicsit megszorítja a tenyerem, ha jön a következő. Én indítom az "összehúzódás-figyelő" appot, bekapcs-kikapcs-bekapcs-kikapcs, ahogy kell, minden fájásnál. Tényleg hasznos, minden megvolt ott, amire később fejből kellett volna emlékezni. Ezt jótanácsként üzenem minden leendő vajúdó ismerősnek!

Február 20. (szombat):
Az éjszakai fájások miatt nekünk ez egy napnak számít az előzővel, de a hitelesség miatt külön írom.
Reggel pár sms a legfontosabbaknak, családban nagy a várakozás, utána nem is foglalkozunk ezzel, majd lesz rá időnk később. A telefon azért mellettünk van, ki tudja mikor kell segítség. Anyukám válasza nagyon megható, ha ma születne, akkor ugyan az lenne a születésnapja, mint Édesapámé. Istenem, erről meg is feledkeztem! Valahogy így jönnek az áldások felülről, igazából észre sem vesszük, milyen többletjelentése lehet egy-egy apró, lényegtelennek tűnő dolognak. Köszönöm!

Az összehúzódás-figyelő nem állhat le, folyamatosan dogoztatom,  a kezeim Eszter derekán, hátán, mikor hol jobb, és masszírozni amennyit csak bírom, így sokkal elviselhetőbb és nem veszít annyi energiát a görccsel küzdve a derekában.

Két fájás között kis enni-innivaló, amit csak szeretne. Korábban már bevásárolt minden finomságot, amit nagyon szeret, így mindig tudok a kedvének megfelelően ugrani az áhított falatért vagy pohár gyümölcsléért.

Ezúton szeretném megköszönni a közreműködést a következő finom, ámde sok esetben kimondottan egészségtelen termékeknek, hogy a feleségem problémamentes szülését elősegítették:

Hagymás-Pringles
Happy shopper lekváros sütik
Euro shopper trópusi gyümölcs ital
Coca-Cola
Monster Energy Drink (Tom Ayre, a bábabácsink kávéja)
alma (ez egy gyümölcs, boltban lehet kapni, állítólag fán terem)
mandarin (ez is valami gyümi)
kávé (ez nekem kellett, sok, bár aki ismer az nem lepődött meg)
Milka csokoládé

10 óra: az egyik fontos mérföldkő, kis magzatvíz-folyást érez Eszter. Sms, majd telefon is Tomnak, aki közli, hamarosan jön.

11 óra: Tom megérkezik, vérnyomást, pulzust és testhőt mér, pár kérdéssel ellenőriz, és nyugodtan hátradől egy fotelban, mosolyogva közli, minden a legnagyobb rendben, csak így tovább, most ő megszűnik, csak árnyék ("shadow on the wall", ahogy ő mondta), ne is foglalkozzunk vele, csináljuk ahogy nekünk jó, ő majd szól, ha valamit váltani kell. A jelenléte mindkettőnknek nagyon megnyugtató, jó érzés egy profi szakembert tudni mellettünk.

Itt jegyeznék meg két dolgot: az első, hogy végig nyugodt, békés volt, egyszer sem kapkodott, és ez ránk is átragadt. Nyugodtan beszélt, nagyon óvatosan végzett mindent, és ez sokban segítette azt, hogy biztonságban érezzük magunkat, nem volt bennünk kétség, aggodalom, figyelt és ellenőrzött minket, amikor kellett. Ez nagyon fontos! Valószínűleg az egyik kulcsa volt annak, hogy minden ilyen szépen és nyugodtan ment végig. A második dolog: utólag elmondta, hogy sokszor akart közbeszólni, segíteni, de minden alkalommal azt látta, hogy pontosan azt tesszük ösztönösen, amit ő tanácsolna. Ezt nem azért mondom, mert magunkat akarom sokkal fényesebbnek mutatni, hanem azért, amit ő is mondott: mi Eszterrel nagyon jól ismerjük a másikat, őszinteség, természetesség, az igazi énünk mutatása a másik felé, ez a kapcsolatunk egyik legfontosabb része. Ez is kell egy sikeres otthonszüléshez, bízz a másikban feltétel nélkül, higgy neki, hagyatkozz rá, ne kérdőjelezd meg, érezd őt!

14 óra: Eszter saját utólagos bevallása szerint ekkor kezdődtek a durva fájások, amik már nagyon-nagyon fájtak, amiket alig bírt elviselni. Utólag azt is elmondta, hogy a későbbi vizsgálatok alapján ő úgy gondolta, még kb délután 5 óráig kell kibírnia, és meglesz a baba, erre állította rá az elméjét. Addig figyelte is az időt, azután már szinte teljesen elveszett neki, mi is történt, a fájdalom és a koncentráció miatt.

15:20: Tommal hárman közösen úgy döntünk, hogy itt az ideje megnézni, hogy "hol is állunk". Azaz megnézi, hogy mennyire tágult már ki a méhszáj, mikor kell elindulni a kórházba. A vizsgálat érdekes eredményt hoz: 6 cm-nél járunk! Akkor most mi legyen? Induljunk el a kórházba most, vagy még várjunk, vagy esetleg maradjunk itthon. A kérdés eldöntéséhez fontos tudni, hogy azért döntöttünk a kórházi szülés mellett Eszterrel, mert a babának nagy valószínűséggel majd fel kell vágni a nyelvfékét, hogy rendesen tudjon enni. Ezt a kis beavatkozást Magyarországon közvetlenül a születés után elvégzik, de Tom biztos benne, hogy itt csak napokkal később kerül rá sor. És Eszternek autózni sincs sok kedve... Így jön a döntés: itthon maradunk, itt történik majd minden, nálunk!

Szerencsére Tom indulás előtt berakta az autójába a "just in case" dobozt, azaz, ha esetleg mégis maradnánk, akkor se lesz baj, van minden, amire szükség lehet. Nagyon felkészültek, az autójuk belülről olyan felszerelt, amit valószínűleg megirigyelne a legtöbb magyar kórházi mentőautó. És ami a legfontosabb: van ehhez végzettség, képzett szakemberek, és tapasztalat, hiszen ezt főállásban végzik. Tom kb 22 (!!!) éves és 60 általa levezetett otthonszülés van már mögötte. Én bízok benne! Az is sokat segített ebben a fontos döntésben, hogy a legnagyobb nyugalommal közölte velünk, semmilyen komplikáció, probléma nem volt a terhesség alatt, nagyon alacsony a rizikó, amit vállalunk, ő a békés és nyugodt otthoni légkört ajánlja nekünk.

OK! Pár telefon részéről, értesíteni a kórházat, hogy ez van, ha bármi gond van, ő szól és küldik a mentőautót (otthonszülésnél mindig ez a protokoll, bármi kis gond is van, ambulance!). Telefon egy másik bábának, mert a születéskor ketten kell, hogy jelen legyenek, egyik a babával foglalkozik, másik az anyukával.

Én segítek Eszternek visszamenni a heverőig, és kérdezem Tomot, mire van szükség: a filmekből jól ismert válasz jön: pár tiszta törülköző kellene!

Eszter már fürdőköpenyben (ez azért jó, mert könnyebb elvégezni a vizsgálatokat, de jól takar, melegen tart), én mellette ülök és igyekszem teljesíteni a kívánságait. Ezek közül a legfontosabb: ne hagyjam abba a háta masszírozását, és mindig fogjam egy kezemmel a térdét a fájásoknál. Furcsa, de működik, Eszter szerint az egyensúlyának kellett a támasztás, fájáskor "ráterhelni" a térdére, és így kényelmesebb volt, nem húzta annyira össze az iszonyatos izommunka, ami benne zajlik.

Függönyöket behúzni (basszus, mennyi macskaszőr, tejóég!!!), lámpa felkapcsol. és megyünk bele a késő délutánba.

17 óra: ekkortájt már Eszter határozottan "átvált", a fájások között nem beszél, néha alszik is, igyekszik pihenni. Ezúton üzeni minden lánynak: ez nagyon fontos volt, rengeteg erőt tudott gyűjteni 30-40 másodpercnyi "kikapcsolással", gyakorlatilag aludt ilyenkor. Néha iszik, eszik, csak pár szóban beszél.
Tom rendszeresen vizsgál, mostmár ultrahangos készülékkel is (ez náluk széria munkaeszköz...), előbb 15 percenként, később még gyakrabban.
Alkalmanként magzatvízfolyás, az összehúzódások nagyon erősek, ezt jelzi az is, hogy Eszter néha nyöszörög is közben (higgyétek el. ő nem fog sikítgatni fájdalmában, ő tűr, és ha már hangot is ad az azt jelenti, hogy egy olyan hétköznapi földi halandó mint én már valószínűleg elájult volna...).
Tom többször is felajánlja a fájdalomcsillapítást, tabletta, gáz, amit csak szeretne a vajúdó asszony, de Eszter nem kéri. Nem szeretné, hogy elbódítsák, szeretne tisztán emlékezni, jelen lenni a születésnél. Tom utólag bevallotta nekünk, praxisában még soha, egyszer sem volt olyan nő, aki ne kérte volna a fájdalomcsillapítást. Ő is csak ámult Eszter teljesítményén. Le a kalappal!

18 óra: átváltunk a későbbi szülőpozícióba, Eszter letérdel a heverő elé, én vele szemben ülök, ő átölel, kapaszkodik, én átkarolom, és folyamatosan masszírozom a derekát, tartom a súlyát. Összehúzódások kb 2 percenként, alig van idő pihenni, de ő bírja, csinálja, kicsit iszik is néha. Két fájás között beszél is alkalmanként (angolul poénkodik Tommal), nekem mond néha egy-egy hosszabb mondatot, éber, tudja, mi történik körülötte.
Megérkezik a másik bába, Ellie, aki csendben félrehúzódik, ott sincs, majd Tom szól neki, ha szükség van rá.

19 óra: Tom már minden fájás között ellenőriz, rendben van-e a baba. Odabent minden jól megy, ahogyan kell. Nekünk nagyon lassúnak tűnik ez az egész. De itt is segít Tom. és a vele már korábban alaposan átvett dolog, csináljuk lassan, nyugodtan, két lépés előre-egy hátra, két lépés előre-egy hátra, így minden jó lesz, a szöveteknek van idejük nyúlni, igazodni.

19:05: Tom látja a baba feje tetejét, mosolyogva mondja, sok a haj, bár ismerve minket ez nem meglepő. Eszternek már nagyon nagy fájdalmai vannak, a tolofájások sokkal jobban kimerítik, mint az összehúzódások korábban.

19:37: többszöri próbálkozás után egy nagyobb, erős kiáltás, és végre kibújik a baba feje.  Tom tartja, már Ellie is itt van mellettünk.

19:39: Eszter minden erejét összeszedi, sír, de tűr, angolul mondja, hogy "fáj, fáj", de én is győzködöm, Tom is kéri, még csak egyet, csak egyszer, és megvagyunk. Utolsó feszülés, egy nagy kiáltás, és kint van Ádám. Előreadják Eszternek, őt megfordítják, a mellkasára fektetik a babát, aki sír, de gyönyörűen, majd egy perc alatt megnyugszik, és bújik a mamához, vissza a melegbe, a bőréhez, és újra összehúzza magát magzatpozícióba, onnan figyeli a világot. Eszter nevet, örül, én sírok örömömben.

Erre vártunk. Évek, sok munka, tragédia, csalódás, újrakezdés, remény van ebben az örömben.

Elvághatom a köldökzsinórt, az ollót nekünk adják ajándékba. Ha már kórházi karszalag nem lesz, valami legyen... Ellie készít pár fényképet, és mosolyogva mondja, olyan szép a feleségem, hogy senki meg nem mondja, épp most szült pár perce egy erős kisbabát.
Ádám. Megmutatom a megfelelő betűket Ellienek, hogy a hivatalos digitális rendszerben a magyar "Á"-t használja.

Itt maradunk egy órán át. Hármasban, pihenve. Ők néha bejönnek, ellenőriznek pár dolgot, majd újra magunkra maradunk.

Később méhlepény vizsgálat, eltávolítással (na ez se volt egy leányálom Eszternek). Ezután következett a teljes vizsgálat "odalent". Aggódó arccal néznek egymásra, és Eszternek többször is elmondják, azonnal tudnak fájdalomcsillapítót adni, ha kéri. Azért aggódtak ennyire, mert nagyon féltek, mennyire volt sikeres a gátvédelem. Azonban mindent a legnagyobb rendben találtak, nevetve mondták, hogy egyszerűen hihetetlen számukra ez az egész így. Miért? Azért mert a baba születése közben a feje mellett ott volt a keze is, azzal együtt jött, és ezért biztosak voltak benne, hogy sajnos óriási sérüléseket okozott a könyökével a baba odabent. De semmi.
Itt fontos megjegyeznünk azt, hogy milyen fontos is a megelőzése a bajnak. Eszterben tökéletes együttállása van a jó testi adottságoknak (nem akármilyen vérvonal ez, kérem!), a helyes életmódnak (tahiti tánc a hobbija, oktatja is, mióta terhes napi szinten végez intim-tornát, jógát, edzett és felkészült volt végig), és a megfelelő szüléstechnikának. Természetesen, ösztönösen, lassan, nem gyorsítva. Tudom, leírva könnyűnek hangzik, sokkal durvább a valóságban, de ez is része a történetünknek, és annak, hogy utólag sokkal könnyebb lett minden, nincsenek külön kezelések, stb.

Addig a baba rajtam fekszik, meg se nyikkan, nézelődik, figyel. Skin to skin, azaz a puszta bőr, ennek a hatása vitán felül áll a tudományos világban is, immunrendszer erősít, hasznos bacik átvétele, stb stb, de ami a legfontosabb: kötődés! Apának, anyának, babának. Boldog vagyok, nagyon, talán az esküvőnkön voltam ennyire boldog utoljára.

Eszter letusol, ezalatt a bábáink rendbe rakják a házat (!!!), megvetik Eszter ágyát, ő felöltözik, és jöhet az alaposabb babavizsgálat. Ádám az egész dologért hálaképpen bebizonyítja Tomnak, hogy van bélműködése, ugye nem kell elmondanom, hogyan. Kis takarítás, majd mérések, 3500 gramm. Kereken. Mindene megvan, sír, ahogy kell, és ami az igazán szép: amint Eszterhez kerül, eszik! Imádom!

Ezután már csak pakolunk, segítek a bábáknak vagy Eszter mellett vagyok, igazából a fáradtság miatt nem is igazán emlékszem, mit is csináltam pontosan.

Csak arra emlékszem, hogy jó volt.

Így lett Ádámunk!

A mellékelt kép aznap este, a születés után készült, itt Ádám csak 4 órás, Eszter pedig gyönyörű. Ezt küldtük el még akkor a családnak, lássák, ki az új családtag. Másnap ezt töltöttük fel, ezt láthatta mindenki.

Egy apró dolog, ami zavart a végén: a telefonom. Leraktam tölteni Eszterével együtt egymás tetejére. Később azt látom, hogy eszeveszetten villog az enyém. Felkapom, a beállítások legmélyén jár valahol, még le tudom állítani. Elküldött önállóan egy csomó üzenetet, képet, ikont, matricát a világba egy csomó embernek, de nem ez az igaz baj. Sajnos az összes adat, az összes fájás ideje, hossza, stb elveszett, pedig ezt mindet el akartam tenni emlékbe. Ez egy életre szólt volna. Nem azért írom ide, mert úgy sajnálom a mobilom, hanem mert ezek az adatok egyszeriek, megismételhetetlenek. Kár, de mindegy, babánk van, ez a lényeg!

Isten hozott nálunk, Ádám!

Babavárás angol módra

Sziasztok!

 Gondolkodtam, hogy erről szülés után írjak e majd, de azt hiszem akkor már nagyon mással leszünk elfoglalva. :)

 Mindenesetre érdekes és tanulságos lehet a különbség, amit itt tapasztaltunk a terhesgondozásban. Inkább csak elgondolkodtatónak, és megfontolandónak szánom, mert azzal nincs mit tenni, hogy otthon teljesen más a gyakorlat. Legfeljebb törekedni lehet másra, de fontosabb, hogy a szülés boldog és szép élmény legyen a mamának és a babának is, mint hogy azon keseregjen - riadozzon a kismama, hogy így volt e jó, vagy máshogy.

 Szóval itt teljesen más a gyakorlat, nekem nagyon tetszik, végtelen hálás vagyok, hogy itt szülhetek, de ha otthon kórházban került volna erre sor, akkor ahhoz próbáltam meg volna a legvidámabban hozzáállni.


 Amikor augusztusban kiderült, hogy jó eséllyel kiköltözünk Angliába, 3 hónapos volt a babánk a pocakomban.
 Soha, egy percre sem merült fel bennünk, hogy én ne jönnék Tamással. Nem is értettem igazán az erre irányuló kérdéseket. Mit csinálnék én otthon egyedül?? Mire lenne jó? Összetartozunk, együtt költözünk. Igazából babával még inkább, mint nélküle.
 Talán mert még nincs tapasztalatom, de nekem teljesen mindegynek tűnt, hogy otthon szülök, vagy itt. Így is úgy is új, ismeretlen helyzet, amit át kell élni, és nem hiszem, hogy attól, hogy otthon történik, más lenne.
 Vagy mégis?

 Végtelen szerencsénkre hamar kiderült, hogy Tamás közvetlen csapatában van egy magyar-angol házaspár. Ők is mindketten állatosak, nem is akármennyire! Sok közös ismerőst találtunk. Épp második kisbabájukat várják, és kislányuk, Ella, szintén itt született. Tőlük aztán megtudtuk amit érdemes, és nagyon hasznos tanácsokat adtak!

növekedés novembertől-februárig

(hát...őszintén látványosabb sorozatra számítottam, de így is aranyos! :D)

 Lássuk tehát a részleteket!

 Alapvető különbség, hogy itt, Angliában, a szülést nem fogják fel betegségként. Ennél fogva, nem is orvosok foglalkoznak vele, hanem bábák (midwife).
 Tehát a reménybeli kismama nem is a kórházba látogat első vizitre, hanem a midwifery-be. Ha szerencsés, és minden rendben van a terhesség során, egész végig nem is lát orvost.
 A bábasághoz itt egy öt éves képzés tartozik. 3 év tanulmány, két év gyakorlat egy gyakorlott bába mellett. Igaz, hogy nem tanulják ki az orvoslás teljes palettáját, de ebből a területből nagyon felkészültek!
 Az együttműködés az egészségügyön belül nagyon olajozott. Ha bármilyen komolyabb kérdés merül fel, azonnal elirányítanak a megfelelő orvoshoz, nem is próbálkoznak kiokoskodni mi lehet a probléma. Tudják meddig tart az ő asztaluk, és hova kell tovább menni segítségért.
 Ők vezetik a szülést is. Orvos, csak ha császár van, vagy komplikáció. A szülés után ők járkálnak ki a házhoz ellenőrizni az anyuka gyógyulását.
(ezen kívül szülés után el kezd kijárni egy védőnő-szerű is a helyi háziorvosi rendelőből, aki a baba egészségét meg a kötelező oltásokat intézi. Lehet kérni még szoptatási-csecsemőgondozási tanácsadót is, aki kijön segíteni.)

 Ha az ember a központba jár vizitre, akkor mindig az aktuális beosztott bábával találkozik. Lehet ügyesen olyan időpontot kérni, amikor a kedvenc bábánk rendel, de a szüléskor akkor sem biztos, hogy őt kapjuk. Ettől még barátnőimnek London környékén erről is nagyon jó tapasztalataik vannak, a bábák általában nagyon kedvesek, szeretetteljesek, felkészültek.

 Van egy másik lehetőség is, amit kedves új barátaink javasoltak nekünk. ?i ezt választottuk.
A neve "One to one midwife", aminek az a lényege, hogy egész várandósság alatt egy bábához tartozik az ember.
 Ez is "TB támogatott", tehát ingyenes, szabadon választható lehetőség.

A one to one bábához nem kell eljárni, hanem házhoz jön. Minden vizsgálatot otthon végez, kivéve az ultrahangokat.
 Előnye továbbá, hogy vele lehet beszélgetni, tanácsot kérni, mindent átbeszélni. Maximum 30 várandós és/vagy kismama lehet beosztva hozzá, míg a kórházban annyi van, amennyi jön.  A kórházi vizit 20 perces ideje helyett, mi mindig legalább 1 órát beszélgetünk Tommal.

 (Igen! Bizony! Egy nagyon kedves fiatal srácot kaptunk, mint utólag kiderült, a helyi 30 mindwifeból ő az egyetlen férfi. :) De nem csalódtunk benne!)
 Nekünk ez nagyon megfelelt, mert bár viszonylag jó angoltudással jöttünk ki, azért mégis más egy ismeretlen helyzetben váratlan akcentusú angolokkal megpróbálni megértetni magunkat. Ráadásul egy ilyen kitett helyzetben. Tom viszont, mire oda jutunk, már pontosan tudni fogja mit szeretnénk, mi a tervünk, megismer minket, és tud segíteni eligazodni.

 Januárban találkoztunk vele először (feb.15.-re voltunk kiírva úgyhogy tényleg a finisben).
Eddigre rendeződtek el a papír ügyeink, lett telefonunk, internetünk, számlánk, biztosításunk, amik nélkül ugyebár nem lehetett felvenni velük a kapcsolatot.
 Egy picit azért már izgultam...;)
 Az első találkozás után, azonnal megnyugodtunk!
 Ilyen felkészültségre nem számítottunk!

De haladjunk csak sorjában.
Lássuk, a különbségeket.
Itt, Angliában, a páciens az első. De tényleg! Semmi sem kötelező a várandósság alatt.
Olyan szinten, hogy az talán már túlzás. Minden vizsgálat csak ajánlott, és a midwife ezért szépen és alaposan részletezi, mire miért is van erre szükség. De végig úgy, hogy valóban megmarad a választási lehetőség.
 Az elején minket kicsit meg is zavart ez a hozzáállás. Most akkor kell ez a vizsgálat, vagy nem? Ez csak egy opció, vagy tényleg szükséges? Tom mindenre azt mondta, hogy ez a mi döntésünk. Amikor elmagyaráztuk neki, hogy ilyen Magyarországon nincs, minden kötelező, úgyhogy fogalmazzon egyértelműbben ha valami tényleg fontos, nagyon meglepődött.
 De továbbra sem mond semmit kötelező jelleggel. :)

 Tehát megjelent itt nálunk ez a kedves fiatal srác, két nagy fekete táskával.
Az egyikben egy kis tablet lapult,naptár, papírok, és kaptunk egy szép tájékoztatót a terhességről, szülésről, helyes táplálkozásról, mindenről. Én olyan lelkes voltam, hogy rögtön ki is szótáraztam az egészet. (Utóbb kiderült, hogy ez egy hivatalos dokumentum, ezt fogják nézegetni a kórházban is. Ebbe került utána az összes leletem is, úgyhogy nem kellett volna összefirkálnom. :) De sebaj!)

A tablet, na az nem semmi! Az az ő "munka számítógépe". Ezen keresztül kapcsolatban van a teljes egészségügyi rendszerrel.

 Itt ugyanis mindenkinek van egy úgynevezett NHS száma, amit mi úgy fordítottunk magunkban, hogy TB. De ez sokkal több annál!
 Minden egészségügyi dolgozónak van hozzáférése az NHS rendszerhez, és a számod alá szépen bevezetik a veled kapcsolatos dolgokat. Jelen esetben az itthonról hozott vizsgálatok eredményeit.
És ezt ettől fogva MINDEN kórházban MINDEN orvosod látni fogja, az NHS számod alapján.
 Az egész kórtörténet, minden ott van, egy helyen, egy rendszerben, mindig elérhetően. Nem kell magyaráznod, ezer papírt magaddal vinned, bevezetik, ott van, kész!
Ha elüt egy autó, és kórházba kerülsz, csak megnézik az NHS számod, és tudják, van e gyógyszer érzékenységed, vagy bármi amiről tudniuk kéne a kezeléshez.
 Milyen egyszerű! És milyen logikus!

Aztán amikor nagyon udvariasan és óvatosan megkérdezte, hogy esetleg hajlandóak volnánk e elmenni itt is ultrahangra, amit ő nagyon javasolna, csak simán felcsapta a kis tabletkáját, és foglalt nekünk időpontot a legközelebbi health centerbe. Hiszen ott vannak az időpontok, ő meg csak beírja, hogy megyünk. Mi ebben a bonyolult? Ja, hogy másik intézmény? Egészségügy! Az itt egy és ugyan az!
 Amikor kérdeztük, hogy a kórházban nem lesz e gond, hogy még nem is láttak minket, alig értette a kérdést, aztán mutatta, hogy de hát tudnak rólunk, mert ő a kis tabletján beírt minket.
Döbbenet!

vérnyomás, és szívritmus

Aztán jött a másik táska. Abban van a menetfelszerelés. Vérnyomás mérő, vizelet vizsgáló, CTG készülék, vérvevő-, egyéb minta vevő cucc, minden, amit el lehet képzelni!
Háznál végzi az összes vizsgálatot, és beviszi a laborba a mintákat. Aztán elhozza nekünk az eredményt.
Végül is, ha csak ez a dolga, miért ne! De olyan fura ez az otthoni gyakorlathoz képest!

 És aztán jön a szülés! Amiről ugye még csak elméletben hallottunk. De ez a legfontosabb!

Két lehetőség közül lehet választani (ami igazából 4).
Az itteni nők 50-60%-a otthon szül. Minek is vacakolnának kórházba menéssel épp a vajúdás közepén, amikor úgyis ugyan az a midwife van itt, akinél az autóban ott van minden felszerelés a gázos fájdalomcsillapítótól a varró cuccig. Ha meg bármi rizikó van, úgyse engedik otthon szülni...

A második lehetőség, a kórház szülőrészlege.
Ez nem olyan mint nálunk, itt arra törekednek, hogy lényegében az otthonszülés körülményeit teremtsék meg. Csak van hozzá labda, vajúdó medence, tusoló, meg minden. Luxus szülés! :)
És biztonságot adhat, hogy pár emelettel feljebb ott vannak az orvosok, ha mégis szükség lenne rájuk,

A harmadik a szülő otthon, ami az előbbihez nagyon hasonló, csak még otthonosabb, kórházi klímától teljesen mentes. Viszont általában egy kórház mellett van, tehát a lényege nagyjából ugyan az, hogy legyen a közelben orvosi segítség. (ilyen Chsterben éppen nincs)

Mind a három lehetőség teljesen ingyenes!!!

A negyedik, a kórházi szülés orvossal. Ilyen csak abban az esetben történik, ha valami nincs rendben. Ez a nálunk klasszikus, lefektetnek egy ágyra, akár infúziót kötnek be, vagy állandó magzati szívhang megfigyelés van.
A többi helyen csak óránként ellenőriznek, de egyébként nincs semmi ágyhoz szegezés. Ezt kifejezetten ártalmasnak tartják.

pocak mérés

 Hogy őszinte legyek, én nem voltam egy nagy természetes szülés párti.
Elfogadtam a kórházi gyakorlatot, ez van, ezt kell szeretni, mindenki így szül, nem lehet olyan nagy gáz! Jó jó, sokat hallani, hogy jobb ha a gravitáció segít a szülésben, hogy ha a baba nincs elszakítva az anyukájától stb. De úgy voltam vele, ha így van, így van.
 Az otthon szülés gondolata kifejezetten riasztó volt nekünk. Fura, ismeretlen, nem biztonságos.
Azt azért éreztem, hogy vajúdni szeretnék majd úgy, ahogy akarok, és nem fekve, de ezt azért a legtöbb helyen már otthon is megengedik.

 Úgyhogy amikor Tom megkérdezte hogyan szeretnénk szülni, bátran mondtuk, hogy minél tovább itthon szeretnénk maradni, de kórházba szeretnénk menni! Picit meglepődött, de készségesen elfogadta, semmi akadálya, amikor tényleg úgyérezzük majd, hogy eljött az idő, ő idejön megnézni hányadán állunk, ellenőrzi eltart e még egy darabig, vagy tényleg indulni kell. Így elkerülhetjük a kórházból oda-vissza mászkálást.
 Most már látom, hogy az ő gyakorlatukban ennek így nincs sok értelme. Hiszen a kórházi szülőszobában épp az a klassz, hogy kilehet próbálni olyan dolgokat, amik otthon nincsenek. A medencét, meg a labdát, hintát, ilyesmiket. Én szívesebben vagyok el otthon, mint idegen helyen...
 De csak szülni bemenni, az ő olvasatukban nincs értelme.

 Amiért én mégis ragaszkodom hozzá, az a kisbaba vizsgálata. A mi családunkban nagyon gyakori a súlyosan lenőtt nyelvfék, szegény anyukámat épp én gyötörtem meg ezzel legjobban. Azt remélem, hogy ezt ott azonnal kiküszöbölik. Ha itthon szülnénk, akkor csak később lehetne vele orvoshoz jutni.

baba szívhang

 Az anyakönyvezést itt nem a kórházban végzik, hanem 10 napon belül be kell jelenteni a babát, és ennyi. Tehát hivatalos teendő nincs.

 A bába, ha a vizitek alatt bármi rendelleneset tapasztal, azonnal elküldi a kismamát további vizsgálatokra.
 Ha valami gondot találnak a mamánál vagy a babánál, akár csak túl nagy súly gyarapodás, vagy túl sok fogyás, akkor kórházban kell szülni.

 Engem is elküldtek plusz egy ultrahangra, mert nem nő a pocakom a szabvány szerint.
Magyarul kicsi. ;)
De az ultrahangon kiderült, hogy a baba benne korának megfelelő méretű, csak az én hasam ilyen kis kompakt.

Ez a kis mosolygós fotó lett az eredmény!

Tudom, nem mindenki látja rajta a lényeget, ez pont egy portré.

 Középen van a feje, jól látszik a szája, orra, jobb szeme. 

 Ami a szülési gyakorlatban más, az is nagyon tanulságos!
Roni Bécsben szülte Jancsit, ahol sok újdonságot tapasztalt. Engem ez nagyon megragadott. Főképp, hogy Jancsi egy mosolygós kis tündér lett, ami alátámasztja, hogy elégedett volt az indulással. ;)
Virág nővérem pedig dúla, épp az elmúlt években ásta bele magát jobban a témába, és ő még nyomatékosabban felhívta rá a figyelmünket, hogy a baba-mama kapcsolatában mennyire, sőt, az egész életre gyakorolt hatásában mennyire fontos, hogyan zajlik le a szülés, és az első órák.

 Egyébként a dúla rendszer itt működik csak igazán. A legtöbben fogadnak dúlát a sima ellátás mellé, ő az, aki igazán ismeri és támogatja őket. Nálunk lényegében Tom lett ez, egy személyben. :)
Viszont a dúláknak már fizetni kell, méghozzá sokat!

 Itt is van szülés felkészítő oktatás a házaspároknak, meg szoptatás technikai is. Mi már nem jutottunk el, be voltak telve a helyek. Viszont cserébe sokat beszélgettünk a részletekről Tommal, plusz Virág nővérem iszonyú jó kis írásokat készített nekünk az egész folyamatról lépésről-lépésre, amik alapján készülhettünk.
Gyakorlatilag ugyan azt mondták mind a ketten, de magyarul azért mégis könnyebb! :)

 A vajúdás menetét nem részletezem. Talán annyit róla, hogy minél tovább és minél szabadabban hagyják a kismamát, szülésmegindítás gyakorlatilag nincs, csak a 42. 43. héten, ha egészségügyileg indokolttá válik. A kéjgázos bódítást viszont lelkesebben használják, mint nálunk, gyakorlatilag természetes kellégnek tekintik, minden midwife menetfelszerelése része. Nekem ez nem tetszik, és remélem ezt ki fogom tudni hagyni.
 Epidurált viszont csak a kórházi körülmények között adják be természetesen.

 Az is vicces, hogy itt nem mentőt kell hívni ha az ember be akar jutni a kórházba szülni, hanem taxit. :)
 Mentőt tényleg csak a sürgősségi esetekhez hívnak. Csodálkoztak rajta, amikor érdeklődtünk hogy kell bemenni, hogy milyen ötlet már egy sima vajúdásért mentőt szalasztani! :D

 Tehát ami a születés csodájában alapvetően más:
1. nem kell háton feküdni, leginkább a guggoló, vagy térdelő pozíciót támogatják, de bárhogy, ahogy a legjobbnak érzi a mama. A bába majd ügyeskedik. :)

2. a babát születés után nem veszik el a mamától, hanem azonnal a hasára teszik, ahonnan a kicsi felmászhat a mama mellkasára, általában meg is találja a szopit. A mama ilyenkor szinte lázas meleg, úgyhogy melegen tartja a babát is.
 Így hagyják őket a papával az úgynevezett "arany órára".
Már bőven az 50-es évek óta állatokon is kimutatott, hogy milyen fontos ez!
Egyrészt a baba ilyenkor szedi össze a mama testéről a megfelelő baktérium flórát, másrészt ebből ez első, akár csak pár csepp tejből végtelenül hasznos tápanyagokhoz jut, amiket máshogy nem is tud megkapni.
Ráadásul ez a korai kötődés kialakulásában, mindennél fontosabb! Ha ugyanis a mama és a baba nem találkozik ebben az órában, olyan hormonális folyamatok indulnak be, mintha elveszítették volna egymást. A mama simogatása, érintése viszont stimulálja a baba idegrendszerét, ami végtelen fontos élettani folyamatokat indít meg.
De akit érdekel ez a téma, olvasson utána jobban, a neten csomó minden fent van róla.

3. E közben valamikor megszületik a méhlepény (amit eddig nem vágtak le), és a köldökzsinórt csak azután vágják el, ha az már nem pulzál. Ugyanis a születésközben szegény baba úgy összenyomorgatódik, hogy csomó vér átkerül a méhlepénybe. Ez a nyomás megszűnése után visszaáramlik a babába, de ehhez kell egy kis idő. Világos, hogy szükség van rá.
Ezt mi csak Virágtól hallottuk, de amikor mondtuk Tomnak, hogy így szeretnénk, csak nézett ránk döbbenten, hogy ok! Miért? Hogy másképp? :D

4. Az arany óra után megvizsgálják a babát (persze csak ha a szülők beleegyeznek), és a mamát.
Anyuka elmehet tusolni, rendbehozni  magát, a babát is megtörölgetik.
DE nem mosdatják meg!!! Rajta hagyják a magzatmázat, jól szétkenik rajta, mert ez a leges legjobb testápoló a bőrének. Az így kezelt babák bőre egyáltalán nem is csattog ki születés után!

5. Amikor minden elrendeződött, mama, papa és baba hármasban maradhatnak, mama alhat pár órát. Max és 6-8 óra múlva, a születés napszakától függően, szépen hazamehet a kis család.

6. Azt talán mondanom sem kell, hogy az fel sem merül, hogy a babát elvegyék a mamától. Ahhoz valami bajnak kell történnie.

A csecsemőgondozásban is nagyon mások a nézetek.
Bár ez nálunk is egyre változik...
 Itt azt a kérdést, hogy "mennyi idő után vihetem ki a babát a szabadba", szinte nem is értették.
Hát azonnal! Itt nem szokás ezzel várni.

 Szoptatás tekintetében azt javasolják, hogy a baba annyiszor egyen, ahányszor csak kér, és a legjobb, ha folyamatos testkontaktusban van az első két hétben. Leges legjobb, ha minél többet tényleg bőr érintéssel.
 Egyébként erről érdekeset meséltek még régebben a kollegáim is az ELTE-n. Volt akkoriban pár éve egy élettani kutatás, hogy az első pár hónapban minden egyes érintés stimulálja az idegrendszert. Ténylegesen fejleszti, alakítja, méghozzá új kötések kialakulásával az agyban, amik később nem tudnak más hatásra létrejönni.
Minél több a kötés, annál nagyobb lesz a kicsi stressztűrő képessége később.
Egy életre szól, később nem pótolható.
Úgyhogy bátran lehet a babákat hordozni, simogatni az első 2-3 hónapban!
Ettől épp hogy nem elkényeztetve lesz, hanem később csak bátrabbak, önállóbb, könnyebben szocializálódó lesz.

 Az is érdekes, hogy itt a mellből szoptatás számít olyan kis különc természetesség pártiságnak, mint nálunk az otthonszülés.
 Megvoltak lepve, amikor kiderült, hogy ez nálunk teljesen természetes. Az itteni bábák nagy erőkkel küzdenek a "breastfeeding" népszerűsítéséért, mert a nyugati társadalomban annyira elharapódzott már állítólag a test szexualizálása, hogy a legtöbb nő egyenesen gusztustalannak, szexuálisnak találja, hogy a kisbabája melléhez érjen.
 Nagyon fura!
 Na, ebben jobbak vagyunk otthon!! :D


 Kérdezték érdeklődéssel, hogy mennyi ideig tervezzük magunknál altatni a babát. Az otthon divatos elvárásokhoz szokva mondtuk, hogy ó, hát az első két hét után megpróbáljuk kiságyra szoktatni, és talán 3 hónap után külön szobába...mire ők döbbenten mondták, hogy itt legtöbbször fél éves korig a szülőkkel alszanak a kicsik.
Lehet, hogy megszívlelem...
Majd meglátjuk! :)

 Ami viszont az egész nagyon szép, természetes és babaközpontú rendszert hazavágja, az a munka!

Az itteni nők 10 hónapig kapnak csak támogatást a munkahelyükről, ha ezután nem térnek vissza dolgozni, elveszítik a állásukat. Életmódbeli döntés az otthonmaradás.
 Hozzáteszem, hogy anyagilag ez nem jelent ugyan akkora törést, mint a magyar viszonyok között lenne.
Itt sokkal jobb az átlag fizetés, simán kilehet jönni egy családnak egy 8 órás állásból.
Sok a 4 órás állás is, sok család úgy oldja meg, hogy mindkét szülő csak 4 órában dolgozik, és így több idő marad egymásra.
 Szóval nem olyan drámai az anyukák helyzete, de mégis mindenkiben az van, hogy "ó, hamarosan újra dolgozhatok".
 És azt látom, hogy kevésbé elkötelezettek az anyaságban. A karrieren jár az eszük, nem állnak át rendesen ennyi idő alatt arra a lelkiállapotra, hogy most a kisgyermekük nevelése a legfontosabb életfeladatuk. Ami nem könnyű! Senkinek sem! Otthon sem! De egy picinek mégis a mamájára van szüksége, az otthon, a család biztonságára, háttérre. Amibe később tud kapaszkodni, építeni az értékekre, megtapasztalni a családtagok közti bizalmat, megtanulni a társadalmi normákat. Három-négy-öt éves korig, lelkialkattó függően.
De ez otthon eléggé általános.
Itt magyarázni kell.
És az már nehéz... úgy érzem tőle, hogy különcködöm itt, meg kerülöm a munkát. Pedig anyának lenni is nagy feladat!
 Most legalábbis így tűnik. Remélem, ha majd belekerülök a kismama társadalomba, pozitívan csalódok. :)






 

Várakozás - varrás

Sziasztok!

 Sokan kérdezitek, mivel ütöm el az időm idehaza.
Szerencsére sok tervvel érkeztem! Volt sok régóta vágyott olvasni és varrni valóm.

 Nagyon szeretek varrni, ráadásul ez olyan tevékenység, amihez nem akadály a nagy pocak, és még jól is esik, hogy spórolok vele. ;)
 Drága szüleim jóvoltából van egy egészen jó kis varrógépem, ami még sose hagyott cserben.

 Első tervem, a kismama kabát volt!

 Aki volt már télen kismama, az hamar szembesült vele, hogy a pocakja már nem fog beleférni semmi olyan kabátba, amiben nem úgy néz ki, mint egy hóember.

 Ekkor jön a remek ötlet, a baba betéttel bővíthető kabát.

Rém praktikus!
Ha hordozni szeretnéd a picit, akkor későbbiekben is nagyon hasznos, mert akkor is befér alá.
Kapható ebből mindenféle!
Elől hordozós, háton hordozós, elöl-hátul hordozós.
Van belőle vastag téli kabát, vékony esőkabát, széldzseki.

Én is azonnal belelkesedtem, de hamar kiderült, hogy bizony borsos áruk van ezeknek. az egyszerűbb típusok 15.000Ft körül vannak, de azok a típusok, amiket tényleg szívesen meg is venne az ember, már 40-60 000 Ft körül mozognak.
Hát, annyi nem volt...

 Úgyhogy inkább elmentem szépen egy second hand boltba, hogy választok egy giga nagy XXXL-es kabátot, és jó lesz az nekem.
 De a Jászainál a Party 22- ben egy irtó profi eladó csaj penderült mellém, aki azonnal mutatott olyan kabátot a kínálatukból, ami illik hozzám, és jól áll nekem. Ezt!

Elsőre szomorúan mondtam, hogy igazából nagy kabát kell, hogy beleférjen a pocakom. Igaz, hogy ennek a kabátnak behúzható az oldala, de a vége felé ez már nem lesz elég.
 És akkor jött az Isteni szikra!

 Mit nekem kismama kabát!
 Majd varrok én bele bővítő betétet!

Szerencsére Réka nővéremnél volt kölcsönbe egy ilyen kabát, úgyhogy meg tudtam nézni, hogy is épül fel.

 Nem kell hozzá sok!

Felső szélesség: kb 20 cm
Alsó szélesség: kb 15 cm
Hossz: a kabátnak megfelelően
Anyag: én I <3 Textilben találtam vízlepergető fekete anyagot, ami megy a kabimhoz, de biztos máshol is lehet.

Bélés: kabát bélelő anyag kell hozzá, ez is kapható textilboltokban, de én nagyon ajánlom a Mechwart ligetnél a Szász Károly utcában levő tömőanyag boltot, ahol kapható szivacs, párna tömő, és minden.

Cipzár: én utána néztem a neten a cipzár típusoknak, de ha meg van a kabát, az is elég, ha a Rőftex-ben az ember oda adja, hogy "olyat kérek, ami ehhez passzol". Végül ez a módszer jött be.
Pont tökéletes cipzár nem volt, az egyik oldalon felment, a másikon nem. Úgyhogy az egyik oldalt patentosra csináltam. Igazából lehetett volna mind két oldal olyan! Azt a felét könnyebb nyitni-csukni.

Patent: praktikus, főleg, ha már a megszületett a kicsi, és hordozáshoz használjuk a bélést, hogy le lehessen hajtani. Ehhez patentokat varrunk a középvonalába, 5-10-15-20 cm-re egymás alá.

Ha ez mind meg van, akkor igen egyszerű a feladat, logikusan összerakva a rétegeket szépen összevarrjuk, és kész! :D
 
Én kicsit sötétnek találtam végül az egészet, úgyhogy hímeztem hozzá egy kis díszt. Persze belülre is, hogyha kihajtom, akkor is szép legyen majd.

.




Csepphinta

Bár még nincs itt a kicsi, de már nagyon készülünk rá.
Sokat olvasunk a babázásról, próbáltuk a lakást is ehhez rendezni.

Az egyik ötlet ami nagyon megtetszett nekünk, a hinták gondolata.
Egyrészt segít a babának elaludni, mert hasonlóan ringatja, mint amit a mamája pocakjában tapasztalt. Aztán jó kuckós is, ami szintén ismerős lehet neki. Sok hasfájós babánál meg egyenesen a szülők megmentőivé válnak az Adamo hinták, mert megnyugtatják a babát, valahogy pont jól rázzák, és nem kell vele egész éjjel sétálni.

Mi persze még nem tudhatjuk a mi kicsink mennyire lesz jó alvó, és kell e ilyen előkészület, de a csepphintákba azonnal beleszerettem!

Amikor januárban sikerült beszerezni szép új foteljeinket, a hozzájuk rendelt bordó anyag nagyon kicsinek bizonyul.

Gyönyörű bordó pamut anyag! Dekoráción kívül, nem sok mindenre jó. A babákról viszont azt mondják, hogy amire emlékszik a mamája pocakjából, az a vörös szín, a meleg, a kényelem. Milyen ideális lehetne ebből egy csepphinta!
Utána néztem a neten, a szabásminta végtelenül egyszerű.

Nem lett volna nehéz párnát sem varrni bele, de valamiért itt a tömőanyag se olcsó. Két kutyapárnát vettünk bele az ebayen, így a mélysége variálható.
De szép lett, és még a bútorokhoz is megy! :D











Párnahuzatok

Ez csak egy ötlet!
Otthon felejtettem a váltás párnahuzatokat, úgyhogy varrtam párat.
Itt sajnos a textilek elég drágák, de lett megoldás!
Sok a Charity Shop (ahol minden vackot lehet venni másodkézből olcsón), és ott vettem fillérekért dupla paplan huzatot.
Szinte szabni se kellett! Csak feltépkedtem, összevarrtam, és kész! Még szegni is kevesebbet kellett.
Egyszerű, nagyszerű, olcsó! :)

Chester belváros

Sziasztok!

Chester belváros:

Nagyon régóta lakott része ez a világnak, voltak itt mindenféle népek, ennek eredményeként gyönyörű műemlékek sokasága található itt. Épségben. Nálunk, Magyarországon ez néhány történelmi ok miatt vagy nincs épségben, vagy megszűnt létezni, ezt érdeklődve hallgatják a kollégák, ha mesélek róla.

Chester arról híres, hogy az egyik legészakibb római provincia központja volt, és a jelenlegi óvárost körbevevő falakat, illetve azok alapját még a "lómaiak" építették. Térképen pirossal jelölve.

Körbesétálni a falon kb egy óra, ha lassan ballagunk. Közben az ember fia-lánya megcsodálhatja a város nevezetességeit.

A turisták által (és általunk is) leglátogatottabb rész a központi "vásárlóutca", a Watergate - Eastgate - Foregate street, amik egymásból lesznek, és gyakorlatilag az óvárosi részt vágja ketté. Nagyon dekoratív, amint a fenti képen is látható. Itt van a legtöbb üzlet, bank, kávézó, étterem, pub, angoléknál különösen divatos itt vásárolni ("Ezt Chesterben vettem" kezdetű mondatok, akkor valami nagyon fancy dologra kell készülni). Mi főként itt intézzük hivatalos ügyeinket, mert az ehhez szükséges irodák is itt vannak.

Rengeteg a fiatal, egyetemváros is vagyunk, Így sok helyen lehet bulizni, kocsmázni, kávézni, kultúrbeszélgetni vagy meccset nézni, ki mit szeret csinálni pihenésképpen. Az egyetem, az állatkert és az óváros, ezekről nevezetes Chester.

A városfal azon részén, ahol az Eastgate-tel találkozik, található az Eastgate-clock, melyet a Királynő tiszteletére állítottak, szülinapi ajándékként. Elsőre kicsit giccses, de ha alaposabban megnézzük, nagyon szép, ma már mi is mosolygunk rá, amikor látjuk.

Gyönyörű hidak is részei a városnak, a Dee-folyón több ponton is át lehet kelni, van amelyik csak gyalogos, kiváló látképet nyújt az egész városról.

Halat még nem nagyon láttam, de itt voltak böjti récék. Ellenfényben, így róluk most nincs kép. 

A fal egy darabig a parton megy, nagyon szép sétányként. Mellette kis éttermek, olcsók és drágák is, mindenkinek bátran ajánljuk őket (feltéve ha nem gond, hogy gyakorlatilag mindkettőben hamburgert kapsz, csak az ár változik)

Részlet a várból. Déva vára. De tényleg, ez is! Benne múzeumok, majd egy külön bejegyzésben erről is mesélünk.

A falat több ponton is kapuk szakítják meg, melyeken keresztül éri el a forgalom a belvárost. Ezek már a középkorban is itt voltak, amint azt több tábla is büszkén hirdeti.

Nem fotóztuk le, de majd pótoljuk, ezen a ponton mögöttünk van az Amfiteátrum, illetve a régi fűrdő maradványai, igényesen bemutatva.

A Lovi! 

Nakérem, ha valaki találkozni akar David Beckhammel vagy egyéb angol nevezetességekkel, akkor ide kell jönni. A lényeg, hogy itt nagy divat a fogadás, lovassport (ahogyan a My Fair Lady-ben is), és kiöltöznek, ruha, hölgyeknek-uraknak kalap, marhadrága belépő, mégdrágább minden mással, és itt lehet kilapátolni a felesleges pénzt a bankszámláról, zsebből, pénztárcából, kocsi hátuljából, stb. És minden magára valamit is adó gazdag angol legalább egyszer eltolja ide magát és elherdál egy kisebb vagyont délutáni szórakozásképpen. Hátul a fáknál folyik a River Dee, a jobb oldalon a boltíves valami pedig a vasúti híd.

Majd készítünk róla jobb képet is, ahol látszik az egész lelátó, most nem ezzel voltunk elfoglalva.

A fal további részei gyakorlatilag teljesen be vannak építve a házak közé, és róluk szabad belátás van egyes angol családok mindennapjaiba. Nagyon aranyos kis házacskák ezek, de nekünk túl forgalmas lenne.

Viszont itt sétálni óriási élmény! Drága szüleink, ha majd jöttök ki, sétálós cipővel is készüljetek, mert ezt nem ússzátok meg!

A csatorna partján látható járdán kb egy óra sétával nálunk (a mi házunknál) vagy az állatkertnél találja magát az ember! Még nem próbáltuk, de rajta van a listán...

Az egyik őrtorony, Eszterrel. Fáradtan, mert itt már 33 hetes terhes. 

Innen lőttek mindenféle behatolókra, legyen külföldi vagy saját hazájuk népének tagja, mikor hogy esett jól.

A Falconry mellett állok. Solymászat, erről majd egy külön bejegyzés lesz. Majd értesítsétek Glava Tomit, köszi!

 A katedrális-kert, illetve maga a Cathedral hátulról. Gyönyörű anglikán épület, de bent fotózni nem szabad. Mi tényleg nem fotóztunk, ellentétben a sok turistával, akinek semmi sem szent. El kell jönni, meg kell nézni, ahogyan minden más hasonló helyet, pl Esztergomi Bazilika, mert képeken "nem olyan".

Ritka, hogy ilyen szép, napsütéses idő legyen, külön ajándék volt ez is.

Reméljük nektek is tetszett!

Ünnepek

Sziasztok!

Decemberben 3 dolgot is ünnepelünk: az én (Tamás) születésnapom, Karácsony és Újév.

Lássuk sorban:

A születésnapomon dolgoztam az állatkertben, ahol a kollégák is felköszöntöttek, de az igazi meglepetés itthon volt. Eszter szinte egész nap azon dolgozott, hogy egy igazán szép romantikus vacsorát készítsen nekem. Sikerült is! A képek tanúskodnak:

Lazacot kaptam!!! És Eszter saját készítésű borsos-kiflije volt a köret! A kedvencem, ezt üzenem a világnak!

És persze csokitorta. Másnap a kollégák az egekig magasztalták Eszter tehetségét, a csokitortám elnyerte mindenkinek a tetszését.

Másnap, 20-án moziban voltunk a Reptile Team egy részével, és megnéztük az új Star Wars filmet. Nekünk nagyon tetszett! Hazafelé az autós mozikiértékelős beszélgetésben mindannyian megegyeztünk abban, hogy megérte az a sok idő, amíg dolgoztak vele, igazi MOZI lett!

Karácsony:

Meglepetésünkre már novemberben álltak a karácsonyfák szerte a város forgalmasabb helyein, és december elejére a legtöbb házban is már feldíszítve álltak a fenyőfák.Mi úgy terveztük, hogy a 21-én megyünk be a városba, a saját fánkat beszerezni és megnézni a karácsonyi vásárt. A vásárnak hűlt helyét találtuk, karácsonyfát pedig 20-a után itt nem lehet kapni! De tényleg! Volt 1-2 műanyag csoda, ami nagyon csúnya volt, nem szívesen nézegettük volna a nappaliban, így más megoldás után kellett járni.

Eszter egyik nap otthon egyedül erőtől duzzadva megmetszette a kerti bokrokat (gyakorlatilag erdőt irtott), és a sok levágott ág ott hevert egy nagy kupacban a kert sarkában. Én még nézegettem is, hogy ott van ebek harmincadjára, nehogymár kidobjunk ilyen kincset, csak nem volt ürügy, amivel megmenthetjük... És akkor jött az ötlet: építek belőle karácsonyfát! Fel is csatoltam a legszebb tündérszárnyamat, hogy igazi karácsonyfa-építő angyalkának tűnjek, és a sötét angol délutánban óriás virágcsokor kötésbe kezdtem (köszi Hajagos Andi a szakmai továbbképzést kb 15 évvel ezelőtt!).

Fagyal-borostyán lett az alap, ebbe került bele némi magyal és tűztövis díszítésnek. A legtöbben észre sem vették a karácsonyi üdvözletünkön, hogy bizony nem fenyőfa mellett állunk. Szerintem jó lett!

Eszterrel közösen feldíszítettük, Magyarkútról a "Bácsi" is rajta van, talán páran emlékeznek rá, madarakkal a sapkáján ő volt a tündér a fa tetején.

24-én megint dolgoztam, de utána 5 szabadnap várt ránk!
Csodás karácsonyi vacsora, ima, ajándékbontás, este film (kihagyhatatlan klasszikus: Love Actually - Igazából szerelem...).

Másnap séta Chesterben, városnézés kettesben. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy ez volt az első igazi városnézésünk itt, nem kellett semmit sem intézni (!), és nem kellett időpontra mennünk sehová, egyszerűen csak nyugodtan beszélgetve-ballagva sétálni! Gyönyörű volt! Erről majd külön blogbejegyzés lesz, mert sok a kép, és sok a magyarázat, hosszú lenne ide beilleszteni.

Ide tartozik az is, hogy végre lett bankszámlám december közepén, így megérkezett a fizetésem is. Ez azt jelentette, hogy Karácsony után végre tudtunk venni helyi SIM kártyákat, és meg tudtuk rendelni az internetet is a házhoz. Ezt cselekedtük 28-án, így végre sikerült elérni a világot, haza is tudtunk szólni, láthattuk a családtagokat. Csodálatos érzés majdnem másfél hónap után újra beszélni a szeretteinkkel! Internet majd januárban lesz...

Liverpool Nemzeti Múzeum. Ennek egy épületét, a World Museumot néztük meg. Öt emelet, zoológia, néprajz, geológia, csillagászat a főbb részei a kiállításnak.  Megnéztük, szép volt, igényes ötletekkel, szép kialakítással, de sajnos nem mindenhol. Van élőállatos részük, halas és egy rovarbemutató is, ahol néhány közönséges faj egyedeit tartják, némelyiket szaporítják is. Lehetne szebb, de avatatlan szemnek ez nem nagyon tűnik fel. A halasat légyszi akvarista ismerősök ne látogassák, vagy ha igen, akkor én szóltam...

Kérgesteknős (Dermochelys coriacea) koponya

Az oktatós részük nagyon jó volt! Megnézhető, megfogható dolgok, amihez nem szabad hozzáérni, arra rá van írva és az emberek nem fogják meg (de tényleg!!!), amihez szabad, az meg tényleg érdekes. Aki ismeri előző munkahelyemet jobban, annak üzenem, hogy ez olyan Darwin-laboros hely, és tényleg nagyon jó! Eleve a tervezéskor odafigyeltek, hogy mi a cél, és olyan is lett.
 A történelmi tárlat is nagyon igényes volt, érintette minden földrész kultúráját. Gyönyörű néprajzi gyűjteményük van, nagyrésze ki is van állítva. Zárójelben megjegyezném, hogy pl. az észak-amerikai indián tárlat néprajzi replikáinál Eszter igényesebb tolldíszeket csinál...

Jut eszembe, mint oly sok minden más itt Angliában, ez is INGYENES! Az egész múzeum. Minden része.

Quetzalcoatlus (Óriás repülő őshüllő) utánzat

Szilveszter:

December 31-én ismét szolgálatban voltam, szerencsére egyszerű, problémamentes munkanap volt. Hazaérkezve nekiláttam megsütni a pácolt húst (mennyei lett), kellemes jazz-zene, és még táncoltunk is kicsit. Megvártuk az éjfélt, koccintottunk is,

Boldogan köszöntöttük az új évet! Az igazi meglepetés az volt, hogy egyszer csak megcsörrent Eszter telefonja, és rajta bejelentkeztek unokatesói Magyarországról, videóhívással Viberen keresztül.

Ez volt az első ilyen élményünk innen, így indult a videóbeszélgetős korszakunk, ami azóta is tart!

Ezután beszéltünk még néhány családtagunkkal, mert mindkettőnket fellelkesített a gondolat, hogy megtehetjük, adott hozzá a technika, az előfizetés, minden ami kell! Végre!!!

Boldog Új Évet Mindenkinek!