Sziasztok!
Két nap múlva indulunk haza!
Elszaladt a nyár, és mi június 18 óta nem is írtunk. Ennek két oka volt.
Az egyik, hogy nem történt semmi különösebben említésre méltó. Nagyon szépen kellemesen folydogálnak ezek az angol őszies napok.
És csak váruk-vártuk a júliust.
A másik, hogy több kevesebb kihagyással szegény Ádámunk folyton beteg volt.
A legutóbbi megfázásból most lábalt ki, másfél hétig volt durván taknyos.
Már rég tervezzük, hogy egyszer csinálunk itt egy fotó sorozatot arról, ahogy tényleg 10 percenként változik az időjárás. Tomboló esőből tud meleg napsütés kerekedni, és vissza. Ami nem is ritka, és mások számára nem is meglepő jelenség.
Viszont elég nehéz hozzá öltöztetni a gyereket. Ha jól bebugyolálod, túl melege van, megizzad. Akkor levetkőzteted, persze elkap az eső, vagy feltámad a szél. Csak 10 percre, hogy mire előveszed a pulcsit, már vége is, viszont a kicsi megfázott.
Hogy az angolok ezt hogy védik ki?
Sehogy!
Az ő gyerekeik szakadó esőben, szélben is, télen-nyáron miniben rohangálnak, harisnya nélkül. Hiába volt az anyja nagykabátban, a minap is láttunk így felöltöztetve egy óvodás korú kislányt.
Mi a magunk részéről az út túloldalán, épp jól be voltunk bugyolálva, mint egy esős őszi napon.
Tehát Ádámunk megfázott. Ha függőlegesen tartja az ember a babát, akkor kidugul az orra. Úgyhogy kb egész nap így mászkáltam vele, mert megszakadt a szívem, hogy nem tud aludni a nagy szürcsögéstől.
Pedig szívtunk orrot, cseppentettünk, gőzöltünk, minden abrakadabrát bevetettünk.
Éjjel is persze ez a pozíció hozza neki a legtöbb álmot. Ám ülve aludni nem igazán pihentető.
Azért őt még mindig jobban sajnáltam, mint magamat (de csak egy kicsit). Olyan ennivalóan elesett volt.
Tamás, Apa hazaérte, még mindig a legnagyobb boldogság.
Hatalmas kacagás van, ha őt megpillantja. Nagyon ügyesedik ám! Már fel tudja emelni a kedvenc játékait, nagyokat pancsolni a fürdőkádban, és még a lábaival is tud játszani.
A cicák továbbra is menekülnek ha sikít, de máskülönben kifejezetten szeretik! Néha oda mennek és "buccolnak" vele, ami náluk nagy szeretet kifejezés.
Egyszer volt egy igazán döbbenetes, és kedves jelenetünk. Ádám betegen sírdogált a járókában. Erre oda ment Mau, és elkezdett neki dünnyögni, dorombolni. Egyből abba hagyta a sírást, Mau pedig leült mellé, és ott maradt őrködni. Épp le is tudtam fotózni.
Elkezdtünk készülni a haza útra is.
Először is úgy, hogy elkezdtem járni a helyi International Mum csoportba,hogy szokja a sok karattyoló felnőttet maga körül, és ne riadjon meg a gyerek társaságtól sem.
Nem látszott rajta, hogy különösebben szoknia kéne, érdeklődő kisbaba, és hamar összebarátkozott a többi öt hónapossal. És én is tettem szert végre egy pár újabb szimpatikus ismerősre.
Aztán itt marad a ház. Volt pár simítás, amiről már régen ábrándoztunk.
Nagyon megtetszettek nekünk a gyerekszoba fali matricák, amiket itt fillérekért meg lehet rendelni Kínából. Épp erre a hónapra jött ki a lépés, és kidekoráltuk a kis manó szobáját. Még csíkos mókus is van rajta! :D
Irtóra tetszik neki, nagyon lelkesen nevetett a figurák felragasztgatása közben is. Azóta is sokat magyaráz nekik, amikor felébred. Nem is sírásra megyek be hozzá, hanem a nagy gagyogásra.
A másik egy igazi macska paradicsom.
Sajnos a kert macskabiztossá tétele elég irreális vállalkozásnak tűnik egyenlőre. Irtó drágák itt az anyagok, nem nagyon barkácsolnak az emberek. Viszont sajnáltuk szegényeket, hogy nincs annyi mozgásterük, mint rég. Ráadásul most magukra lesznek hagyva bő két hétre. Csak etetni, kicsit játszani néz be rájuk egy barátunk majd naponta. Jó lenne valami új felfedezni való, amivel leköthetik magukat!
És megvalósult az álom!
Pár régi fiókból és szekrény lapból fali macska mászóka!
Óvatosan próbálgatják, de még nem vették teljesen birtokba.
Lassan lassan megismerik majd.
És persze megfelelő biztonsági óvintézkedéseket kellett tenni, hogy szegény Ryan lába mellett ne slisszoljanak ki az ügyes cicák.
Szép stílusos csapóajtónk lett az előszobában. Természetesen macskabarát felirattal.
Otthon találkozunk!
Puszi mindenkinek!
Két nap múlva indulunk haza!
Elszaladt a nyár, és mi június 18 óta nem is írtunk. Ennek két oka volt.
Az egyik, hogy nem történt semmi különösebben említésre méltó. Nagyon szépen kellemesen folydogálnak ezek az angol őszies napok.
És csak váruk-vártuk a júliust.
A legutóbbi megfázásból most lábalt ki, másfél hétig volt durván taknyos.
Már rég tervezzük, hogy egyszer csinálunk itt egy fotó sorozatot arról, ahogy tényleg 10 percenként változik az időjárás. Tomboló esőből tud meleg napsütés kerekedni, és vissza. Ami nem is ritka, és mások számára nem is meglepő jelenség.
Viszont elég nehéz hozzá öltöztetni a gyereket. Ha jól bebugyolálod, túl melege van, megizzad. Akkor levetkőzteted, persze elkap az eső, vagy feltámad a szél. Csak 10 percre, hogy mire előveszed a pulcsit, már vége is, viszont a kicsi megfázott.
Hogy az angolok ezt hogy védik ki?
Sehogy!
Az ő gyerekeik szakadó esőben, szélben is, télen-nyáron miniben rohangálnak, harisnya nélkül. Hiába volt az anyja nagykabátban, a minap is láttunk így felöltöztetve egy óvodás korú kislányt.
Mi a magunk részéről az út túloldalán, épp jól be voltunk bugyolálva, mint egy esős őszi napon.
Tehát Ádámunk megfázott. Ha függőlegesen tartja az ember a babát, akkor kidugul az orra. Úgyhogy kb egész nap így mászkáltam vele, mert megszakadt a szívem, hogy nem tud aludni a nagy szürcsögéstől.
Pedig szívtunk orrot, cseppentettünk, gőzöltünk, minden abrakadabrát bevetettünk.
Éjjel is persze ez a pozíció hozza neki a legtöbb álmot. Ám ülve aludni nem igazán pihentető.
Azért őt még mindig jobban sajnáltam, mint magamat (de csak egy kicsit). Olyan ennivalóan elesett volt.
Tamás, Apa hazaérte, még mindig a legnagyobb boldogság.
Hatalmas kacagás van, ha őt megpillantja. Nagyon ügyesedik ám! Már fel tudja emelni a kedvenc játékait, nagyokat pancsolni a fürdőkádban, és még a lábaival is tud játszani.
A cicák továbbra is menekülnek ha sikít, de máskülönben kifejezetten szeretik! Néha oda mennek és "buccolnak" vele, ami náluk nagy szeretet kifejezés.
Egyszer volt egy igazán döbbenetes, és kedves jelenetünk. Ádám betegen sírdogált a járókában. Erre oda ment Mau, és elkezdett neki dünnyögni, dorombolni. Egyből abba hagyta a sírást, Mau pedig leült mellé, és ott maradt őrködni. Épp le is tudtam fotózni.
Elkezdtünk készülni a haza útra is.
Először is úgy, hogy elkezdtem járni a helyi International Mum csoportba,hogy szokja a sok karattyoló felnőttet maga körül, és ne riadjon meg a gyerek társaságtól sem.
Nem látszott rajta, hogy különösebben szoknia kéne, érdeklődő kisbaba, és hamar összebarátkozott a többi öt hónapossal. És én is tettem szert végre egy pár újabb szimpatikus ismerősre.
Nagyon megtetszettek nekünk a gyerekszoba fali matricák, amiket itt fillérekért meg lehet rendelni Kínából. Épp erre a hónapra jött ki a lépés, és kidekoráltuk a kis manó szobáját. Még csíkos mókus is van rajta! :D
Irtóra tetszik neki, nagyon lelkesen nevetett a figurák felragasztgatása közben is. Azóta is sokat magyaráz nekik, amikor felébred. Nem is sírásra megyek be hozzá, hanem a nagy gagyogásra.
A másik egy igazi macska paradicsom.
Sajnos a kert macskabiztossá tétele elég irreális vállalkozásnak tűnik egyenlőre. Irtó drágák itt az anyagok, nem nagyon barkácsolnak az emberek. Viszont sajnáltuk szegényeket, hogy nincs annyi mozgásterük, mint rég. Ráadásul most magukra lesznek hagyva bő két hétre. Csak etetni, kicsit játszani néz be rájuk egy barátunk majd naponta. Jó lenne valami új felfedezni való, amivel leköthetik magukat!
És megvalósult az álom!
Pár régi fiókból és szekrény lapból fali macska mászóka!
Óvatosan próbálgatják, de még nem vették teljesen birtokba.
Lassan lassan megismerik majd.
Szép stílusos csapóajtónk lett az előszobában. Természetesen macskabarát felirattal.
 |
| (a house is not a home without a cat - egy ház nem otthon macska nélkül) |
Otthon találkozunk!
Puszi mindenkinek!
