Sziasztok!
A lezárás éppen kapóra jött nekünk az új ház körül.
Januárban költöztünk át az állatkert egy másik házába, egy három hálószobás ikerházba.
A kert is szép nagy, bár kicsit hepehupás.
Sajnos kezdő állapot fotóink nincsenek, de biztos el tudjátok képzelni.
Első pillantásra annyi tűnt fel, hogy fű helyett gyom van és sár. Gyakorlatilag csalán van, és borítva van centinkénet a csüngő sás (Carex pendula) magoncaival. Szép növény egyébként itt őshonos, nálunk dísznövény.
Hogy ez nagy baj, azt első évünkben megtanultam. A régi kertünkben állt egy hatalmas bokor, gyönyörű, méteres szálak, kecses kalászok. Alá is tettem az akkor kisbaba Ádámot, hogy hűsöljön az árnyékban. A gond akkor támadt, amikor felegyenesedtem, és szépen végig fésültem az egészet.
Ekkor derült ki, hogy a milliónyi mag mindenbe beleragad, mindent beborít, és beszórja az egész világot. Éveken át újra és újra feljön, és ha nem gyomlálja ki az ember, egy perc alatt mindent kis újzorító hatalmas erős bokrokat alkot.
Errefelé ez a gyom. Hameglátom, azóta is tépem.
Tehát nincs mese, azzal kell kezdeni, hogy végig mazsolázzuk az egész kertet.
A macsekoknak is kellett volna valami szabadtéri lehetőség.
L alakú a kert, a ház oldalában lévő részt egész nap süti a nap. Épp ideális veteményesnek.
Az előző lakótól maradt is ránk egy csomó elvadult tő eper, málna, szerder.
Amikor a gyerekek március végén köhögősök lettek, az első COVID turnussal mi is itthon maradhattunk két hétre.
Mifelénk akkor az volt a szabály, hogy ahol bárki is köhög, ott mindenkinek otthon kell maradnia.
Kapva kaptunk az alkalmon.
Tamás lelkesen berendelte a faanyagot, hogy megalkossa a macska röpdét.
Nem volt könnyű dolga, mert nem egyedül jutottunk erre a remek ötletre, hogy munkára használjuk a kényszer szabadságot. Alig lehetett kiszállítót találni.
Csodás lett!
Egyenlőre a nappali ablakon át tudnak közlekedni, még további fejlesztésre vár, hogy ne kelljen nyitogatni.
Persze az okos jószágok akik sportból keresik a szökés minden lehetőségét, egyből kifigyelték, hogy az emeleti ablakból így már nem is olyan nagy ugrás a kifutó teteje.
Tamás épp hogy gyorsabb volt mint Mau, aki csak azzal nem számolt, hogy lejutás után ki is kell gabajodni a hálóból.
Azóta persze már a fürdőszoba ablakból simán a földre is kiugrott az emeletről. Megnéztem volna azt a landolást.
Ez után már neki eshettünk a veteményesnek. Mi az nekünk, 30nm-ert felásni.
Az első tűzoltás után Tamás tovább szépítette a kertet.
A föld alatt nem elhanyagolható mennyiségű, és tökéletes állapotú betonlapot találtunk.
Ezeket szuperül felhasználta mindenféléhez.
Végül a kitermelt gyom rétegből összejött vagy 20 nagy cserépnyi, ami a komposztra ment,
És az üveg törmelék is 10-15 nagy cserép lett, amit szerencsére megengedtek hogy behordjunk az állatkertes konténerekbe.
Sajnos azóta is naponta egy maréknyi szilánk össze jön így is. Mezítlábazni nem lesz itt biztonságos sohasem.
Végül a berendelt faanyag is megérkezett.
Tamást elég váratlanul hamar vissza hívták dolgozni.
Az első két hét után 4-4 napos váltasokban dolgoztak. Ez az időszak, valami álom szép volt! Talán még sosem voltunk ennyit együtt.
Igaz, messzire nem mehettünk, de jó is volt ez így.
És a szemét hálóból Tamás ezt a csodás kertet varázsolta ez idő alatt.
Mostmár igazi öröm kint lenni.
Terem a málna, a szeder, az eper, a bab, a borsó, a hagyma, a menta, a citromfű, a hagyma, és még ezer minden.
Komolyan, ennyire szépen megdolgozott kiskertünk meg sosem volt.
És a cserepek én kezd virágba borulni Tamás virág gyűjteménye.
Talán egy nap megírja majd ide mi minden, mert az én tudásomat már túlszárnyalja a sokféle kobra lilom, orchidea, banán és írisz gyűjtemény.
A lezárás éppen kapóra jött nekünk az új ház körül.
Januárban költöztünk át az állatkert egy másik házába, egy három hálószobás ikerházba.
A kert is szép nagy, bár kicsit hepehupás.
(Kert a veteményes felől, az első növényirtás után)
Első pillantásra annyi tűnt fel, hogy fű helyett gyom van és sár. Gyakorlatilag csalán van, és borítva van centinkénet a csüngő sás (Carex pendula) magoncaival. Szép növény egyébként itt őshonos, nálunk dísznövény.
Ekkor derült ki, hogy a milliónyi mag mindenbe beleragad, mindent beborít, és beszórja az egész világot. Éveken át újra és újra feljön, és ha nem gyomlálja ki az ember, egy perc alatt mindent kis újzorító hatalmas erős bokrokat alkot.
Errefelé ez a gyom. Hameglátom, azóta is tépem.
Tehát nincs mese, azzal kell kezdeni, hogy végig mazsolázzuk az egész kertet.
A macsekoknak is kellett volna valami szabadtéri lehetőség.
L alakú a kert, a ház oldalában lévő részt egész nap süti a nap. Épp ideális veteményesnek.
Az előző lakótól maradt is ránk egy csomó elvadult tő eper, málna, szerder.
Amikor a gyerekek március végén köhögősök lettek, az első COVID turnussal mi is itthon maradhattunk két hétre.
Mifelénk akkor az volt a szabály, hogy ahol bárki is köhög, ott mindenkinek otthon kell maradnia.
Kapva kaptunk az alkalmon.
Tamás lelkesen berendelte a faanyagot, hogy megalkossa a macska röpdét.
Nem volt könnyű dolga, mert nem egyedül jutottunk erre a remek ötletre, hogy munkára használjuk a kényszer szabadságot. Alig lehetett kiszállítót találni.
Csodás lett!
Egyenlőre a nappali ablakon át tudnak közlekedni, még további fejlesztésre vár, hogy ne kelljen nyitogatni.
Persze az okos jószágok akik sportból keresik a szökés minden lehetőségét, egyből kifigyelték, hogy az emeleti ablakból így már nem is olyan nagy ugrás a kifutó teteje.
Tamás épp hogy gyorsabb volt mint Mau, aki csak azzal nem számolt, hogy lejutás után ki is kell gabajodni a hálóból.
Azóta persze már a fürdőszoba ablakból simán a földre is kiugrott az emeletről. Megnéztem volna azt a landolást.
Ez után már neki eshettünk a veteményesnek. Mi az nekünk, 30nm-ert felásni.
Alaposan elszámítottuk magunkat.
Az első ásónyom furán csikordult. És jött a nagy meglepetés!
Az egész placc, vagy két ásónyom mélyen üveggel volt borítva. Rétegesen, szilankjára, darabosan. De volt itt mindenféle kincs! Csavarhúzó, kesztyű, ragasztó pisztoly, fúrófej szett, hogy csak a lég felismerhető békét említsük.
Biztosan tartozott a házhoz régen kutya is, mert az ő alkatrészeit is megtaláltuk, valamint egy teknősét is.
Mondanom sem kell, kilométerről miliméterre kellett haladnunk, hogy ebből használható földet csináljunk. Szidtuk közben nem kicsit azt az okost, aki minden jel szerint behúzott ide egy teherautó terráriumot.
Ahogy Tamás később több forrásból megtudta, egy jeles teknős tenyésztő állatkertészé volt a ház hosszú éveken keresztül. A kert teljes egészében terrariumokkal volt berendezve.
Ami eddig rendben is van, de minden jel szerint amikor kiköltözéskor megkérték hogy rendezze a kertet, egyszerűen bezúzták az egészet, és rárakott egy sor gyeptéglát.
Az állatkertes kártevő írtó pedig, akihez Tamásnak épp a napokban volt szerencséje, szintén jó kis sztorikat mesélt az állapotokról amik a házban uralkodtak. Finoman szólva nem voltak valami higiénikus állapotok. Állattartók körökben biztos mindenki ismeri a típust...
Úgyhogy a projekt kicsit nagyobb falatnak bizonyult, mint elsőre hittük. A karanténunk értékes első két hete ráment az ásasra.
A gyerekek szegények már tudták, ha kimegyünk, az biztosan ásast jelent. Nem nagyon tetszett nekik. De legalább megtanulták mi az a munka, és ők is lelkesen utánoztak minket.
Az első tűzoltás után Tamás tovább szépítette a kertet.
A föld alatt nem elhanyagolható mennyiségű, és tökéletes állapotú betonlapot találtunk.
Ezeket szuperül felhasználta mindenféléhez.
Lett belőlük ösvény a kosházhoz,
Csodás kerti asztal székekkel, beton alappal.
Így már egészen csinos lett a hátsókert.
A közepén hagytunk meg egy kis virágos kertet, ahol a madáretetőt jól látni az ablakból. Bár főleg mókusok járnak rá.
Ádámmal és Pannával egy nap hírtelen felindulásból készítettünk egy kerti tavat, amit aztán Tamás tökéletesített, és mostmár gőték is szívesen tanyáznak benne.
Sajnos azóta is naponta egy maréknyi szilánk össze jön így is. Mezítlábazni nem lesz itt biztonságos sohasem.
Tamást elég váratlanul hamar vissza hívták dolgozni.
Az első két hét után 4-4 napos váltasokban dolgoztak. Ez az időszak, valami álom szép volt! Talán még sosem voltunk ennyit együtt.
Igaz, messzire nem mehettünk, de jó is volt ez így.
És a szemét hálóból Tamás ezt a csodás kertet varázsolta ez idő alatt.
Mostmár igazi öröm kint lenni.
Terem a málna, a szeder, az eper, a bab, a borsó, a hagyma, a menta, a citromfű, a hagyma, és még ezer minden.
Komolyan, ennyire szépen megdolgozott kiskertünk meg sosem volt.
És a cserepek én kezd virágba borulni Tamás virág gyűjteménye.
Talán egy nap megírja majd ide mi minden, mert az én tudásomat már túlszárnyalja a sokféle kobra lilom, orchidea, banán és írisz gyűjtemény.
