Sziasztok!
Ezer éve nem írtunk!
Bocsi!
Azt hiszem nagyon megszoktuk az ittlétet, és kevésbé jár a fejünkben minden nevezetes eseménykor, hogy "na, ezt fel kell tenni a blogra". Vagy pedig olyan hosszú és tartalmas amit írni akarnánk, hogy azért nem ülünk neki. Mint a barcelonai tahiti tánc workshop Leolani Gallardoval májusban, aki egy legendás amerikai táncosnő. Életem egyik legnagyobb élménye volt!
Amit most szeretnék veletek megosztani, a mindennapjaink részét képező Toddler Group-ok intézménye. Szabad fordításban "Totyogó-csoport"-ot jelent.
Kedvencünk a Sunshine Tot's, a Holy Association Church szervezésében, ami fogalmam sincs milyen felekezetű, de ez itt nem is igen számít. Misére római katolikus templomba járunk a közelbe, viszont a Toddler Group-okra mindenki megy össze-vissza, hovatartozás nélkül.
Korábban már írtam arról, hogy vannak ilyenek. A múlt évben is elmentünk párszor, de akkor Ádám még csak egy pici baba volt. Most viszont már több mint másfél éves, szalad, játszik, felfedez, mindent hangosan kommentál. Vihar tempóban szívja magába az információt, mond szavakat magyarul, angolul. Már izeg mozog, de még nem tud igazán figyelni. A mese délutánok és énekelgetős csoportok nem igazán ennek a korosztálynak valók.
A Toddler Group egy remek intézmény.
Általában a templomok idős tagjai hozzák össze, a közösségi házban. Sütnek sütit, főznek teát, vendégül látnak minden odacsöppenő kismamát és gyereket, gyakorlatilag ingyen.
A terem matracokkal és szőnyegekkel van leterítve, hogy bátran lehessen kúszni-mászni az egészen kicsiknek.
Az egyik részen pici baba játékok vannak, egy másik szőnyegen fa játékok, autók, vonatok. Jellegzetesen székekkel elkerítve mini hinta, csúszda, illetve megint külön térben a kisautók, biciklik.
A nagyobb gyerekeknek vannak asztalok ahol lehet kézműveskedni,
Ádámnak most ez a hely a földi paradicsom!
Itt minden van, ami otthon nem fér be a lakásba. Lelkesen rallizik az autókkal, igaz, egyenlőre még csak tolatva.
Nagyon érdekes megfigyelni, hogy vannak gyerekek akikkel azonnal integetnek egymásnak és lelkesen játszanak, és vannak, akiket egyből elkerül. Nem látom az összefüggést melyik gyerek szimpatikus, és melyik nem. De azt igen, hogy kölcsönös.
Kicsi nyíló világok. Ők még mit sem tudnak megítélésről és skatujázásról, mégis érzik kivel vannak egy hullámhosszon. Szép az életnek ez a természetes rendszerezése.
A program két és fél óra hosszú. A legtöbb időben a gyerekek szabadon játszhatnak, illetve félidőben összetolják az asztalokat, és van egy kis közös uzsonnázás.
Az utolsó fél órában együtt elpakoljuk a játékokat. A nagyobbak már ügyesen pakolják a dobozokat, mostmár Ádám is, a kicsik pedig tanulják hogy megy ez.
Utána előkerül a hangszeres doboz, amiből mindenki vehet egyet, körbe ülünk, és van egy kis énekelgetés. 5-6 dal, általában ugyanazok mindenhol.
Ez elég is hogy a kis törpikék alaposan elfáradjanak, megehetnek haza ebédelni, aludni.
Szuper ez a rendszer, több szempontból is.
Először is az időseknek van lehetősége valódi fontos szerepet betölteni a közösségben, ráadásul együtt. Erre készülnek egész héten a klubban.
Az otthon gyereket nevelő anyukák találkozhatnak egymással, és tudnak végre egy jót beszélgetni.
A gyerekek kvázi oviban vannak, játszanak a többiekkel, szépen kell ülni az asztalnál, és néha még foglalkozás is van amikor figyelni kell a nénikre. De igazából szaladgálhatnak, miközben azért ott van valahol a Mama, Nagymama a biztos háttérben.
Sajnos itt az anyukák nagy része 6-8 hónap után vissza megy dolgozni. A kicsik ezután Nurserybe kerülnek (bölcsi), vagy családi ovikba, ahol egy ovó-néni anyuka bevállal még pár gyereket, esetleg dajkát fogadnak melléjük. Jobb esetben a nagymama veszi át a gyerekek nevelését. Itt a Toddler Groupokon lehet találkozni a hasonló életmódot választó, otthon maradt anyukákkal. Sokan jönnek a két kicsivel is.
Itt tudtam meg, hogy a Pre-school, ahová 4 éves kortól kell majd járniuk, kezdetben körülbelül pont ugyan ilyen. A terem berendezése ugyan ez, és a program is hasonló. Nem fogja őket annyira sokkolni a változás. Egy héten egyszer átlátogatnak a "nagyokhoz", akik már tényleg padokban ülve tanulnak, és megcsodálják őket, hogy ők már nagy iskolások.
Mivel a környékbeli gyerekek jönnek el ezekre a csoportokra, jó eséllyel lesznek később ismerős arcok az osztályban. Jó hogy már ilyen korán találkozhatnak, védett helyzetben.
Ádám minden héten alig várja hogy menjünk. Szinte minden napra találhatnánk foglalkozást, mert sok a templom és a közösségi ház. Én heti kettőt tartok egyenlőre fixen, és még van egy-két hely, ahova elkukkantunk, ha kedvünk van. Egyenlőre néha még ez is bőven sok. :)
Lélek emelő élmény együtt látni ennyi ügyes kis csemetét.
Figyelni, ahogy a mi csöppségünk is helytáll a gyerekforgatagban, és együtt örülni egymás gyereke újabb tudományainak. Olyan, mint egy bölcsi, ahol mi is ott lehetünk.
Ilyenkor vehetek egy lépés távolságot, és engedhetem Ádámot, hogy megoldja a saját kis ügyes bajos dolgait a többiekkel.
Titokban nagyon de nagyon büszke vagyok rá, és boldog, hogy mindezt láthatom.
.
Ezer éve nem írtunk!
Bocsi!
Azt hiszem nagyon megszoktuk az ittlétet, és kevésbé jár a fejünkben minden nevezetes eseménykor, hogy "na, ezt fel kell tenni a blogra". Vagy pedig olyan hosszú és tartalmas amit írni akarnánk, hogy azért nem ülünk neki. Mint a barcelonai tahiti tánc workshop Leolani Gallardoval májusban, aki egy legendás amerikai táncosnő. Életem egyik legnagyobb élménye volt!
Amit most szeretnék veletek megosztani, a mindennapjaink részét képező Toddler Group-ok intézménye. Szabad fordításban "Totyogó-csoport"-ot jelent.
Kedvencünk a Sunshine Tot's, a Holy Association Church szervezésében, ami fogalmam sincs milyen felekezetű, de ez itt nem is igen számít. Misére római katolikus templomba járunk a közelbe, viszont a Toddler Group-okra mindenki megy össze-vissza, hovatartozás nélkül.
Korábban már írtam arról, hogy vannak ilyenek. A múlt évben is elmentünk párszor, de akkor Ádám még csak egy pici baba volt. Most viszont már több mint másfél éves, szalad, játszik, felfedez, mindent hangosan kommentál. Vihar tempóban szívja magába az információt, mond szavakat magyarul, angolul. Már izeg mozog, de még nem tud igazán figyelni. A mese délutánok és énekelgetős csoportok nem igazán ennek a korosztálynak valók.
A Toddler Group egy remek intézmény.
Általában a templomok idős tagjai hozzák össze, a közösségi házban. Sütnek sütit, főznek teát, vendégül látnak minden odacsöppenő kismamát és gyereket, gyakorlatilag ingyen.
Az egyik részen pici baba játékok vannak, egy másik szőnyegen fa játékok, autók, vonatok. Jellegzetesen székekkel elkerítve mini hinta, csúszda, illetve megint külön térben a kisautók, biciklik.
illetve még egy kis játék konyha is van végtelen hozzávaló műanyag ennivalóval. Ez Ádám egyik kedvence.
Ádámnak most ez a hely a földi paradicsom!
Itt minden van, ami otthon nem fér be a lakásba. Lelkesen rallizik az autókkal, igaz, egyenlőre még csak tolatva.
Imádja ezeket a mágneses fa vonatokat. Ilyenünk sincs otthon, de itt nagyon élvezi, hogy más gyerekekkel együtt rakhatja őket szét és össze.
A program két és fél óra hosszú. A legtöbb időben a gyerekek szabadon játszhatnak, illetve félidőben összetolják az asztalokat, és van egy kis közös uzsonnázás.
Utána előkerül a hangszeres doboz, amiből mindenki vehet egyet, körbe ülünk, és van egy kis énekelgetés. 5-6 dal, általában ugyanazok mindenhol.
Szuper ez a rendszer, több szempontból is.
Először is az időseknek van lehetősége valódi fontos szerepet betölteni a közösségben, ráadásul együtt. Erre készülnek egész héten a klubban.
Az otthon gyereket nevelő anyukák találkozhatnak egymással, és tudnak végre egy jót beszélgetni.
A gyerekek kvázi oviban vannak, játszanak a többiekkel, szépen kell ülni az asztalnál, és néha még foglalkozás is van amikor figyelni kell a nénikre. De igazából szaladgálhatnak, miközben azért ott van valahol a Mama, Nagymama a biztos háttérben.
Sajnos itt az anyukák nagy része 6-8 hónap után vissza megy dolgozni. A kicsik ezután Nurserybe kerülnek (bölcsi), vagy családi ovikba, ahol egy ovó-néni anyuka bevállal még pár gyereket, esetleg dajkát fogadnak melléjük. Jobb esetben a nagymama veszi át a gyerekek nevelését. Itt a Toddler Groupokon lehet találkozni a hasonló életmódot választó, otthon maradt anyukákkal. Sokan jönnek a két kicsivel is.
Itt tudtam meg, hogy a Pre-school, ahová 4 éves kortól kell majd járniuk, kezdetben körülbelül pont ugyan ilyen. A terem berendezése ugyan ez, és a program is hasonló. Nem fogja őket annyira sokkolni a változás. Egy héten egyszer átlátogatnak a "nagyokhoz", akik már tényleg padokban ülve tanulnak, és megcsodálják őket, hogy ők már nagy iskolások.
Mivel a környékbeli gyerekek jönnek el ezekre a csoportokra, jó eséllyel lesznek később ismerős arcok az osztályban. Jó hogy már ilyen korán találkozhatnak, védett helyzetben.
Ádám minden héten alig várja hogy menjünk. Szinte minden napra találhatnánk foglalkozást, mert sok a templom és a közösségi ház. Én heti kettőt tartok egyenlőre fixen, és még van egy-két hely, ahova elkukkantunk, ha kedvünk van. Egyenlőre néha még ez is bőven sok. :)
Lélek emelő élmény együtt látni ennyi ügyes kis csemetét.
Figyelni, ahogy a mi csöppségünk is helytáll a gyerekforgatagban, és együtt örülni egymás gyereke újabb tudományainak. Olyan, mint egy bölcsi, ahol mi is ott lehetünk.
Ilyenkor vehetek egy lépés távolságot, és engedhetem Ádámot, hogy megoldja a saját kis ügyes bajos dolgait a többiekkel.
Titokban nagyon de nagyon büszke vagyok rá, és boldog, hogy mindezt láthatom.
.
