kismama jóga dícsérete

Sziasztok!

 Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a költözködés miatt, kismamaságom 4. hónapjától nem dolgoztam.

 E miatt volt lehetőségem kipróbálni, milyen hatása van a kismama jógának, ha tényleg minden nap gyakoroljuk.

 Akik ismernek tudják, hogy nagyon szeretem a sportokat. Főleg csak azért, mert élvezem. :) Nem vagyok profi.
 A leghatékonyabb szerintem az, ha az ember minden nap mozog egy kicsit, akár csak 5-10 percet is.

 Korábban a tahiti tánc is egy ilyen vállalkozásnak indult, (lehetséges e tényleg mindennapi gyakorlással egyedül elsajátítani egy teljesen más kultúra mozgásvilágát).

 Most pedig rájöttem, itt a vissza nem térő alkalom, talán életemben először és utoljára tényleg lesz minden nap időm jógázni a várandósságom alatt.

Lássuk, mi lesz belőle!

Tényleg hat? Elfáraszt? Megterhel? Átmozgat?

 Lett eredmény? Naná!!!!

Első szabály: kismamaként ne azt várd a sporttól, mint máskor, hogy leizzaszt, formában tart, fejleszt.

 Itt most az első számú szempont, hogy te és a kisbabád testben és lélekben felkészüljetek a szülésre.

Ehhez a legfontosabb, hogy átmozgassuk, nyújtogassuk az izmokat a deréktájon és a hátban. Így a babának van helye növekedni, mi meg nem szakadunk meg.

 Közben begyakoroljuk a nagy kilégzéseket, és a szívverésünk tudatos lenyugtatását, ami szülés közben is nagy segítség lesz majd.

 Sok stramm, sportos előéletű kismama elmegy a kismama jógára, és megállapítja, hogy puding.

Persze, mert itt más a cél! Nem lesz látványos a fejlődés, de megúszhatod vagy minimalizálhatod a hát és derék fájást.

 Második szabály: teremtsd meg a körülményeket

 Legyen fix, mikor tornázol a napodban. Pl felkelés után. Különben nem fogod tudni beleilleszteni a napirendedbe. Ezt is meg kell szokni.

 Én otthon munka előtt fél órával korábban keltem ehhez, amikor meg otthon maradtam, akkor tornáztam, amikor Tamás elment.

 Ne nyűg legyen, hanem hangulatos kellemes időtöltés. Gyújthatsz gyertyát, füstölőt, választhatsz hozzá olyan zenét, ami épp jólesik, lehet sötét, félhomály, lámpafény, a lényeg, hogy ez az idő kikapcsolódás legyen számodra.

Harmadik szabály: ne állíts magad elé lehetetlen kihívást

 Napi másfél óra jóga, nyilvánvalóan nem megvalósítható feladat, főképp ha  csak önmagunkat motiváljuk.

 Keress olyan videót, aminek tetszik a stílusa, hangulata, nem túl hosszú, és el tudod képzelni, hogy valóban belefér a napodba.

 Én ezt találtam:

https://www.youtube.com/watch?v=44fYnoSLL3c&index=1&list=PLyyIEwsguRhiKxXA55xtM_12FYwTam4ZI

 Negyedik szabály: legyél rendszeres, de ne terheld túl magad

 Súlyosan megtapasztaltam, hogy akármilyen pici is ez a mozgás, ez viszont MINDEN NAP KELL!!!

Ha kihagytam lustaságból, azonnal éreztem egész nap, hogy merev vagyok, fáj a hátam, csípőm, úgy mozgok, mint egy zombi.

 Igaz, hogy itt nincs látványos fejlődés. Mert a kismama háta a hordozott súly miatt másnap reggelre teljesen beáll újra. De ha nem mozgattam ki magam, megdupláztam a nehézségeimet.

 Viszont nagyon fontos, ha fáj egy mozdulat, és érezzük, hogy nem esik jól, hagyjuk ki nyugodtan. Senki nem kéri számon. Lehet, hogy legközelebb majd menni fog.

 Betegen, vagy olyan napokon amikor a baba hirtelen növekedése miatt tényleg nem érezzük jól magunkat, hirtelen nagyon beáll a hasunk, ne erőltessük.
 Tarthatunk szünetet, csak térjünk vissza hozzá.

Lehetünk kreatívak is!

 Amikor már alaposan begyakoroltuk az alapsort, bővíthetjük néhány kedvenc nyújtásunkkal - mozdulatunkkal, vagy variálhatjuk is.

 A tahiti tánc, ami nekem a szívem csücske, szintén nagyon jó kismamamozgás, főleg a lassabb mozdulatok persze.

 Én ezt is belekombináltam, mert mindig jókedvre derít. :)

 Tudom, tudom, nálam még nincsenek további gyerkőcök, kíváncsi vagyok, fog e működni ez akkor is, ha egy ovis kor előtti apróság is igényt tartana rám torna közben...

 De a tapasztalat megvolt!

 Nagyon sokat számít a napi jóga (vagy más mozgás)!
 Hihetetlen sokat! 

 Heti egy-kettő inkább közösségi élménynek jó, de ha azt szeretnéd, hogy valóban segítségedre legyen a várandósság hónapjaiban, minden nap kell egy kis torna! ;D

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ezek a képek, a 38. terhességi hetem végén készültek.

Mindennapi kenyerünk

Sziasztok!

 Ért minket pár meglepetés, amikor elkezdtük felderíteni a helyi abc-ket.

 Az elején annyira megszeppentünk az árakon, hogy főként rizsből, krumpliból, joghurtból, darabolt szalonnából, tojásból bűvészkedtünk. Szerencsére jó sok pirospaprikát vittünk itthonról, így egy ideig megvoltunk paprikás krumplival, rakott krumplival, és tésztafélékkel.
 Azóta már kezdjük felfedezni a kiskapukat, pl a 6 fontos (~ 2500 Ft) 300g darált hús helyett lehet 4 fontért (~ 1600 Ft) egybecsirkét is kapni, és azt dolgozzuk fel változatosan.

 A másik meglepetés az volt, hogy itt nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem lehet kapni kenyérformájú kenyeret, csak zacskós toast-ot. Az a fajta, amit otthon a szendvicssütőkbe használunk, és nem túl laktató.

 Úgyhogy hamar kitaláltuk, hogy inkább magunk sütjük a kenyeret.
 Magyarkúton is sütöttem párszor, a neten talált recept tökéletesen működött.
 De ott az árak miatt nem igazán érte meg az időt, kb. ugyanannyira jött ki, mint a bolti.

(ez egy régi otthoni kenyér..)

Itt viszont a helyi kenyérhez képest, szinte harmad árból kijön a sütés!

 A gond csak az volt, hogy itt többféle liszt és élesztő is kapható. Nem volt világos, melyik mire való.

 Az első kenyérkék inkább lepényhez lettek hasonlóak.















Hétvégére próbálkoztam kaláccsal is, de az meg döbbenetes módon megdagadt, pedig csak fél kg lisztből készült!
 Máig nem értem!

 A kalács sütésben Horváth Ilona könyvét követtem, de valahogy nem lett olyan ízes, mint vártam.

Roni nővérem, aki sok kalácsot és kenyeret süt, felvilágosított, hogy ő az aranygaluska receptet szokta használni.
Na, így máris jobb lett nálam is az eredmény!


 De a kenyerekkel sokáig kellett bajlódnom, mire kitapasztaltam a tökéletes állagot és sűrűséget...
Az otthoni receptem, ami ott tökéletes bolti minőségű kenyeret adott, itt nem működött.

Végül egy hónap után sikerült összehozni egy darab egész helyes kis cipót, de aztán megint ellaposodtak a tésztáim.













Karácsonyra viszont meglepett a "Jézuska" egy jénai edény készlettel, aminek segítségével a félkilós kenyereim most már ilyen szépek!
 Az otthoni receptem helyett pedig átálltam az itteni élesztő hátán találhatóra. Több zsiradékot javasolnak bele, kb ennyi a különbség.
 És működik!

Leírom ide a recepteket, hátha valakinek jól jön:

Két trükköm van, mivel nincs kifejezetten "langyos" helyem.
- A kovászt 3 decis pohárba készítem el, és egy kis tálon a radiátorra teszem. Kell a kis tál, mert néha kifut!
- A kelesztéshez is a sütőbe teszem a tésztát, de csak kb 40°C -ra melegítem fel, áramoltatom  a levegőt, és közben konyharuhával lefedem.


kalács 
(avagy Roni tanácsa alapján az ízes bukta receptje):
1,5-2 óra elkészíteni.

1/2 kg liszt
2 dkg élesztő
2 tojás sárgája
2-2,5 dl tej
6 dkg zsír/margarin
5 dkg porcukor
csipet só

kovász: 3 kanál lisztet, 1/2 dkg cukrot összekeverjük az élesztővel, és 1 dl langyos tejben apránként feloldjuk. 10 percig langyos helyen állni hagyjuk, amíg kb duplájára dagad.

A tojássárgájákat a cukorral elkavarjuk, és hozzá adjuk a maradék tejet, amibe belekevertük a sót.

A liszt közepébe mélyedést készítünk, abba öntjük a hozzávalókat, a kovásszal együtt.
Fakanállal (vagy robotgép dagasztó fejével) jól elkeverjük, közben hozzá adjuk az olvasztott vajat.

Kiborítjuk, átgyúrjuk, amíg sima gombóc nem lesz, és langyos helyen egy órát kelesztjük kilisztezett tálban.
Lisztes felületen újra átgyúrjuk a tésztát, 4 hurkát gyúrunk belőle, és megfonjuk kalácsnak.

Kizsírozott-lisztezett tepsibe, vagy sütőpapírra tesszük. A tetejét olvasztott margarinnal megkenjük, cukorral, dióval is megszórhatjuk. Újabb félórát kel langyos helyen.

Közepesen forró sütőben (nálam 180°C) 20-30 percet sül.

kenyér

500 g liszt (self rise flour)
1,5 teáskanál só
1 teáskanál cukor
1,5 evőkanál élesztő (7g) (zöld Yeast)
15 g vaj vagy 15 ml olaj
300 ml langyos víz

A cukrot elkeverjük az élesztővel.
Egy nagyobb tálban összekeverjük a lisztet a sóval, a cukros élesztővel, az olvasztott vajjal, és a langyos vízzel.
Robotgéppel kb 20 percig hagyom dolgozni, mire sima lesz.
Közben kizsírozom-lisztezem a jénai tálamat.
Picit átgyúrom egyenletesre, beteszem a jénaiba, konyharuhával fedem, és mehet kelni fél órára.

Fél óra után a tetején 3 metszést ejtek, a jénai tetejét benedvesítem, és lezárom.
15 percig max hőmérsékleten sütöm, aztán leveszem a tetejét, megkenem sós vízzel, és visszateszem 200 °C-ra 20-30 percre.

Amikor már a vájatokban is szép arany színű, akkor késze van.

Cicák és hangyák

Sziasztok!

 Minden vérbeli állatbarát akkor boldog igazán, ha minél több élőlény veszi körül.
Mi is szépen elkezdtünk berendezkedni Magyarkúton.
 Beindult a hangyafarm gyűjtemény (kb 100 királynővel), lett gekkónk, botsáskánk, pintyünk, énekes papagájunk, galambunk, mókusunk.
2014 telén pedig meglepetés szerűen két kiváló maine coon kandúrral bővült a családunk, Mauval, és Jackkel.

 Most mi lesz velük?
Sajnos az állatsereg zömét nem hozhattuk magunkkal, de szerető otthonra leltek családjainknál. A madarak a Vadkörte utcában fogadták be, a gekkó Kecskemétre, Karsa keresztfiunk gondozásába került.
 A hangyák igazán nem jelentenek nagy gondot, a nálunk meglevő fajok Angliában is honosak, helyet sem sokat foglalnak, most úgyis telelnek, természetesen becsomagoltuk őket.












 De mi legyen a macskákkal? Ez volt a legnagyobb dilemma szinte az utolsó percig.
 Macskákat új helyre szoktatni köztudottan nem könnyű. A maine coon az egyik legnagyobb testű házimacska féle, így az is gondot jelentett, hogy a repülőre már nem engedik fel hordozó dobozban.
 Megéri e egyáltalán a sok anyagi terhet az útlevél kiállítása számukra, a chippeltetés, a sokféle előírás betartása?
 Éppen szépen kiszoktak a kertbe, Magyarkúton szabadon kitombolhatták magukat. Hogy viselik majd újra a bezártságot, egy még kisebb lakásba?
 Mit csinálunk velük, amikor hazautazunk látogatóba, vagy éppen a kilátásba helyezett állatkertes külföldi utakon veszünk részt?
 Megéri egyáltalán kivinni őket?

Azt hiszem minden józan ember egyszerűen rávágná, hogy "nem".
De szerencsére mi nem vagyunk józanok! ;)

 Befogadtuk ezt a két szegény cicát, akik majdnem olyan intelligensek mint egy kutya, épp megszoktak - megszerettek minket. Végre biztonságos otthont tudhatnak magukénak, ahol látványosan boldogok. Felelősséggel tartozunk értük, már csak baráti alapon is. Úgyhogy lenyeltük a költöztetésükkel járó anyagi terheket és egyéb
kérdéseket, és direkt olyan fuvarost kerestünk, aki vállalja a szállításukat.

 Tomi személyében végtelen szerencsénkre egy igazi állatbarátra akadtunk, aki annyira jól kezelte őket az úton, hogy semmilyen megrázkódtatás nem érződött rajtuk érkezéskor. Egészen döbbenetes!

 Ez a két macsek, mindig meglep miket.
 Arra számítottunk, hogy pánikba lesznek esve, bújnak, menekülnek az új hely, új szagok láttán, pláne két napos autó út után.
 De érdeklődő figyelmen kívül semmi aggodalom nem látszott rajtuk.

 Amíg mi kipakoltunk, kitettük nekik a kedvenc nagy puffjaikat, amik egy darabig egyedüli ülőalkalmatosságaink lesznek. Kaptak vizet, almot, ennivalót, és amíg a két Tamás cipekedett, én ott maradtam velük.
 Minden aggodalom hiábavaló volt. A ház tele van nagy ablakokkal és széles párkányokkal. Ennél több nem is  nekik!
 Az első ismerkedő körök után elfoglalták őrhelyeiket az ablakokban, ahonnan azóta is mindent szemmel tartanak.
 Az almot, ami egy külön kis kamrába került úgy használják, mintha mindig is így lett volna.
 Este magától értetődő módon fészkelték be magukat az ágyunkba, mintha nem is 2 150 km-re lennénk otthonról.





 Másnap már úgy feküdtek a nappali ablakban, mintha mindig is ide tartoztak volna.

 Azóta is végtelen hálásak vagyunk nekik a sok szeretetért amit kapunk tőlük. Soha sem kívánhattunk volna két ennél jobb háziállatot!
 Most érezzük igazán, mennyire tudatos és intelligens fajta. Eddig a mindennapos munka után csak kevés időnk volt velük, de most, hogy az első két hónapban gyakorlatilag ők voltak az egyedüli társaságom, nagyon közel kerültek hozzánk.

 Elkezdtünk velük pl. fésülködni tanulni. Félhosszú bundájú szobamacskáknál ez egyébként is ajánlott, ha nem akarja az ember, hogy minden tiszta szőr legyen, de ők már felnőttként kerültek hozzánk, és olyasmire rábírni őket, amihez semmi kedvük sincsen, nem könnyű dolog.
 Mégis váratlanul hamar, már egy hét után gond nélkül engedték magukat akárhogyan fésülni etetés közben.

 Mi sok helyre felengedjük őket, ablak, fotel, ágy, de az étkezőasztal és főzéskor a munkapult,  tabu!
Maunak ezzel a szabállyal meggyűlt a baja, de mostanra már csak az orrát nyújtogatja amikor érzi a finom illatokat.














A mozgáshiány azért megérződött rajtuk, a nagy kerti barangolások után most a szobák egyhangúsága egyértelműen untatja őket.
 Ezért karácsonyra vettünk nekik játékot (megállapítottuk, hogy lehet, hogy ilyet még sose csináltunk...), amivel tényleg jól meg lehet mozgatni őket. Leginkább Tamással szeretnek játszani, és 5 óra után, amikor várható az érkezése, mindkét macska izgatottan cirkál a játéka és az ablak között, hogy mikor jön már.

 Lassan szeretnénk megoldani, hogy itt is kimehessenek legalább a kertbe. Annál távolabb nem engednénk őket, mert közvetlen szomszédunk az állatkert, ahol nem fogadják szívesen a kóbor macskákat. Ráadásul az egyik legközelebbi kifutó a gepárdoké, akikkel szemben nem sok esélyük lenne, ha bejutnának hozzájuk.








 Így hát megdőlt a macskák költöztethetetlenségéről szóló mítosz, boldogabbak, szebbek, egészségesebbek, okosabbak, mint valaha.
 Nekünk pedig végtelen öröm forrása, hogy itt vannak velünk.

Utazás és érkezés

Sziasztok!

 November 12.-én délelőtt indultunk a reptérre, Mamács vitt ki minket Ferihegyre, az utolsó pillanatban még találkoztunk néhány kedves barátunkkal, aztán indulás!

 A Germanwings-el repültünk, Frankfurtban szálltunk át.

Angol barátaink annyira vártak minket, hogy taxit, és szállást is foglaltak nekünk, reggelivel.
 Hiába mondtuk, hogy mi szívesen buszozunk, meg alszunk polifoamon az üres házban, ezt ők elképzelni sem tudták. :) Így lemaradtunk egy egészen furán romantikus élményről, de nagyobb volt a kényelem. Szegény mi...
 Úgyhogy mint a nyári látogatásunkkor is, a The Limes nevezetű nagyon aranyos és nagyon angol vendégházban éjszakáztunk.

 Másnap reggel 7-re megérkezett sofőrünk, Tamás a holminkkal.
 Mi a addigra már az ablaknál leselkedtünk, vártuk a kulcsokat, próbáltuk megnézni új otthonunkat.
Ezek a kis házak az állatkert gondozásában állnak, és az új munkavállalóknak adják ki bérbe. Van akinek a beilleszkedés első pár hónapjára, van akinek hosszabb időre. Mi azóta megtudtuk, hogy szerencsére addig maradunk, amíg csak akarunk.

A fiúk hamar kipakoltak, és kezdődhetett a berendezkedés. Nem is olyan kicsit a lakás mint hittük, éppen kellemes kettőnknek!
A két kis hálószoba északra néz, a nappali délre, és a nagy, ívben elhelyezett ablakok miatt egész nap éri a fény.
A konyhához még egy kis étkező is hozzá van építve, ami nagyon praktikus helybővítés!
 Ráadásul még kertecske is tartozik hozzá, ahol kicsi fűszer-konyhakertet, esetleg tavacskát is szépen kialakíthatunk majd.

  Nehéz kérdés volt, hogy mennyi bútort hozzunk magunkkal. Mindenfelől az a hír jött, hogy itt nagyon könnyen lehet olcsó használt cuccokhoz jutni, és sokkal jobban járunk, ha itt szedünk össze mindent.
 Bevallom, én a babára és csökkenő teherbírásomra való tekintettel jobban támogattam, hogy a leglényegesebb tárgyak már előre meglegyenek. Mint asztal, székek, ruhatárolási lehetőség. Így hát még otthon vettünk 4 nagy szekrényt, hogy biztosan minden elférjen valahová.
Utóbb kiderült, hogy ezt nagyon bölcs döntés volt!
Egyrészt majd két hónap volt, mire lett telefonunk és internetünk, amik nélkül lehetetlen ilyesmit intézni, másrészt tényleg sok munka, idő, pénz mindent egyenként összeszedni és kiszállíttatni.

 Hétvégére érkeztünk, hétfő pedig Tamás állandó szabadnapja, úgyhogy volt három napunk a berendezkedésre. A lakással már első este elkészültünk, annyira lelkesek voltunk.
 Vasárnap pedig Gerardo, új főnökünk és barátunk felajánlotta, hogy elvisz minket bevásárolni, és megmutatja a nagy üzleteket, hol mi az olcsó-drága. Az egész kocsiját megpakoltuk az induláshoz szükséges apróságokkal. Nem is tudom hogy oldottuk volna meg ezt nélküle.
 Az ingyenes kedves figyelmesség itt sokakra jellemző. Többen is ajánlották azóta, hogyha bármire szükségünk van, fuvaroznak minket, cipekednek helyettünk. Egészen megható!

 Kellemes meglepetés volt új szomszédainkkal találkozni, akik képeslappal és kölyök-pezsgővel vártak minket, és természetesen azonnal áthívtak teára. :)
 Julie és Mattie is az állatkertben dolgozik az informatikán és az irodában. Julie most otthon van a pici Sophie-val, aki augusztusban született.

 Még szokatlan a környék, a táj, de a kis lakás annyira otthonosra sikerült, mintha mindig itt laktunk volna.
 Azóta is minden nap boldogan jövünk ide haza, és alig várjuk a tavaszt, amikor kiderül, milyen virágokat rejt a kertünk.