Sziasztok!
Mostanában inspiráló élmények érnek minket.
Mikor jön el vajon a pillanat, amikor már nem lepődünk meg az angol kertek színvonalán?
Remélem soha. Mert a legjobb az egészben, a varázslat élménye.
Ahol most jártunk, az nem más mint egy "kis családi vállalkozás".
A kedves Rowlinson házaspár egy békés otthonban szerette volna felnevelni 4 fiát. Így hát mi sem természetesebb, mint hogy vettek egy 45 holdas területet erdővel, szántóval, patakkal, gazdasági épületekkel, és egy 1905-ös építésű Edward kori stílusú kúriával.
Egyébként ha már az embernek van pénze ilyesmire, ez egy nagyon szép felhasználási mód.
Egy ideig csak maguk éldegéltek, és a fiaikkal igyekezték művelés alatt tartani a területet. De a munka túl nagy volt, nem erre vágytam, és ennél sokkal több lehetőséget láttak benne. Végül megkerestek egy kert tervezőt, aki segített a kertek megálmodásában és kialakításában is.
Lassan a nagy család is elkezdett részt venni a kertvarázsban.
Szinte akaratlanul, pusztán szeretetből hozták létre ezt a csodát.
Végül 2010-ben nyitották meg a látogatók előtt.
Mi csak úgy találtuk, hogy kutatunk a biciklivel és vonattal megközelíthető jó helyek után.
Abbeywoods pedig alig 15 percre van bringával a Delamere Forest vasútállomástól, amiről már többször írtunk.
Igazi felhős-napos kiránduló időnk volt, örültünk, hogy kint tölthetjük a nyár utolsó hétvégéjét.
Tamás találta az úticélt. Őt leginkább a kertek érdeklik, engem az erdők, tájak. De gyerekekkel valóban jobbak az épített parkok, ahol jó eséllyel van játszótér, lehet kapni enni valamit, és netalán még állatokat is láthatunk, ami gyakori a farmokon.
Ádám is imád kirándulni, de egyenlőre még nem bír egy egész napot talpon. Jó ha van hová leroskadnia amikor elfárad. Sok úticél van tervben, ami háti hordozóval lesz megközelíthető. De ahhoz kicsit még edződnie kell a fiatalembernek.
Kis rohanással elértük a vonatot. A gyerekek már nagyon rutinosak az utánfutózásban, és nem győzünk hálásak lenni, hogy hallgattunk Roniékra, hogy megéri beruházni egy Croozer-re. Kényelmes, könnyen használható, szuperül fordul, minden belefér és aludni is szeretnek benne.
Pannus elaludt mire megérkeztünk, úgyhogy én tudtam szaladgálni Ádámmal, aki főképp fogócskázni akart. Tamásnak pedig volt módja, hogy le eshessen az álla.
A kávézóból lépünk ki a trópusi kertbe, és itt megáll a hozzáértő botanász esze.
Én sajnos nem vagyok ilyen, de Tamás arca csak úgy ragyogott. Mint egy kisgyerek a karácsonyi vásárban. Szinte repkedett növénytől növényig.
Ádám nyomában felfedeztük s varázslatos kert labirintusát. Hatalmas sövények választják el egymástól a főkerteket.
A trópusi kertből tavacskákhoz érkezünk. Modern, de letisztult.
A jobb szárnyon bújik meg a meghitt kápolnacska. Péntek és szombati napokat esküvők és magán rendezvények számára tartják fenn az egész kertet.
Meg is értem! Csak ahogy a telefonnal jártam körbe, elkapott a fényképezési szenvedély. És talán most először vágyni kezdtem rá, hogy itt fényképezhessek egy esküvőt. A tökéletes helyszín! Egyszerűen mesés!
Padok, csodaszép virágokkal futtatott pergola folyosók, varázslatos kapuk.
A harmadik kert már kitárul a világ felé. Messzire ellátni, idilli dimdek-dombok, angol táj tárul a szemünk elé. A látványt itt már nem fogják le fákkal. Ügyesen oldották meg a lejtőt. Itt is tengernyi a virág, de a tágas ösvények nagy zölden hagyott gyepes területekre vezetnek, ahol az embernek azonnal kedve támad ücsörögni a faragott padokon, és élvezni a látványt.
Itt az ágyásokban nagyobb blokkokban, tömötten vannak a virágok. Nagyon ízléses és átlátható tőle a kert. Gyönyörűen rendben tartott, és harmónikus.
Közben Panna is felébredt, úgyhogy együtt is szaladgáltunk kicsit, mielőtt elhúzódtunk volna az egyik pavilonba megenni a szendvicseinket.
A mező aljában bárányoknak, lovaknak örülhetnek a gyerekek. És itt található maga a kúria is. Most 4 család lakik benne gyerekekkel. Igazán kihasználják a benne rejlő lehetőségeket. Részt vesznek a kertészkedésben, kert alakításában, és maguk vezetik a kávézót. Jobban tetszik nekem az ilyen, mint amikor a nagy kastélyban egyetlen gazdag báró magányoskodik.
A lakóépületeket túl szép fenyőerdő kezdődik, de oda most nem tudtunk bemenni. Azt hittük zárva van, később derült csak ki, hogy szabad kinyitni a kapukat. Pedig ott volt a játszótér is trambulinnal. Se baj, majd legközelebb.
A másik irányban indultunk tovább a pipik és a veteményes felé.
A tyukoda főleg Annát nyűgözte le. Nagyon szereti őket.
Akárhányszor meglátja a kezünkben a telefont, mondja hogy "kakas, kakas", mert állatokat szeret nézni benne.
Ádám már fáradt volt, elbújt kicsit a babakocsiban.
Ez egyébként a park legifjabb része. Elég nagy területen csupa facsemete. Szép gyűjtemény, ritka botanikai faj mindegyik. Egyenlőre nem mutatós, de 50 év múlva eszményi lesz. Ez az igazi kertészet, amikor nem csak a mára, hanem a jövőre is gondolnak.
A veteményes terület ugyanazt a megfontolt, alapos, és bőséges képet mutatja mint a kertek. Van itt minden. Csodás fajgazdagság, blokkokban ültetett nem csak haszon növények, hanem virágok is.
Jól esett egy kávé a Cafe-ban.Tamás még egy cheese cake-re is meghívott, ami abszolút luxus, nagyon drága a süti az ilyen helyeken. Nem szoktunk ennyire dőzsölni, de tudja, hogy ez a kedvencem.
Egy újabb remek hely, egy újabb remek nap.
Hazafelé széttörött a jobb pedálom, és a műveletben a térdem is megfájdult kicsit.
Így a vasárnapi túra terveink helyett otthon maradtunk, és a saját kertünk táján dolgozgattunk. Ez is élmény, ráadásul valószínűleg ez a nyár utolsó meleg napja. Itt már 15° van, és őszies a levegő illata.
Jövő héten indul az iskola, és Ádám kezdi a Reception classt.
Sok sikert kis kincsünk!
Olyan nagy fiú vagy már!
