Sziasztok!
Ma végre megint bejutottunk az állatkertbe.
Bár földrajzilag lényegében benne lakunk, mostanában mégis ritkán megyünk be.
Állandóan esik, amikor pedig nem, akkor hatalmas a tömeg, mint nyáron mindig.
Ádámot igazából a játszóterek érdeklik, viszont eddig zárva voltak. Most is csak a homokozót nyitották ki, de nekünk az épp elég is volt.
A naptejjel kevert homokpaníros gyerekeket csak otthon tudom lemosni, úgyhogy haza indultunk. De előtte még Ádám kérésére beugrottunk a lepkeházba.
Még a sort is kiálltuk hősiesen. Szép lassan engedik az embereket, alig volt bent valaki.
Rengeteg a lepke most! Tengernyien repdesnek mindenhol. Mióta "fájó szívvel" megváltak a fő lepkész kollegától, aki február vége óta amúgy is betegszabadságon volt, százával nevelik ki a saját pillangókat. Hírtelen működni kezdett a rendszer mióta odafigyelnek a hernyókra.
Az üvegfal mögött éppen meg is figyelhettük, ahogy Tamás szakértően tűzi a bábokat. A gyerekek teljesen oda voltak.
Kicsit sötét lett.... nem látszik, pedig ott áll.
Utána egy pillanatra még találkozhattunk is a művész úrral.
Olyan ez, mint egy színházi előadás szünetében találkozni az előadókkal. Itt továbbra is tilos belépni a kulisszák mögé, még nekünk is.
Ő biztos többet tudna róla mesélni szakmai alapon. Mi csak gyönyörködünk. ❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése