Tegnap volt kis Ádámunk első születésnapja. Kissé elcsépelt, de tényleg elrepült ez az idő, sokkal rövidebbnek tűnik, mint egy év. Olyan gyorsan változik, fejlődik, minden héten tanul valami újat és képessé válik új mozdulatokra. Mi tanítgatjuk, játszunk vele, és a napok, hetek, hónapok gyorsan elszaladnak. Igyekszünk kiélvezni ezt az időszakot, amíg pici-babánk van, talán ez a korszak múlik el a leggyorsabban, így sokat játszunk vele, ami nekünk is sok vidám percet szerez.
A nap a reggeli ébredéssel indult, a kávé mellett (mert az kell) viccesen a "Ma van a szülinapom" dalt énekeltük neki, amit ő mosolyogva hallgatott, kissé zavartan nézte szüleit, hogy "Ezekkel meg mi történt?".
Öltözés után a reggelinél felköszöntöttük, volt szép torta (Eszter sokáig keresgette, melyik lesz babahasnak is megfelelő), amin el lehetett fújni a gyertyát. Ádám ügyesen fújkálta a levegőt, a sok gyakorlás anyával egyértelműen látszódott!
A torta körül sok ajándék, mind szépen becsomagolva, lehetett a papírral is játszani, de az igazi persze a belsejében rejlő ajándék, elsőként egy labda volt. Azt egész reggeli alatt fogni kellett, mindenhez hozzáérinteni, kopogtatni vele az asztalon, kicsit beleharapni, ide-oda gurítani, telitalálat! Rögtön meg is állapítottuk, hogy nem egyszerre adunk oda mindent, hanem lassan, a nap során elosztva, egyenként bontogathatja őket, úgy jobban tud rájuk figyelni.
Reggeli után a második ajándék bontogatása következett, egy nagy doboz építőkocka volt benne. Ebben a legértékesebb számára a vödör, a kockák értéke majd később fog emelkedni valószínűleg, most még csak dobálásra jó, és ki-be pakolásra :)!
Emellett kaptunk új dalokat is cd-n. Angol gyerekdalok, amiket nekünk is meg kell tanulni, hogy tudjuk, mit fog majd énekelni a barátaival. Néha kell a google is hozzá, milyen kacsa megy, meg hova?...
Ezután indulás bicajokkal a Hayrack Church Farmra, ami egy kis nyitott farm. Főként gyerekeknek szól, ahol lehet kecskét, birkát és sok baromfit látni, simogatni és etetni.
A bicajozás nagyon tetszett Ádámnak, élvezte, ahogyan szalad mellettünk a világ, kis kezeivel boldogan kalimpált mindenfelé, nézelődött, és a hajammal játszott. Mivel elég fáradt volt, el is aludt, a következő gyerekülés majd hátradönthető lesz, mert ez most nem kényelmes...
Aki azt tervezi, hogy meglátogatja ezt a kis farmot, annak üzenjük, hogy (diplomatikusan fogalmazva) inkább máshová menjen. Ádám élvezte a sok kis állatkát és azt is, hogy meg lehet őket simogatni, meg ahogyan Anya etette a pipiket a magokkal, de a látvány nagyon lehangoló volt, saras, koszos, rendetlen, ezt a helyet nem is tudom hogyan lehet nyitva tartani hivatalosan. Csak egy példa, a kedves gazduram kiballagott megnézni birodalmát, mi annyit láttunk, hogy aggodalmas képpel áll mellettünk, majd mikor odébbsétáltunk, egy szép, nagy, kövér, és alaposan "megdeglett" patkányt repít át a sövény túloldalára egy lombseprű segítségével... Szóval ne nézzétek meg. Az út túloldalán lévő hatalmas gyár a füstölgő és lángoló (tényleg!) óriási kéményeivel különösen emelte a látogatás értékét.
DE! Van egy egész tűrhető kávézójuk (nem rosszabb, mint egy magyar útszáli kis kávézó) Ittunk itt is egy jó lattét, Ádám evett egy jót az otthonról hozott finomságokból. Megnéztük a hüllő-szobát, mert az is volt a kávézó mellett. Érdekes volt... Emlékeztek azokra a régi cirkuszi állatbemutatókra, ahol kis ketrecekben, nagyon alap berendezéssel mutogattak régen mindenféle jószágot? Kb az volt a színvonal, de az tény, hogy a kígyók (sárga anakonda, valami hibrid boa constrictor, pár gabonasikló) és a teknősök (brutál nagy szenes- és leopárd tekik) jól néztek kis, szép páncél, erős, aktív mind, és jó kaja volt előttük. Ádám alaposan megnézte mindet, tetszettek neki az ékszerteknősök az egyik "nagyonbézik" terráriumban.
Az állatbemutatójukat már nem néztük meg, inkább hazaindultunk, mert a kis szülinapos megint nagyokat kezdett ásítani. A bicajozás hazafelé már nem volt olyan vidám, Ádám jelezte is, hogy szeretne már inkább az otthoni ágyikóban aludni.
A farm mellett volt egy kis park, ott láttuk életünk legnagyobb szelídgesztenye fáját, hatalmas volt! A park nagyon elvadult, nekünk ez nagyon is tetszett benne, különösen a sok hóvirág! Ha legközelebb erre járunk, akkor inkább majd itt játszunk, és tanulunk a fákról, levelekről, virágokról.
Fontos! Eszterrel már a legelején kitaláltuk, hogy az ilyen esetekben, amikor igazából nekünk kicsit kellemetlen vagy nem tetsző a helyzet, akkor is "jóvá formáljuk" a világot, a szép dolgokat mutatjuk meg Ádámnak. Azaz, nem kezdtünk el a látottakon szomorkodni, vagy látványosan kiviharzani a helyszínről, hanem nyugodtan, mosolyogva mutogatni neki azokat a dolgokat, amelyek érdekesek, fontosak. Hogy milyen jó az állatok illata, a szénáé-szalmáé, hogy a kacsák tóban úszkálnak a nyuszik meg ólban laknak. Ezeket itt is lehet tanítgatni. Láthattunk pulykát és libákat egészen közelről, hozzáérhetett a kecskékhez, bárányokhoz, és ez neki nagyon vidám élmény volt, hogy ő, egyedül meg tudta csinálni, szabad, nem szólnak rá, valószínűleg ez a fontosabb, nem pedig a szülei problémáit hallgatni.
Hazaérkezés után pihit szavazott meg mindenki, ki kell pihenni az "élményeket".
Alvás után újabb játék, sőt újabb ajándék bontogatás, ezúttal a szomszéd Mattie-July-Sophie ajándék, ami egy kis autó volt hozzá egy kis majommal, aki a sofőr. Az autót boldogan tologatta is (brumm-brumm, már mondja), és a majom is nagyon jó kis játék, lehet vele dobolni az asztalon :).
Utolsóként pár új könyv került elő a csomagolópapírból, de ekkor a játék a papírral és Mau cicával kicsit érdekesebb volt, mint a könyveket nézegetni, majd legközelebb!
Összességében egy vidám kis nap volt, Ádámnak sok jó élménnyel, új dolgokkal, vidám játékkal (extra tejecskével, amikor csak kéri!), és ami talán a legfontosabb, együtt, közösen.
Köszönjük!
