Gyerekek!
Ma olyan történt, ami 11 hónapja és 15 napja biztosan nem!
Leültem egyedül meginni egy kávét!
Az egy dolog, hogy a nagy szabadságot kb 3 percig bírtam, és inkább lekaptam a szekrény tetejéről a naplóm nosztalgiázni az elmúlt év felett.
Ez most különösen nagy dolognak tűnik, láthatjátok, hogy gyakorlatilag október óta nem tudunk írni.
Ádám irtó mozgékony, és érdeklődő. Ha ébren van, esély nincs írni, mert segít a gépelésben. Ha pedig alszik, ezer sürgős felgyűlt dolgot kell intézni, már ha kijutok a szobájából. Mert töredelmesen bevallom, ha nagyon fáradt vagyok, hagyom, hadd aludjon az ölemben, és vagy én is elalszom, vagy végre meg tudok pár dolgot nézni a telefonomon.
November-decemberben ráadásul elég betegek voltunk, csak január közepére sikerült felépülni teljesen. Nekem a fáradtság miatt ment nehezen, Ádám pedig megfázásból fogzásba esett.
De most! Most minden más!
Az elmúlt két hétben szinte napról napra tanul valamit ez a kis ember palánta. Nem kisbaba többé, ügyes gyerekecske. Nem győzünk csodálkozni rajta.
Végre az éjszakák is kezdenek mama-barátabbak lenni, óránkénti vagy sűrűbb ébredés helyett 8-7ig 4-5 alkalom.
Eredménye van a kijárogatásnak is. Októberben kezdtünk baba-mama csoportba járni, ahol találtam is 3 nagyon szimpatikus anyukát akikkel néha már máshol is összefutunk, és így az én angolom is végre billenni kezd a mélyebb beszélgetésekre is használható társalgás felé.
Járunk még egy baba-mama fitnessre is, ahol nagyon élvezem a zenét és a mozgást. De szinte minden napra találnánk programot, ha akarnánk. A plébániákon az a szokás, hogy az idősebb hölgyek délután másfél-két órára Toddler gorup-ot (totyogó-csoportot) tartanak. A közösségi hely matracokkal van leterítve, és szépen van baba szőnyeg, legós szőnyeg, babázós szőnyeg, valamint szobában használható közlekedési eszközök. Műanyag autó, háromkerekű bicikli, babáknak járni tanulós foglalkoztató játék. Az anyukáknak kávé-tea, a babáknak víz, mindenkinek süti. Az egészért 1 fontot kérnek. A környéken sok a plébánia, és ahogy kivettem a felekezeteket nem veszik túl komolyan. Mindenki megy mindenhova.
Egy felől szép ez a tolerancia, másik oldalról viszont látjuk, hogy kevésbé elkötelezettek.
És most, felébredt Ádámkám. Egyszer majd folytatom.
;)
Eszter
Ma olyan történt, ami 11 hónapja és 15 napja biztosan nem!
Leültem egyedül meginni egy kávét!
Az egy dolog, hogy a nagy szabadságot kb 3 percig bírtam, és inkább lekaptam a szekrény tetejéről a naplóm nosztalgiázni az elmúlt év felett.
Ez most különösen nagy dolognak tűnik, láthatjátok, hogy gyakorlatilag október óta nem tudunk írni.
Ádám irtó mozgékony, és érdeklődő. Ha ébren van, esély nincs írni, mert segít a gépelésben. Ha pedig alszik, ezer sürgős felgyűlt dolgot kell intézni, már ha kijutok a szobájából. Mert töredelmesen bevallom, ha nagyon fáradt vagyok, hagyom, hadd aludjon az ölemben, és vagy én is elalszom, vagy végre meg tudok pár dolgot nézni a telefonomon.
November-decemberben ráadásul elég betegek voltunk, csak január közepére sikerült felépülni teljesen. Nekem a fáradtság miatt ment nehezen, Ádám pedig megfázásból fogzásba esett.
De most! Most minden más!
Az elmúlt két hétben szinte napról napra tanul valamit ez a kis ember palánta. Nem kisbaba többé, ügyes gyerekecske. Nem győzünk csodálkozni rajta.
Végre az éjszakák is kezdenek mama-barátabbak lenni, óránkénti vagy sűrűbb ébredés helyett 8-7ig 4-5 alkalom.
Eredménye van a kijárogatásnak is. Októberben kezdtünk baba-mama csoportba járni, ahol találtam is 3 nagyon szimpatikus anyukát akikkel néha már máshol is összefutunk, és így az én angolom is végre billenni kezd a mélyebb beszélgetésekre is használható társalgás felé.
Járunk még egy baba-mama fitnessre is, ahol nagyon élvezem a zenét és a mozgást. De szinte minden napra találnánk programot, ha akarnánk. A plébániákon az a szokás, hogy az idősebb hölgyek délután másfél-két órára Toddler gorup-ot (totyogó-csoportot) tartanak. A közösségi hely matracokkal van leterítve, és szépen van baba szőnyeg, legós szőnyeg, babázós szőnyeg, valamint szobában használható közlekedési eszközök. Műanyag autó, háromkerekű bicikli, babáknak járni tanulós foglalkoztató játék. Az anyukáknak kávé-tea, a babáknak víz, mindenkinek süti. Az egészért 1 fontot kérnek. A környéken sok a plébánia, és ahogy kivettem a felekezeteket nem veszik túl komolyan. Mindenki megy mindenhova.
Egy felől szép ez a tolerancia, másik oldalról viszont látjuk, hogy kevésbé elkötelezettek.
És most, felébredt Ádámkám. Egyszer majd folytatom.
;)
Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése