Sziasztok!
Az egyik akrobata mutatvány a gyerekekkel utazásban, hogy a napirend igazodjon mindenki életkori igényeihez. Ádám már nem alszik délután, de Annának nagyon kell olyan 11- fél 12 körül egy fél óra.
Direkt délre foglaltuk a belépőt, hogy majd jót alszik a babakocsiban.
De az izgalmak meg a szokatlan helyszín borították a rendszert. Valamint arra sem számítottunk, hogy Panna boldogan elalszik majd az autóban, és egyáltalán nem esik majd jól neki, hogy kivesszük onnan. Ilyesmi Ádámnál szóba se jött soha. Szegény pici lány vígasztalan volt. Bármit csinálhattunk, nem tudott visssza aludni. Csak az ölemben volt hajlandó megmaradni, és ott is hangosan sírt.
Az állarkertbe lépve az első csalódás az volt, hogy sok állat amire számítottunk és ígértük a gyerekeknek, nem volt. Úgy tudtuk, hogy ebben az állatkertben van gorilla, fóka, jeges medve, sas, amik újdonságok nekünk. Értsd, Chester Zoo-ban nincsenek, amit napi szinten látunk.
A második meglepetés, hogy bár hallottuk, hogy meredek a terep, arra nem számítottunk, hogy valójában az egész egy hegyoldal. Azonnal kaptatóval indul, nincs menekvés. Kicsi lábacskáknak nem a legideálisabb. Ádám is azonnal a babakocsira kéreckedett, pedig azt hittük, ő már sétálni fog.
Visító Panna az ölemben, nyűgös Ádám a babakocsiban, küzdő szülők a meredek úton.
Egy fél óra hasztalan küzdelem után úgy döntöttünk, hogy jobb feladni, leülök valahol Annával, és aludja ki magát rendesen a karomban. Hamar találtunk egy csendes, eldugott japán ihletésű tavacskát a kastély mellett, paddal. Ideális hely. Kellemes volt ott az árnyékban ezen a meglepően meleg napon.
Ez idő alatt nem vett le minket a lábunkról a állatkert.
Persze a rossz benyomásnak lehetett az oka a nehéz körülmény. Kedves kis állatkert, de nem mutatott sok újat. Egyértelműen régi kifutókba próbáltak életet szuszakolni. Nem pedig a benne lakó állatok igényére lettek megalkotva és berendezve.
Persze ez már anyagi kérdés is....az vesse rájuk az első követ. Minden állatkert igyekszik túlélni és használni mindent ami használható. Na de azért na.
Az utak gyakorlatilag torony iránt voltak vezetve fel és le. Nagyon durván nem látogató barát. Ráadásul erre már vannak szép megoldások. Lássuk csak Prágát, vagy Schönbrunt, ahol szintén nagy emelkedés van az állatkertben, de szerpentinekkel, kacskaringókkal annyira ügyesen meg van oldva, hogy észre sem venni.
Vagy akár a növényzettel is lehet trükközni!
Ha zavaró a sűrű szerpentin, tele lehet pakolni növényekkel, mint egy dzsungelt. Kis folyosók, zeg-zugok, minden kanyar mögött újabb kaland, miközben beborít a zöld. Itt ott egy vízesés, kilátás, vagy valami játék a gyerekeknek sokkal izgalmasabbá és szerethetőbbé tesz egy állatkertet. De itt csak mész felfelé a betonon, magas fák, és rácsok rácsok után. Láthatóan egy klasszikus múlt századi állatkert, amit nem próbáltak még újra gondolni.
Állat anyagban sem valami nagy dobás. Legalábbis ez az első harmada nem.
Meg volt az elsőszámú fő látogató csalogató, a szurikáta bemutató. Állatkertesek, nagy összekacsintás. Mindenki imádja a cuki kis pofijukat. Ugye? ;)
Aztán volt egy nagy pelikános röpde. Mondjuk az jól nézett ki, és egy emelt fa pallós folyosó vezetett végig rajta. A végében volt egy tó, millió napos kacsával. Azt hiszem 26 ot számoltunk.
Idegileg, és fizikailag is kimerülve (nehéz volt az éjszakánk a hotelben) nézegettük a térképet, merre további, ha a kis hölgy felébred. Vagy egyáltalán elalszik, mert hogy egyenlőre csak tekergett. Végül inkább útra keltünk.
Épp a pingvinek magasságában voltunk, ami izgalmasnak ígérkezett. Elvégre azt legalább tudtuk, hogy Edinburgh pingvin guru.
Na de mennyire!!! Ilyet még egy állatkertben sem láttunk, pedig Tenerifén klimatizált, jégtáblás, mozgó padlós pingvináriumban jártunk.
De ez mindent felülmúlt! Gentoo, király és sziklaugró pingvineket tartanak. Hatalmas úszó és szárazföldi területtel, ahol a madarak ott fészkelnek és költenek vígan az orrunk előtt. Egész falnyi üveges betekintőn lehet csodálni őket, és egy híd is átível a területük felett. Na igen! Ez már nem semmi! A gyerekek és mi is tátott szájjal bámultuk ahogy a papa pingvinek szépen horják a kisnkavicsaikat szívünk választottja kőfészkéhez.. Messze elütött az állatkert többi részétől stílusában és szinvonalában is. Látszik, hogy ebbe direkt fektettek. Egyébként ez nem rossz dolog, jó ha egy állatkertnek van zászlós hajója, amiben tényleg ők a jók, megy nekik, és akkor azt csinálják ezerrel. Valószínűleg e miatt a döntés miatt építették le a többi nagy látványosságot.
Ám nem csodalhattuk őket sokáig, mert a gyerekek már kórusban sírtak az ebéd után.
Minek utána előtte való nap nem sikerült rendesen ennünk, (kiderült, hogy csak foglalással lehetett Pubba menni a városban, és nem találtunk helyet), most el vitt minket Tamás az állatkert éttermébe. Méreg drága volt, de legalább jót ettünk, és feltöltődve mentünk tovább.
Be kell lássuk, ha eltekintünk az esetlen út vezetéstől, ez után klassz dolgok jöttek, amiket igazán megéri megnézni.
Már ha az ember gyerekei bírják. És nem unják halálra magukat a tűz forró kaptatón, hogy aztán tele igyák magukat, majd mehessünk wc-t keresni. Majd a sok szaladgálásban kifáradva már ne érdekelje őket semmi, csak a beígétt vulkán túra.
Sajnos az igazán izgalmas részeken csak átszaladni tudtunk, és Tamással sóvár pillantásokat vetettünk a jobbnál jobb kifutókra, amik mellett épp csak elsiettünk.
Remélem egyszer egy napon lesz módunk úgy igazán körülnézni itt.
Hadd emeljem ki csak a legérdekesebbeket.
- kismajom ház: nagyon ügyesen van megoldva. Zárt téren sétálunk, az egyik oldalunkon a belsők, a másikon a külsők, a majmok pedig a fejünk fölött vezetett üveges folyosón tudnak átkelni egyikből a másikba. 10 pontos ötlet!
- kapucinus és mókus majom viselkedés kutató központ : A rêgi gorilla bemutató helyén folynak a kutatások. Itt egy két szárnyú épületen haladunk végig, és a magasból láthatunk az alattunk fekvő kifutókra. A majmok két nagy csoportra vannak osztva, a két szárny pontosan ugyanolyan, csak a vizsgálat mikéntje más. Így összehasonlítható a két társaság. Mindkét helyen együtt él a két féle majom cdapat, de a belsőjük külön van. A két belső között van egy kutató szoba, ahol kis dobozok vannak, ahová a majmok vezényszóra bemennek. Így tudnak dolgozni velük.
Nagyon érdekes volt.
Hogy pontosan mit csinálnak, nem tudtuk elolvasni, de valamit a kommunikációjukban, testbeszédükben, tanulásulban, felfogási képességeik feltérképezésében vizsgálnak.
Következő állomás az óriás panda. Hatalmas terület van nekik elkerítve, két nagy ház kialakítva. Nekünk kicsit nagy füstnek tűnt az egész a lánghoz képest. Szép próbálkozás, csak piszok drága, mert a pandák tartásáért súlyos pénzt kell fizetni Kínának, és igazából már nincs nagy veszélyben a faj, egyes kínai rezervátumokban ipari mennyiségben megy a szaporítása.
Ez után jöttek volna a kenguruk, tigrisek, oroszlánok, keselyűk. Sajnos ezekre tényleg csak egy futó pillantást vethettünk. Messziről jól nézett ki. Tetszett, hogy az oroszlánok kifutója nagyon magas, és sok magaslati fekvőhely volt nekik kialakítva a vasvázon.
Eltottunk egy hihetetlenül látvanyos és eltalált kifutó mellett. Megtalálták a tökéletes állatot, aki még élvezi is a meredek, kavicsos, homokos, virágos terepet. Két hatalmas csapat gelada majom kergetőzött, bukfencezett, játszott a szinte végeláthatatlan nagy kifutón. Őszintén én még sose hallottam róluk, állítólag valami szuper ritka társaság. A nagy vezér hím valami gyönyörű volt a hosszú, díszes, egészségtől kicsattanó bundájában. Sajnos még egy fotóra sem állhattunk meg. A szükség nagy úr. De annál inkább megjegyeztük.
Kifelé futtában azért azt megállaítottuk, hogy kismajmokból tényleg királyok. Sok, izgalmas faj, jól tartva. Aki majom rajongó, annak ez kánaán.
A pingvinárium pedig elviszi a hátán az egész kertet, akkora látványosság.
Kiegészítve a ritkán látható pandával, igen szép kis gyűjtemény.
Mindenképpen ajánljuk, főleg lelkes hegymászólnak.
