Útra keltünk tehát a tőlünk 400km-re levő Edinburgh-ba.
Ádám még a buszon is fél óra alatt tengeri beteg lesz, Anna pedig eddig csak egyszer ült autóban rövidke életében.
Úgyhogy izgalmas volt az is, hogyan fogják tűrni egyáltalán a hosszú utat.
Nagyon szeretem az autó bérlésben, hogy mindig új típusokat próbálhatok ki.
Most épp egy Opel Crossland-ot volt szerencsénk kapni. Remek kis családi autó. Tágas, kényelmes. Egy kis szépséghibája volt, hogy valami gondja volt az 1es sebességgel. Néha egyszerűen nem indult el, hiába adtam rá a gázt. Először azt hittem én ügyetlenkedek a kuplungolással, de aztán meg máskor pöccre indult.
Felkészültünk, ahogy lehet. Ádám elöl ült emelt ülésben mellettem, Anna hátul középen, és Spotify-on mindkettőjüknek készítettem válogatást a kedvenc számaikból. Illetve letöltöttem végtelen népmesét és Mátyás királyt is.
Az első megállónk 120 km után volt, a Carrutherstown melletti Dínó Parknál. Ádám, mint minden rendes 5 éves, imádja a dínókat, így hát azt gondoltuk bármilyen is lesz, tuti befutó.
Hát, mit szépítsük, körülbelül a lábnyújtóztatás kategóriája volt ez a megálló. Nem kell tőle csodát várni. Pár dínó szobor egy ösvényen. De nekünk épp elég is volt. A kis törpéink így is annyira beleélték magukat, hogy ennél bármi élethűbbtől már halálra rémültek volna.
Nagyon hűvös, esős időnk volt. A szél is fújt, majd megfagytunk, de sajnos nem árultak meleg kávét.
Ez a kissé vérfagyasztó jelenet a lezuhant repülővel, a gyanúsan halott utasokkal és a dínókkal, épp a játszótér és piknik területen volt. Még nekem is hátborzongató volt, nem hogy nekik.
Egyébként itt volt még egy tündér kert is, aminek nagyon megörültünk, mert szeretjük az ilyesmit, de sajnos elég gyenge volt. Pedig mohos, odvas fa volt ott bőven. Csak a megvalósításba lehetett volna több fantáziát fektetni. Pl ki tudja miért, a közepén ott állt életnagyságban Thranduil, a szarvas hátán. Tök jó, csak teljesen más fantasy kör.
A célját mindenesetre elérte a megálló, kipihentük kissé az első szakasz fáradalmait, hogy további Disney slágerek danászása közepette Skócia kanyargós útjai közé vessük magunkat.
Ez volt a neheze, itt nincsenek autópályák, hanem hepehupás, kanyargós főutak. Itt volt alkalmunk felismerni, hogy Panna hál'Istennek nem tengeribeteg. Nagyokat kacagott a huppanókon. Nem úgy a fiúk. Gyök kettővel kellett mennem, és minden lejtőnél és kanyarnál lassítanom. Utáltak is rendesen a mögöttem levők.
Legközelebb kiteszek egy táblát, hogy "Seasick children on the board".
Nagy nehezen eljutottunk az úticélhoz, ahol még egy órácskát vadásztunk parkolóhelyre mielőtt feladtuk, és megálltunk a szálló előtt tilosban. Később átálltunk a közeli mélyharázsba, és megúsztuk a büntetést.
Egyébként a HolidayInn tökéletes helyen, a város közepén állt, mindentől egy köpésre.
A gyerekeknek ez volt az első utazása amikor a kaland öröme meg is ragadta őket, és nagyon élvezték a szállodai körülményeket.
A zuhanyzóban különböző színű fényeket lehetett felkapcsolni, és a szobában volt egy hatalmas tv, ami nekünk ugye otthon nincs. Még gyerek csatorna is ment rajta, ráadásul stílusosan az iskolából is ismert Giganotosaurus mesére sikerült bekapcsolni.
Tökéletes lezárása volt ez az igen hosszúra sikeredett első napunknak.
Alaposan kimerülve, és izgatottan bújtunk ágyba mind. Az első éjszaka nem sikerült valami pihentetőre. Külön ágyon ketten a gyerekek, és mi. Felváltva ébredtek egyfolytában, én neg mászkáltam innen oda, próbáltam helyezkedni. Amúgy is ki voltam merülve a hosszú vezetéstől, az állatkertes napunkon kicsit nehezen tudtam felvenni a ritmust ezek után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése