2022. december 22., csütörtök

Anna 4. születésnapja

Sziasztok!

Eljött a nap, hogy ez a tündéri kislány 4 éves lett!

Nagy divatja van itt a gyerekzsúroknak ebben a korban. A legtöbben játszóházat foglalnak le, és amíg a gyerekek csúszkálnak, a szülők pihenhetnek. Már aki nem olyan mint én, hogy inkàbb megy a gyerekeivel játszani.

Elég drága móka, pláne, hogy illik ilyenkor komplett vacsorára is befizetni őket, és az ünnepelt mindenkinek ad "goodie bag"-et a végén. Ami egy kis ajándék zacskó játékokkal, finomságokkal, apróságokkal, és egy szelet tortával. Tortát nem esznek együtt. Tök fura.

Mi nem terveztünk nekik ilyesmit soha, mert irtó drága. Tavaly csináltunk Ádámnak egy farsangi mulatságot, de idén nem Devolt tervben.
Hanem már jó előre befizettünk a Állatkert Lanterns rendezvényére, Panna szülinap estéjére.
Már évek óta nem voltunk, mert nagyon drága, és utoljára annyira nem is volt jó. 

De Pannának a mindenei az állatok, imádja őket, és nagyon szerette volna látni.

Panna még csak 20 órát van oviban, ennyi ingyenes 4 éves kor előtt.
Hétfőn bent van 9-3ig, de a többi napon csak 11:45ig, és szerdán szabadnapos. Ilyenkor mindig elmegyek vele az állatkertbe egész napra.

Két héttel a szülinapja előtt bejelentették, hogy az ovi termét odaígérték a polgármesteri választásokhoz, úgyhogy nem lesz ovi december 1.én. Ezzel kisebb káoszt okoztak, mert  legröbb szülő dolgozik, és már nincs az év végén senkinek plusz szabad napja.
Ekkor jött az ötlet, hogy ha már 2.a Panna szülinapja, akkor a váratlanul jött szabadnapon elmehetnénk az állatkertbe. Még azt is felajánlottam, hogy ingyen beviszem a jegyeinkkel ha van gyerek, akinek nem tudják megoldani hová tegyék az nap.
Ilyen végül nem lett. Úgy tűnik valójában mindenkinél vannak segítőkész nagymamák.

És a végén egészen valódi zsúrt rittyentettünk.
Panna izgatottan várta a nagy napot.
Kihírdettük, hogy állat jeémezben lehet jönni. Pannának annyi állat jeéneze van, mint égen a csillag.
De ő persze az alkalomból dínónak öltözött.
7en jöttek el, ez pedig kedvesen alacsony létszám, úgyhogy mindenkit meghívtunk a Treetop Challenge-re, ami 125cm alattiaknak való kötél pálya. 

Sajnos úgy alakult, hogy Ádám épp lázas és köhögős volt.
Kénytelen voltam magunkkal vinni, bár végig az utánfutóban maradt. A Treetop Challenge-et  azért kicsit megsiratta szegény. De sajnos ő már magasságánál fogva sem mehet be oda.
A kicsik viszont nagyon jól szórakoztak az esős idő ellenére is.
Csúszlálás közben úgy átfagytunk, hogy inkább beültünk ebêdelni az egyik étterembe, az anyukákat pedig meghívtam egy kávéra.
Közben úgy éreztem magam mintha nekem lenne születésnapom. Annyira jó volt társaságba lenni, főleg ennyire kedves anyukákkal.
Utàna elsétáltunk a lepkeházba, ahol Tamásnak szerencsére épp ebéd szünete volt. Egyébként annyira sok most a munka, hogy nem tudott volna találkoznin velünk, de így tökéletes volt az időzítés. A rovarász iroda a lepkeházban van.
Még az oroszlánokat megnéztük, mert Panna kedvencei a ragadozók. Búcsúzóul kiosztottam a goodie bageket. Nem vittem túlzásba, muffint csináltam, és mindenki egy db csillogós karácsonyfa dísz állatot kapott. Szerencsére mindenkinek elég jól sikerült eltalálni a hozzà illőt. Nagy volt az öröm . És nekünk is maradt.

A pénteket kivette Tamás, a terv az volt, hogy elviszem a gyerekeket suliba, megsütöm a tortát ebédet, ő pedig babázik Andrissal, takarít, terít, dekoál. 

Az első nehézség az volt, hogy Ádám még nem mehetett iskolába, tehát otthon volt. Aztán a reggeli posta után be kellett látnom, hogy nem érkezett meg a fő ajndék, egy kis játék szintetiztor. Így hát Tamás biciklire kapott, hogy a városban lőjön valamit gyorsan.
Ergo én otthon maradtam a két gyerekkel, a sütés főzéssel, takarítással, lufi fújssal, terítéssel, hogy ezt az alatt a két óra alatt teljesítsem, amíg Panna még az oviban van.

Mission impossible, hát kezdjünk bele!
Rémálom!
Csak ennyit mondok.
Szerencsére könnyű tortát terveztem, piskóta,  tej mentes csoki krém, körben chocholate fingers, és a tetején marcipán állatok.
De a nagy kapkodásban az első piskóta tök odaégett. Hála Istennek volt még minden, hogy újat készítsek.
Közben készült a krém, és felsírt Andris.
Ádám is jött, valamit mutatott vagy mesélt, miközben darabokra hullott minden.
Ahogy babával a kézben kevertem a habot, természeten bele nyúlt, ami eredménye képp a cukros hab körbe fröcskölte a konyhát. 
Miután mêgis sikerült összerakni, vettem elő a jénait, hogy lazacot süssek, mert azt rendelt a kisasszony. De a sok cucctól már nem fért oda, leesett, megint csak Hál'Istennek nem az alattam négykézlábaló Andrisra, csak mellé, és letörött a füle.
Erre olyan csata kiáltást hallattam, hogy Ádam inkább letett róla hogy a figyememet magára vonja, megfordult, és egyszerűen kiment.

Azt hiszem olyan szánalmasan festhettem, hogy beindítottam benne a lovag programot.
Mert 5 perc múlva visszatért öltönyben, hogy átöltözött az ünnepre, és akkor most segítene.

És frankón segített felfújni és sorban felakasztani a lufikat, megterítette az asztalt, 

és segített a torta dekorálásban.
Konkrétan nélküle nem sikerült volna, úgyhogy végtelen hálás voltam.

Tamás is az utolsó percben futott be, hogy egy rock sztár zenélős plüss kutyust talált. Aztán márnszaladt is Pannáért.

A kis ünnepelt nagyon boldog volt.
Ügyesen elfújta a gyertyákat, és kezdett bontogatni.
A kutyusnak nagyon örült, imadja az állatokat. De sajnos a zenéi annyira túl hangosak, és ritkustalanok, és lekapcsolhatatlan, hogy ő kérte, hogy vegyük ki az elemet inkább.
A másik ajàndék egy mágneses könyv volt, állatokat lehet elhelyezni a világon. Igen ám, de a könyv lapjai nem mágnesesek. Így hiába a sok állat és tök jó leírás, nem tapadnak.
A harmadik ajándék az volt, hogy varrtam neki egy oroszlán koaztümöt. Csak az az igazság, az alatt a két hét alatt épp egy kicsit lejjebb csengett a nagy öltözködés.

Én elég csalódott voltam. Úgy éreztem semmi sem sikerült igazán jól. De Panna nagyon boldog volt.
Annyira jószívű pici lány. Ezerszer elmondta, hogy mennyire köszöni, és mennyire boldog, és mennyi mindent kapott. Meg mennyie  gondoltak rá. ♥️
Szerencsére azt már csütörtökön észrevettem, mennyire örült a lapoknak amiket kapott a gyerekektől. Mindet egyenként elolvasta, megnézte, még ki is tette. Úgyhogy reggel vettem képeslapokat minden fontos ember nevében. Nagyon boldog volt velük.
A szülinap fő meglepetése pedig a Lanterns volt, amire rövidesen el is indultunk.
♥️

2022. december 19., hétfő

Santa Grotto

Sziasztok!

Ahogy növekednek a gyerekek, egyre szembesülünk a kulturális külömbségekkel az ünnepek terén is. Próbáljuk megteremteni a nekünk fontos, hiányzó részeket, illetve tapasztalgatjuk a helyi szokásokat.

Kicsit kacifántos előadni a karácsony menetét a gyerekeknek. Így, hogy az angoloknak Karácsony = Mikulás, egyaltalán nem értik ezt az egészet. Meg ugye Mikulás az nem Szent Miklós, hanem valami északi sarki csoda eszkimó, akinek manói meg szarvasai vannak. És hogy miért szereti a gyerekeket megajándékozni, azt senki se tudja.

Olyan furcsa nekem. Én szeretem az ünnepek mögött a tartalmat, értelmet. Engem nem ért sokként hogy nincs mikulás, mindig úgy voltam vele, hogy ez egy emlék nap. De itt annyira misztifikálják, hogy Ádáméknak tutira nagy lesz a koppanás.
Sokszor kérdez, és én igyekszem nem kereken azt mondani, hogy nincs Mikulás, hanem elmesélem Szent Miklós történetét, és hogy rá emlékezünk ezen a napon. A többit rakja össze maga.
A karácsonyról meg azt mondom, hogy akkor a Szent családra és Jézus születésére emlékezünk, meg hálásak vagyunk egymásért, a családunkért és ezért megajándékozzuk egymást.
Sajnos itt Angliában erről már szó sincsen.

Se család, se Jézus.

Csak a Mikulás van, akinek előre el kell mondani, mit szeretnénk.

Erre pedig a Santa Grotto az alkalom, mint mostmár ezt mi is tudjuk.

Ezekre az eseményekre el lehet vinni a gyerekeket, és ott találkozhatnak a Mikulással, és elmondhatják neki amit kérnek.
Már ha a levelük nem érne célba.... 
Se amit otthon írtak, se amit az iskolában....
Vagy ha a szekrényen ülő manók nem jól lesnék ki...
Vagy fogalmam sincs. 
Szerintem kép zavar az egész.

Na de mint jó gyakorló angol család, idén mi is elvittük a gyerekeinket Santa Grottóba, a helyi üzletközpontba.
Mondták, hogy Narniás less, de nem tudtuk ez mit jelent.

Szerencsére épp az előtte való hétvégén egy este véletlenül nem esett az eső, és Tamásnak eszébe jutott megvalósítani régi álmát, a kert mozizást.
Nyáron lenne az igazi, de olyankor este 10ig világos van. A gyerekek pedig 6 után már az ágy felé kell tartsanak.

Hamar és közös erővel varáslatos mécses fényes mozit kanyarítottunk melegszendvicsekkel, kakaóval és forraltborral. És megismerkedtünk Narnia történetével.
Szerencsére Panna és Andris elaludt a horrorisztikusabb részek előtt. Ádám végig izgulta. Talán neki is kicsit korai volt még, de élvezte.
Maga az este mindenesetre csodás élmény volt.

Pénteken pedig irány a Grotto!
Nagyon izgatottak voltunk mind.
Ádám ajandékot is akart vinni a Mikulásnak, mivel neki biztos nem ad senki.
Hamar sütöttünk mézeskalácsokat, és azzal kínáltuk a meglepett résztvevőket.
Az egész sokkal nagyobb volt, mint hittük.
Az ajtóban egy manó fogadott minket,
 onnan egy nagy függönyön át Ádám örömére egy vonatnál és állomáson találtuk magunkat egy másik manóval. Ő vezetett át minket a könyvtárba, ahonnan nyílt a varázslatos szekrény Narniába.
Narniában elsőre a Fehér Boszorkánnyal találkoztunk, akivel elsőre Ádám érthetően fenntartással közeledett. Hiszen szerepe szerint gonosz volt.

De ez a hölgy nem volt az, hanem kérdeztebkissé sürgetve, hogy akkor beállunk e fotózódni a jegesmackókkal.
Ekkor jöttem rá, hogy az összes helyszínen kérdezgették a manók, hogy fotózzanak e minket. Nyilván a szép környezet nem a gyerekek szórakoztatását, és nem a történet eljátszását szolgálta.
Én kis naív!
Azt hiszem, hogy a gyerekek az elsők.
De nem! Ez mind csak stúdió volt, és az lett volna a lényeg, hogy minden teremben beálljunk egy fotóra.
Így már jobban megértettem, hogy miért nem adták annyira a szerepület, illetve miért nem tűntek annyira felkészültnek, hogy mit mondjanak a gyerekeknek.
Helyesek voltak, csak valahogy nem volt olyan szerepjátszós az egész.

A jégkirálynő után megjelent Tumnusz, aki azonnal elvitt minket amúgy nagyon szuper kis kunyhójába. Itt már nem is volt kérdés, hogy csak egy fotóra beállni a lényeg.
Utána egy árny játék videóban megismertettek minket a történettel. Mondjuk azt nem értem, miért nem ez volt az első terem. Biztos sok gyereknek fogalma sincs miről szól az egész.
Aztán jött a Mikulás és a szánja.
Látványra eszméletlen volt. De Mikulás szinte meg sem próbált játszani. Végül mivel sütit is kapott, és a gyerekeink igazán szerettek volna beszélgetni, és halál cukik voltak, végül egész személyessé vált a találkozás. De végig inkább velünk foglalkozott, és nem nagyon próbált ő sem a gyerekeknek élményt adni.
Viszont őket ez mind nem zavarta, csak a mi wight fülű szülői szívünket. Végül mind a 3an kaptak egy ajándék plüss oroszlánt, a trónteremben pedig lehetett koronát díszíteni maguknak.
Nagyon varázslatos este volt. Tényleg bámulatos helyszíneken találtuk magunkat.
Remélem az adventünk folytatása is hasonlóan telik majd.