Ahogy növekednek a gyerekek, egyre szembesülünk a kulturális külömbségekkel az ünnepek terén is. Próbáljuk megteremteni a nekünk fontos, hiányzó részeket, illetve tapasztalgatjuk a helyi szokásokat.
Kicsit kacifántos előadni a karácsony menetét a gyerekeknek. Így, hogy az angoloknak Karácsony = Mikulás, egyaltalán nem értik ezt az egészet. Meg ugye Mikulás az nem Szent Miklós, hanem valami északi sarki csoda eszkimó, akinek manói meg szarvasai vannak. És hogy miért szereti a gyerekeket megajándékozni, azt senki se tudja.
Olyan furcsa nekem. Én szeretem az ünnepek mögött a tartalmat, értelmet. Engem nem ért sokként hogy nincs mikulás, mindig úgy voltam vele, hogy ez egy emlék nap. De itt annyira misztifikálják, hogy Ádáméknak tutira nagy lesz a koppanás.
Sokszor kérdez, és én igyekszem nem kereken azt mondani, hogy nincs Mikulás, hanem elmesélem Szent Miklós történetét, és hogy rá emlékezünk ezen a napon. A többit rakja össze maga.
A karácsonyról meg azt mondom, hogy akkor a Szent családra és Jézus születésére emlékezünk, meg hálásak vagyunk egymásért, a családunkért és ezért megajándékozzuk egymást.
Sajnos itt Angliában erről már szó sincsen.
Se család, se Jézus.
Csak a Mikulás van, akinek előre el kell mondani, mit szeretnénk.
Erre pedig a Santa Grotto az alkalom, mint mostmár ezt mi is tudjuk.
Ezekre az eseményekre el lehet vinni a gyerekeket, és ott találkozhatnak a Mikulással, és elmondhatják neki amit kérnek.
Már ha a levelük nem érne célba....
Se amit otthon írtak, se amit az iskolában....
Vagy ha a szekrényen ülő manók nem jól lesnék ki...
Vagy fogalmam sincs.
Szerintem kép zavar az egész.
Na de mint jó gyakorló angol család, idén mi is elvittük a gyerekeinket Santa Grottóba, a helyi üzletközpontba.
Mondták, hogy Narniás less, de nem tudtuk ez mit jelent.
Szerencsére épp az előtte való hétvégén egy este véletlenül nem esett az eső, és Tamásnak eszébe jutott megvalósítani régi álmát, a kert mozizást.
Nyáron lenne az igazi, de olyankor este 10ig világos van. A gyerekek pedig 6 után már az ágy felé kell tartsanak.
Hamar és közös erővel varáslatos mécses fényes mozit kanyarítottunk melegszendvicsekkel, kakaóval és forraltborral. És megismerkedtünk Narnia történetével.
Szerencsére Panna és Andris elaludt a horrorisztikusabb részek előtt. Ádám végig izgulta. Talán neki is kicsit korai volt még, de élvezte.
Maga az este mindenesetre csodás élmény volt.
Pénteken pedig irány a Grotto!
Nagyon izgatottak voltunk mind.
Ádám ajandékot is akart vinni a Mikulásnak, mivel neki biztos nem ad senki.
Hamar sütöttünk mézeskalácsokat, és azzal kínáltuk a meglepett résztvevőket.
Az egész sokkal nagyobb volt, mint hittük.
Az ajtóban egy manó fogadott minket,
Narniában elsőre a Fehér Boszorkánnyal találkoztunk, akivel elsőre Ádám érthetően fenntartással közeledett. Hiszen szerepe szerint gonosz volt.
De ez a hölgy nem volt az, hanem kérdeztebkissé sürgetve, hogy akkor beállunk e fotózódni a jegesmackókkal.
Ekkor jöttem rá, hogy az összes helyszínen kérdezgették a manók, hogy fotózzanak e minket. Nyilván a szép környezet nem a gyerekek szórakoztatását, és nem a történet eljátszását szolgálta.
Én kis naív!
Azt hiszem, hogy a gyerekek az elsők.
De nem! Ez mind csak stúdió volt, és az lett volna a lényeg, hogy minden teremben beálljunk egy fotóra.
Így már jobban megértettem, hogy miért nem adták annyira a szerepület, illetve miért nem tűntek annyira felkészültnek, hogy mit mondjanak a gyerekeknek.
Helyesek voltak, csak valahogy nem volt olyan szerepjátszós az egész.
A jégkirálynő után megjelent Tumnusz, aki azonnal elvitt minket amúgy nagyon szuper kis kunyhójába. Itt már nem is volt kérdés, hogy csak egy fotóra beállni a lényeg.
Utána egy árny játék videóban megismertettek minket a történettel. Mondjuk azt nem értem, miért nem ez volt az első terem. Biztos sok gyereknek fogalma sincs miről szól az egész.
Aztán jött a Mikulás és a szánja.
Látványra eszméletlen volt. De Mikulás szinte meg sem próbált játszani.
Végül mivel sütit is kapott, és a gyerekeink igazán szerettek volna beszélgetni, és halál cukik voltak, végül egész személyessé vált a találkozás. De végig inkább velünk foglalkozott, és nem nagyon próbált ő sem a gyerekeknek élményt adni.
Viszont őket ez mind nem zavarta, csak a mi wight fülű szülői szívünket. Végül mind a 3an kaptak egy ajándék plüss oroszlánt, a trónteremben pedig lehetett koronát díszíteni maguknak.
Nagyon varázslatos este volt. Tényleg bámulatos helyszíneken találtuk magunkat.
Remélem az adventünk folytatása is hasonlóan telik majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése