Kifogasok...

Sziasztok!

Ezer meg egy napja nem írtam már a blogunkba. Pedig az egészet olyannak szántuk, hogy majd sokat mesélünk, fotózunk, fejlesztünk, hogy velünk legyetek, lássátok hogyan élünk.

De a "mindig van valami fontosabb" dolog közbeszólt, ahogyan az történni szokott a kisgyerekes szülőkkel. De most vagyok! Küzdök a technikával (a számítógépünk nagyon fura dolgokat művel, remélem megmarad épen, de most pl a telefonomon pötyögöm be a sorokat, mert a gép nem akar netet mutatni...), Ádám a konyhában randalírozik, ahelyett hogy aludna, pedig már nagyon késő van (este 9 elmúlt), és nekem is össze kellene szedni a gondolataimat.

Elmaradt pl a barcelonai beszámolóm, elmaradt a nyári konferencia mese, a hazalátogatás kalandjai, de mind közül a legfontosabb most: Madagaszkár!

Ma egy hete értem haza. Mostanra már leülepedett a  sok esemény, képeket kezdem rendezni, szóval ideje elmesélni, hogyan is volt, hogyan jutottam ki, mit kellett odakint csinálni? Elsőként ez utóbbi kérdésekről lesz szó, úti-beszámoló utána!

Hamarosan!

Addig is: sziasztok!

Papp-Yeti-Tomi

Első hetünk kettesben

Sziasztok!

Tudom, hogy alapvetően nem hangzik félelmetesnek, hogy egy anyának kettesben kell maradnia a gyermekével.
De aki már volt ebben a helyzetben, az tudja, hogy az este, Apa hazaérkezése olyan, mint egy oázis.

Nem azért mert nem érezné jól magát a kicsivel, vagy anyaként. Hanem mert egyedül otthon lenni borzasztóan unalmas. Ég és föld a különbség, ha van kihez szólni. Az a kép pedig, amikor felcsillan a gyerkőc szeme, és szalad ujjongva az apja elé nap mint nap, szerintem akárkinek belekerülne a legszebb pillanatok albumába.

Más a helyzet, ha az ember otthon van. Van körülötte család, testvér, barát, anya. Egy nap egyszer elugrik valamelyikhez, és a probléma megoldva.
Mi lesz velünk, akikkel nincs senki? Akik teljesen egymásra vagyunk utalva így hármasban?
Más józan ember ilyenkor következetesen haza menekül. Én is ezt terveztem, de ez-az, meg az expedíciós felkészülés elvitte a keretet rá.

Igyekeztem rejtegetni, nem akartam elrontani ezt a valóban fontos pillanatot, de enyhén szólva pánikba estem.
Aztán rájöttem, talán jobb is hogy így alakult. Nagyon valószínű, sőt, adja ég, hogy nem ez lesz az egyetlen utazása. Nem fogok tudni mindig haza szaladni.
Tehát lehet felkötni a nadrágot, és kidolgozni a stratégiát!

Először is, ha hegy nem megy Mohamedhez alapon megkérdeztem a legjobb barinőmet, hogy nem tudna e kiugrani hozzánk ez idő alatt pár napra. De, ki tud, majd 11-14 ig itt is lesz! Hál'Istennek!

Ám így is maradt 12 nap egyedül.
Ráadásul itt épp half term van (az angoloknál 4 negyed évre van osztva az év, és minden negyed év végén van értékelés és szünet), ilyenkor minden foglalkozás szünetel.
Dupla tétlenség.

Ilyenkor jön jól, hogy pontosan megelőzni a magányt, igyekeztem már hamar kijárni az emberek közé. Lett is pár igen kedves barátom, akiket riadóztathattam.

És lássatok csodát, végül annyi programunk lett erre az első hétre, hogy volt akit le is kellett mondanom.
Azért ez megmelengette a szívemet. Mégsem vagyunk egyedül!
Így már gyerekjáték, és öröm minden nap.
A magány réme elszállt.

Halloween-nal kezdtünk, október 31.-én.
Ez az este gyakorlatilag egy akadályverseny a gyerekeknek.  Amelyik házban ég a lámpa, ott várják őket cukorral, vagy valami ijesztgetős feladattal. A jobbak fel is díszítik a kertet.
Az állatkertes hüllő csapat Ben és Lauren Bakerrel az élen, mindig nagyon készül, és idén minket is meghívtak. Halott kalózos közös party lett volna. Nagyon sajnáltam, hogy kimaradunk.

De nem baj, Ádám talán még kicsi hozzá úgyis.
Egy templomi anyuka, Sarah, akinek a kislány, Éva épp Ádámommal egy idős, meghívott minket, hogy öltöztessük be a kicsiket és csináljunk mindenféle halloweeni mókát. El is mentünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Ádámot ici pici póknak öltöztettem.
A legjobban az ragadta meg, amikor Évával matricákat ragasztottak egymásra.

Elmenetben megkérdeztem Saraht, nem lenne e kedve a kicsiket elvinni mégis Benékhez megnézni, mit alkottak. Így mi nem akadályok leszünk, csak résztvevők, mégis jó érzés lenne, hogy nem maradunk ki teljesen.
Nagyon örült az ötletnek, és odamentünk.
Mondanom sem kell, fantasztikus volt!
video link

Tény, hogy talán kicsit sok volt  piciknek. Ádám alig tudott elaludni este. De nem is annyira a halott kalózok miatt, hanem betértünk egy másik helyre is hazafelé, ahol maszkos bohócok voltak.
Na, az nekem is rémisztő volt.



  Töltöttünk az állatkertben két csodás napot. Egyet Traceyékkel, akikkel megnéztük az Enchantment of the Zoo-t, és egyet a szomszédommal Julie-val, és a kislányával, Sophieval.

Ádám és Heather

  A  közelben lakik egy magyar lány, Csatádi Kati két tündéri, fürtös kisgyerekkel. A férje, Matt is a Reptile Team tagja. Ritkán tudunk összefutni, elvisznek minket a kisgyerekezős napok. De most átmentem hozzájuk egy napra.
Annyira felemelő hasonló észjárású és szemléletű emberekkel beszélgetni. Nagyon jólesett a találkozás. Mégiscsak más, ha az ember az anyanyelvén beszélgethet.

  Péntekre sajnos belázasodott a kis lurkó, és hamarosan követtem én is. Most már három napja bent vagyunk a lakásban. Úgy tűnik jól összeszoktunk ezen a héten.
Végtelen cuki ez a gyerek.

pillangó csápos ébredezős játék

Holnap kimerészkedhetünk kicsit a friss levegőre.
És talán ez a második hét, életünk harmadik mozgató rugója nélkül, még az elsőnél is gyorsabban elszáll.

Tamás útrakel

Sziasztok!

Izgalmas hetünk van. Ugyanis Tamás nincs itthon bő két hétig.
Nem is akárhol van, hanem Madagaszkáron expedíciózik.

Amikor kijöttünk ide, három fő szempont volt a döntő.
Tamásnak komolyabb nemzetközi munkákban való részvételt, és valódi terepi kutatások lehetőségét ígérték. Nekünk pedig egy család barátabb, biztonságosabb életmódot.

Eddig ebből csak a harmadik valósult meg, és ez sem feltétlenül az utolsó.
A magyar hajtás után végtelenül tudjuk értékelni az ajándékba kapott együtt töltött időt, és a rendszerezett időbeosztást. Délután 5 után együtt lehet a család, és kéthetente 3 napos hétvégénk van.
Anyagiakban angol léptékkel nem vagyunk eleresztve, az állatkertes szakma mindenhol alul fizetett. De a korábbi viszonyainkhoz képest nagy ugrás. Nem kell aggódnunk a hónap végi számlák miatt, és néha egy-két plusz kiadás is belefér, mint egy repjegy haza.

A munkához fűzött remények viszont eddig nem igazán tűntek megvalósulni. Igaz, hogy itt egy rovarász, CSAK rovarász, vagyis nem kell látogatókkal beszélnie, beszerzéseket, építéseket, papír munkákat intéznie. Figyelhet az állataira, legjobb tudása szerint. Ez a dolga. Így van lehetőség és idő fejleszteni. Ez is nagy dolog.
De miután az első egy évben Tamás segítségével szépen rendbe kapták az állat állományt, egy kisebb állóvíz alakult ki. Semmi újítás, semmi lényeges fejlesztés. Ötlet Tamásban lenne végtelen, de kicsi a tér a nyújtózkodásra.

A nagy szerencse, hogy itt kötelező havonta a one to one meeting, azaz a közvetlen felettessel való elbeszélgetés. Munkáról, eseményekről, meg úgy általában, hogy hogy érzi magát a dolgozó. Ilyen körültekintő és valódi figyelem mellett nem sikkad el semmi.
Észrevették, hogy Tamás kicsit csalódni látszik, illetve gondolom, hogy itt ez a remek ember, és nem használják ki.

Így történt, hogy váratlanul helyet kapott a mostani, novemberi madagaszkári arany mantella (egy kicsi mérgező békácska, ami nagyon veszélyeztetett) felmérő csapatban.
Egy ilyen utazásra máskor hónapokat készülnek. A februári csapat pl már most szervezkedik.
Neki két hete volt rá.

Nem tudom mennyire menjek részletekbe. Azt hiszem, erről majd ő szeretne mesélni inkább.
Tehát csak röviden.
Mivel ennyire rövid felkészülési idő volt, azt persze nem lehetett megszervezni, hogy bármit el is hozhasson onnan. De Gerardo (a nagy főnök) felszerelte egy csomó rovargyűjtő kütyüvel, ami azt sejteti, hogy további utazások várhatóak, igazán rovarászat céljából.
Most erről igazában nem volt szó, főképp békázni mentek, és esténként ha minden jól megy, szabad időben lehet egy pillantást vetni a rovar anyagra is.
Nagyon igyekezett Tamás felvenni a szálakat bárkivel, aki foglalkozott már a madagaszkári rovarokkal. Határozókat szerezni, meg kicsit tájékozódni, melyik területen kellene belefogni. Mert rovar az van, végtelen.
Ez is egy olyan dolog, ami egy angolnak eszébe sem jutna. Ők azt mondanák, mi vagyunk az elsők akik felmérik, azt kész. Nem foglalkoznak az előzetes kutatásokkal.

Színesítik a képet a trópusi viszonyok is. Épp esős évszak van, tehát kérdés mennyi napot látnak majd. Sok esőre kell készülni.
Aztán a szokásos oltás sorozat mellé (malária gyógyszer, hepatitisz mindenféle, tífusz és társai) most még bejött egy komoly bubó- és tüdő pestis járvány a helyszínen, ami meg is kérdőjelezte az utazást. Én se voltam felhőtlenül boldog... ha már az ember egyedül van idegenben, nem szeret még izgulni is a másik egészségéért.
De felkészültek erre is. Vittek maszkot, gyógyszereket, és komoly antibiotikum kúrán lesznek végig. Tehát nem lehet baj.
Szinte az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy csípés allergiája van, és erre se ártana készülni. Szerencsére épp járt otthon Magyarországon indulás előtt, és Mamácska (anyukám, aki orvos) még tudott neki felírni egy két kiegészítőt.

Hírekre a hazajöttéig nem igen lehet számítani. Az erdőben ugyanis nincs térerő, se áram, se internet.
Jelzett amikor megérkezett Antananarivóba.
Tehát ő most úton, a nagy kalandok felé.
Mi ránk pedig itthon várt a feladat, hogy kettesben is vidáman üssük el az időt.

Sunshine Tot's

Sziasztok!

Ezer éve nem írtunk!
Bocsi!
Azt hiszem nagyon megszoktuk az ittlétet, és kevésbé jár a fejünkben minden nevezetes eseménykor, hogy "na, ezt fel kell tenni a blogra". Vagy pedig olyan hosszú és tartalmas amit írni akarnánk, hogy azért nem ülünk neki. Mint a barcelonai tahiti tánc workshop Leolani Gallardoval májusban, aki egy legendás amerikai táncosnő. Életem egyik legnagyobb élménye volt!

Amit most szeretnék veletek megosztani, a mindennapjaink részét képező Toddler Group-ok intézménye. Szabad fordításban "Totyogó-csoport"-ot jelent.
Kedvencünk a Sunshine Tot's, a Holy Association Church szervezésében, ami fogalmam sincs milyen felekezetű, de ez itt nem is igen számít. Misére római katolikus templomba járunk a közelbe, viszont a Toddler Group-okra mindenki megy össze-vissza, hovatartozás nélkül.

Korábban már írtam arról, hogy vannak ilyenek. A múlt évben is elmentünk párszor, de akkor Ádám még csak egy pici baba volt. Most viszont már több mint másfél éves, szalad, játszik, felfedez, mindent hangosan kommentál. Vihar tempóban szívja magába az információt, mond szavakat magyarul, angolul. Már izeg mozog, de még nem tud igazán figyelni. A mese délutánok és énekelgetős csoportok nem igazán ennek a korosztálynak valók.

A Toddler Group egy remek intézmény.
Általában a templomok idős tagjai hozzák össze, a közösségi házban. Sütnek sütit, főznek teát, vendégül látnak minden odacsöppenő kismamát és gyereket, gyakorlatilag ingyen.

A terem matracokkal és szőnyegekkel van leterítve, hogy bátran lehessen kúszni-mászni az egészen kicsiknek.

Az egyik részen pici baba játékok vannak, egy másik szőnyegen fa játékok, autók, vonatok. Jellegzetesen székekkel elkerítve mini hinta, csúszda, illetve megint külön térben a kisautók, biciklik.

A nagyobb gyerekeknek vannak asztalok ahol lehet kézműveskedni,

illetve még egy kis játék konyha is van végtelen hozzávaló műanyag ennivalóval. Ez Ádám egyik kedvence.

 Ádámnak most ez a hely a földi paradicsom!
Itt minden van, ami otthon nem fér be a lakásba. Lelkesen rallizik az autókkal, igaz, egyenlőre még csak tolatva.

Imádja ezeket a mágneses fa vonatokat. Ilyenünk sincs otthon, de itt nagyon élvezi, hogy más gyerekekkel együtt rakhatja őket szét és össze.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy vannak gyerekek akikkel azonnal integetnek egymásnak és lelkesen játszanak, és vannak, akiket egyből elkerül. Nem látom az összefüggést melyik gyerek szimpatikus, és melyik nem. De azt igen, hogy kölcsönös.

Kicsi nyíló világok. Ők még mit sem tudnak megítélésről és skatujázásról, mégis érzik kivel vannak egy hullámhosszon. Szép az életnek ez a természetes rendszerezése.

A program két és fél óra hosszú. A legtöbb időben a gyerekek szabadon játszhatnak, illetve félidőben összetolják az asztalokat, és van egy kis közös uzsonnázás.

Az utolsó fél órában együtt elpakoljuk a játékokat. A nagyobbak már ügyesen pakolják a dobozokat, mostmár Ádám is, a kicsik pedig tanulják hogy megy ez.
Utána előkerül a hangszeres doboz, amiből mindenki vehet egyet, körbe ülünk, és van egy kis énekelgetés. 5-6 dal, általában ugyanazok mindenhol.

Ez elég is hogy a kis törpikék alaposan elfáradjanak, megehetnek haza ebédelni, aludni.

Szuper ez a rendszer, több szempontból is.
Először is az időseknek van lehetősége valódi fontos szerepet betölteni a közösségben, ráadásul együtt. Erre készülnek egész héten a klubban.
Az otthon gyereket nevelő anyukák találkozhatnak egymással, és tudnak végre egy jót beszélgetni.
A gyerekek kvázi oviban vannak, játszanak a többiekkel, szépen kell ülni az asztalnál, és néha még foglalkozás is van amikor figyelni kell a nénikre. De igazából szaladgálhatnak, miközben azért ott van valahol a Mama, Nagymama a biztos háttérben.

Sajnos itt az anyukák nagy része 6-8 hónap után vissza megy dolgozni. A kicsik ezután Nurserybe kerülnek (bölcsi), vagy családi ovikba, ahol egy ovó-néni anyuka bevállal még pár gyereket, esetleg dajkát fogadnak melléjük. Jobb esetben a nagymama veszi át a gyerekek nevelését. Itt a Toddler Groupokon lehet találkozni a hasonló életmódot választó, otthon maradt anyukákkal. Sokan jönnek a két kicsivel is.

Itt tudtam meg, hogy a Pre-school, ahová 4 éves kortól kell majd járniuk, kezdetben körülbelül pont ugyan ilyen. A terem berendezése ugyan ez, és a program is hasonló. Nem fogja őket annyira sokkolni a változás. Egy héten egyszer átlátogatnak a "nagyokhoz", akik már tényleg padokban ülve tanulnak, és megcsodálják őket, hogy ők már nagy iskolások.
Mivel a környékbeli gyerekek jönnek el ezekre a csoportokra, jó eséllyel lesznek később ismerős arcok az osztályban. Jó hogy már ilyen korán találkozhatnak, védett helyzetben.

Ádám minden héten alig várja hogy menjünk. Szinte minden napra találhatnánk foglalkozást, mert sok a templom és a közösségi ház. Én heti kettőt tartok egyenlőre fixen, és még van egy-két hely, ahova elkukkantunk, ha kedvünk van. Egyenlőre néha még ez is bőven sok. :)

Lélek emelő élmény együtt látni ennyi ügyes kis csemetét.
Figyelni, ahogy a mi csöppségünk is helytáll a gyerekforgatagban, és együtt örülni egymás gyereke újabb tudományainak. Olyan, mint egy bölcsi, ahol mi is ott lehetünk.
Ilyenkor vehetek egy lépés távolságot, és engedhetem Ádámot, hogy megoldja a saját kis ügyes bajos dolgait a többiekkel.
Titokban nagyon de nagyon büszke vagyok rá, és boldog, hogy mindezt láthatom.








.

Gyönyörű pillanatok

Felkelek a sötétben.
Éjjel, 3 óra.
Csukott szemmel áttámolygok a szomszéd szobába.
Már sokadszor ébred, nem is számolom. Biztos megint egy fogacska...
Jobb lesz, ha ez után már átviszem magunkhoz.
Most is csak nyöszörög, nem sír. Félig alszik ő is, áll a járóka szélébe kapaszkodva.

Kiveszem, magamhoz ölelem, ahogy leülök vele a karosszékbe.
Ösztönös mozdulattal befészkeli magát az ölembe, és átölel.
Aztán olyan hangon, ami magába sűríti a legmélységesebb szeretet, bizalmat és biztonságot, tisztán felsóhajt:
"Mama"
És már alszik is.

Én meg csak ülök, dermedten, azt hiszem könnybe lábadt a szemem.

Most mondta ki először.
<3

Charles Sheldon lehetfinom pasztellrajza

Húsvét

Sziasztok!

Ebben az évben is itthon, hármasban húsvétoltunk.
Nagyon nagyon jó volt! Tamás szombaton dolgozott, úgyhogy bevittük neki az ebédet. Ez egy nagyon jó dolog, amit nagyon szeretek itt. Kész a friss ebéd, és pár perc alatt besétálhatunk. Ha ahhoz van kedvünk, csak együtt eszünk mint kis család a lepkekert gondozói hátterében, ha közösségi élményre vágyunk, felmegyünk a közös társalgóba, a Reptailes team-hez. Most épp felmentünk, és Ádám ott cukiskodott mindenkivel. Mostmár szalad, sétál, mindent felfedez.

Utána otthon sütöttünk-főztünk.
Igazi magyar sonkát, igazi magyar krémest, gölődin levest, kaszinó tojást. Mennyei volt! Elhozta az igazi Húsvét hangulatot.

A szent három nap ünneplése ilyen kicsikkel mindig kihívás. Mi az ami nem túl sok nekik, de azért a felnőtteknek is meglehessen az ünnep lényegi élménye.
Virágtól kaptam egy nagyon jó tippet. Ők mindig csinálnak otthon nagypénteken egy kis szent sírt, és ha a nagy szertartások az apróságok miatt még talán koraiak, így mégis benne lehetnek a feltámadás atmoszférájában.

Kipróbáltuk mi is, és nagyon NAGYON jól esett! Bár Ádám lelkesebb volt a szét pakolásban mint a szemlélődésben, de húsvéti élmény volt neki és nekünk is.

A tojás keresés neki még picit korai, de a kihagyhatatlan kindertojásokat "elrejtettük" neki. A nappaliban szét pakoltuk, és kendővel letakartuk őket. Csak annyi volt a feladat, hogy fel kell emelni a kendőket. Így is csak az elsőig jutott, mert annyira élvezte hogy zörög.

A felfedezés öröme

Egyre jobban élvezzük a vasárnapi miséket, kezdenek lenni ismerős arcok, és Ádámnak is van egy kis hasonló korú barátja, Éva, akivel jól el bohóckodnak.
A mostani kicsit hosszú volt, mert még kereszteltek is. De cserébe gitáros mise volt, amit nagyon szeretnek a kicsik.

Ádám és Éva alszanak a babakocsiban. Itt épp sétálni voltunk az állatkertben Sarahval. 

Húsvéti ajándékként szüleinek Ádám egy nagy délutáni alvást adott.

Ha valamiben hiányunk van, akkor az a kettesben töltött idő. Így le tudtunk ülni ketten, békében megkóstolni a sonkát házi tartárral és kenyérrel, elszürcsölgethettük a sörünket, nevethettünk, beszélgethettünk, és egy kicsit nem kellett fél szemmel azt nézni, mikor borítja ki a vizét a baba, vagy eszik e rendesen.
Számomra ez volt a nap fénypontja!
Köszi Ádám! Végtelenül tudtam értékelni!

A nagy ajándék estére készült el. Tamás egy szuper foglalkoztató táblát készített neki. Van rajta minden ami érdekes lehet, és sose szabad vele játszani. Kapcsolók, tolózárak, ecset, festékhenger, kislámpa, számítógép egér, kopogtató, stb. stb. Még rengeteg ötletünk van, úgyhogy hagytunk helyet a továbbfejlesztésre is.
Teli találat volt, azóta is minden reggel oda szalad először.

Hétfőn a fiúk, ahogy illik, szép saját költésű verssel locsoltak meg engem. Egészen meg is hatódtam. Kaptak is hímes tojást, bár a széptől távol lett. Sajnos elfelejtettem megmosni őket, és nem mindenhol fogta meg a festék (szégyen gyalázat). De így is nagyon örültek neki. Ádám teljesen átérezte a dolog ünnepi voltát. Utána még fél napig szorongatta a parfümöt.
Remélem egyszer otthon is része lehet a locsolkodás élményében.

Áldott Húsvétot mindenkinek

Bunyóznak a fiúk

Adásvétel, másképp

Sziasztok!

Még mindig meg tudnak lepni!

Az első időkben nagyon nehéz volt hozzászokni, hogy itt tényleg nem arra utazik minden, hogy a másik zsebéből kiügyeskedje a pénzt.
A boltok a még teljesen jó, meg sem barnult, csak érett, vagy épp "méreten aluli" banánt potom pénzért oda adják, mert nem tökéletes (ők a mi fogalmaink szerint éretlenül eszik). Egyszer a boltban mutattam, hogy 18 tojásos dobozban van egy törött, viszont ez az utolsó nagy kiszerelés, erre oda adták ingyen, és még megkérdezték, ha ilyen sok tojás kell, nem akarok e elvinni egy 6 tojásos dobozkát is, mert lejárt, nem adhatják el, de még jó.
Az állatkertbe kap az egész család ingyen bérletet, sőt még plusz 20 ingyen jegyet minden gondozó, hogy a barátait is bevihesse, és sorolhatnám.
Így nincs értelme csalni. Mi?

Hát, eljött a nagy eset, hogy a babakocsink elhalálozott.
Már itt vettük kint használtan. Nagyon szép állapotban volt, hiper-szuper cucc, csak nem ránk tervezték. Én mindenhova gyalog járok. Nincs autónk.
Ez itt elképzelhetetlen!
Senki nem gyalogol. Az "sport"számba megy!
A 20 perces úton a boltba szinte sose jön szembe gyalogos, vagy max 1-2.
Úgyhogy a mi tempónk esőben-sárban-kavicson-földúton nem igazán tett jót a pici lelkének.
Elkezdett derült égből összecsuklani, és mostmár 5-10 percenként megteszi sima úton is, úgyhogy kellett egy másik.

Osztottunk-szoroztunk, újat venni, olyat, ami tényleg jó, nincs pénzünk, Autó árban van.
Ami olyan, hogy nem fog szétmenni alattunk félév alatt, az mind elég húzós, még használtan is.
Döntöttünk.
Megvesszük álmaink babakocsiját, ami tesó üléssel és fellépővel is bővíthető lesz később, hatalmas helye van a csomagoknak, és tényleg erős szerkezet. Nézünk ebayen egy kevésbé lestrapáltnak tűnőt. Egyszer megéri befektetni rá, ha még a következő és tán még az azutáni gyermekünket is tologathatjuk benne.

Az áraktól így is padlót fogtunk. Még 10-12 éves példányokért is 2-300 fontot kérnek. (70-100 000 Ft...majdnem annyi volt egy havi fizetésem az ELTE-n)

Végül addig keresgéltem, míg belebotlottam egy kedves hölgybe, aki hajlandó volt a 2 éves babakocsiját olcsón eladni nekünk, mert most költözik Németországba.
Ráadásul még ki is szállíttatja, ami már mindennek a teteje.
Vettünk egy nagy levegőt, becsuktuk a szemünket, és kifizettük a (számunkra) nagy összeget, amit otthon soha meg nem tettünk volna.

Erre tegnap kapok tőle egy üzenetet.
Olcsóbb lett volt a szállítás mint várta, visszaküldte a 10 000 Ft-ot, amivel kevesebb volt.

Érted!

Ádám első születésnapja

Kedves Mindenki!

Tegnap volt kis Ádámunk első születésnapja. Kissé elcsépelt, de tényleg elrepült ez az idő, sokkal rövidebbnek tűnik, mint egy év. Olyan gyorsan változik, fejlődik, minden héten tanul valami újat és képessé válik új mozdulatokra. Mi tanítgatjuk, játszunk vele, és a napok, hetek, hónapok gyorsan elszaladnak. Igyekszünk kiélvezni ezt az időszakot, amíg pici-babánk van, talán ez a korszak múlik el a leggyorsabban, így sokat játszunk vele, ami nekünk is sok vidám percet szerez.

A nap a reggeli ébredéssel indult, a kávé mellett (mert az kell) viccesen a "Ma van a szülinapom" dalt énekeltük neki, amit ő mosolyogva hallgatott, kissé zavartan nézte szüleit, hogy "Ezekkel meg mi történt?".
Öltözés után a reggelinél felköszöntöttük, volt szép torta (Eszter sokáig keresgette, melyik lesz babahasnak is megfelelő), amin el lehetett fújni a gyertyát. Ádám ügyesen fújkálta a levegőt, a sok gyakorlás anyával egyértelműen látszódott!

A torta körül sok ajándék, mind szépen becsomagolva, lehetett a papírral is játszani, de az igazi persze a belsejében rejlő ajándék, elsőként egy labda volt. Azt egész reggeli alatt fogni kellett, mindenhez hozzáérinteni, kopogtatni vele az asztalon, kicsit beleharapni, ide-oda gurítani, telitalálat! Rögtön meg is állapítottuk, hogy nem egyszerre adunk oda mindent, hanem lassan, a nap során elosztva, egyenként bontogathatja őket, úgy jobban tud rájuk figyelni.

Reggeli után a második ajándék bontogatása következett, egy nagy doboz építőkocka volt benne. Ebben a legértékesebb számára a vödör, a kockák értéke majd később fog emelkedni valószínűleg, most még csak dobálásra jó, és ki-be pakolásra :)!

Emellett kaptunk új dalokat is cd-n. Angol gyerekdalok, amiket nekünk is meg kell tanulni, hogy tudjuk, mit fog majd énekelni a barátaival. Néha kell a google is hozzá, milyen kacsa megy, meg hova?...

Ezután indulás bicajokkal a Hayrack Church Farmra, ami egy kis nyitott farm. Főként gyerekeknek szól, ahol lehet kecskét, birkát és sok baromfit látni, simogatni és etetni.
A bicajozás nagyon tetszett Ádámnak, élvezte, ahogyan szalad mellettünk a világ, kis kezeivel boldogan kalimpált mindenfelé, nézelődött, és a hajammal játszott. Mivel elég fáradt volt, el is aludt, a következő gyerekülés majd hátradönthető lesz, mert ez most nem kényelmes...

Aki azt tervezi, hogy meglátogatja ezt a kis farmot, annak üzenjük, hogy (diplomatikusan fogalmazva) inkább máshová menjen. Ádám élvezte a sok kis állatkát és azt is, hogy meg lehet őket simogatni, meg ahogyan Anya etette a pipiket a magokkal, de a látvány nagyon lehangoló volt, saras, koszos, rendetlen, ezt a helyet nem is tudom hogyan lehet nyitva tartani hivatalosan. Csak egy példa, a kedves gazduram kiballagott megnézni birodalmát, mi annyit láttunk, hogy aggodalmas képpel áll mellettünk, majd mikor odébbsétáltunk, egy szép, nagy, kövér, és alaposan "megdeglett" patkányt repít át a sövény túloldalára egy lombseprű segítségével... Szóval ne nézzétek meg. Az út túloldalán lévő hatalmas gyár a füstölgő és lángoló (tényleg!) óriási kéményeivel különösen emelte a látogatás értékét.

DE! Van egy egész tűrhető kávézójuk (nem rosszabb, mint egy magyar útszáli kis kávézó) Ittunk itt is egy jó lattét, Ádám evett egy jót az otthonról hozott finomságokból. Megnéztük a hüllő-szobát, mert az is volt a kávézó mellett. Érdekes volt... Emlékeztek azokra a régi cirkuszi állatbemutatókra, ahol kis ketrecekben, nagyon alap berendezéssel mutogattak régen mindenféle jószágot? Kb az volt a színvonal, de az tény, hogy a kígyók (sárga anakonda, valami hibrid boa constrictor, pár gabonasikló) és a teknősök (brutál nagy szenes- és leopárd tekik) jól néztek kis, szép páncél, erős, aktív mind, és jó kaja volt előttük. Ádám alaposan megnézte mindet, tetszettek neki az ékszerteknősök az egyik "nagyonbézik" terráriumban.

Az állatbemutatójukat már nem néztük meg, inkább hazaindultunk, mert a kis szülinapos megint nagyokat kezdett ásítani. A bicajozás hazafelé már nem volt olyan vidám, Ádám jelezte is, hogy szeretne már inkább az otthoni ágyikóban aludni.

A farm mellett volt egy kis park, ott láttuk életünk legnagyobb szelídgesztenye fáját, hatalmas volt! A park nagyon elvadult, nekünk ez nagyon is tetszett benne, különösen a sok hóvirág! Ha legközelebb erre járunk, akkor inkább majd itt játszunk, és tanulunk a fákról, levelekről, virágokról.

Fontos! Eszterrel már a legelején kitaláltuk, hogy az ilyen esetekben, amikor igazából nekünk kicsit kellemetlen vagy nem tetsző a helyzet, akkor is "jóvá formáljuk" a világot, a szép dolgokat mutatjuk meg Ádámnak. Azaz, nem kezdtünk el a látottakon szomorkodni, vagy látványosan kiviharzani a helyszínről, hanem nyugodtan, mosolyogva mutogatni neki azokat a dolgokat, amelyek érdekesek, fontosak. Hogy milyen jó az állatok illata, a szénáé-szalmáé, hogy a kacsák tóban úszkálnak a nyuszik meg ólban laknak. Ezeket itt is lehet tanítgatni. Láthattunk pulykát és libákat egészen közelről, hozzáérhetett a kecskékhez, bárányokhoz, és ez neki nagyon vidám élmény volt, hogy ő, egyedül meg tudta csinálni, szabad, nem szólnak rá, valószínűleg ez a fontosabb, nem pedig a szülei problémáit hallgatni.

Hazaérkezés után pihit szavazott meg mindenki, ki kell pihenni az "élményeket".
Alvás után újabb játék, sőt újabb ajándék bontogatás, ezúttal a szomszéd Mattie-July-Sophie ajándék, ami egy kis autó volt hozzá egy kis majommal, aki a sofőr. Az autót boldogan tologatta is (brumm-brumm, már mondja), és a majom is nagyon jó kis játék, lehet vele dobolni az asztalon :).

Utolsóként pár új könyv került elő a csomagolópapírból, de ekkor a játék a papírral és Mau cicával kicsit érdekesebb volt, mint a könyveket nézegetni, majd legközelebb!

Összességében egy vidám kis nap volt, Ádámnak sok jó élménnyel, új dolgokkal, vidám játékkal (extra tejecskével, amikor csak kéri!), és ami talán a legfontosabb, együtt, közösen.

Köszönjük!