Sziasztok!
A vasárnapi kirándulásom a gyerekekkel flottul, terv szerint indult.
A Port Sunlight-i tengeröblös természetvédelmi területre indultunk, amit már rég kinéztem magnak. Ugyan Ádám erdőbe akart menni, de mivel épp előtte való nap jártunk Delamere Forestben a Gruffallónál, kivételesen úgy gondoltam, magamnak kedvezek.
Kb fél óra vonattal az úticél. Tökéletes a pici Anna elringatására. Halál lazán úgy is időzítettem, hogy a napirendnek megfelelően értünk oda.
Feltüntetett volna, hogy Ádám furán topog, és nem szokott... bizony, az első megálló után halkan jeleznte, hogy amúgy pisilnie kell.
De nagyon. Rögtön. Most azonnal!
Nem volt mit tenni, egy megálló tanakodás után leszálltunk.
Nem máshol, mint Bromborough Rake állomáson, történetesen épp a Dibbinsdale Nature Reserve kapujánál, ahová Ádám reggel vágyakozott.
Így legyen mindig szerencséje!
A következő vonat egy óra múlva jött csak, úgyhogy úgy döntöttem, maradunk.
Ez az erdő tagadhatatlanul gyönyörű, de valahogy hátborzongató. Nem tudnám megmondani miért, de folyton egy jó krimiben érzem magam, ha itt sétálok.
Talán mert léptenalépten nyomon tablakktáblák jelzikpjelzik, hogy belépés saját felelősségre, és semmi testi vagy vagy vagyontárgybeli károsulásért nem vállalnak felelősséget. Vagy mert a tónál első arra kirandulásunkkor találtam egy virágcsokrot hozzá tartozó felirattal, ami arról ismertetett, hogy a nevezett stégen gyilkoltak meg egy 16 éves srácot pár éve e nevezetes napon. Lehet hogy ezt már meséltem... megrázó.
De nem csak nekem félelmetes az erdő. Egy járókelő néni is megjegyezte, hogy egyedül nem mer ide eljönni, és Ádám is azzal kezdte amikor megérkeztünk, hogy menjünk gyorsan egy világosabb mezőre, mert kicsit ilyesztő ez a hely.
A vonattal párhuzamosan tekereg egy kis patak, aminek a partján vezet az út. Egy ponton a sínek alatt is átbújuk egy alagúton.
 |
A folyó mentén végig ártéri rét, zsombékos, nádas, kidőlt fák között sétálunk.
Mesében érzem magam. Tiszta Gyűrűk Ura. Itt valóban léteznek ezek a cseppet sem barátságos hangulatú, de gyönyörű erdők. Ami helyenként úgy érzed, mindjárt felfal, aztán egy kanyarral arrébb tiszta, békés tisztás vár.
Ennél több nem is kell.
Szép békés nap volt.
Legendák földje.
Nem bántam meg, hogy így alakult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése