Pakolás

Sziasztok!

 Véglegessé vált a döntés, elhagyjuk magyarkúti mesés házunkat, és új kalandokba vetjük magunkat! Határozatlan időre indulunk útnak Chesterbe, és ez a lehetőség rengeteg másik ajtót is megnyit előttünk. Ezzel az életünk olyan fordulatot vesz, amire nem számítottunk, így nem is készültünk a váltásra.

  Optimistán tekintünk a jövőbe, szeretnénk kihasználni a lehetőségeinket, minél több világot látni, izgalmas tájakat, városokat, állatkerteket, botanikus kerteket felderíteni.

 Gyors fejszámolás után úgy döntöttünk, jobban járunk, ha mindent kihozunk magunkkal, mintha mindent az új helyen vásárolnánk meg. Ez főként a kisbaba számára szükséges felszerelések miatt volt fontos. Itthon népes család segítene minket, testvérek, anyukák, barátok, nagymamák. Mindenkinél nagy a család, a mi kicsink érkezését is nagy örömmel várták. 

 Hamar riadóztattunk mindenkit, és a család minden tagjától meg is kaptuk a szeretettel gyűjtögetett-válogatott ruhákat, játékokat, bútorokat. 

 Helyszűkében alaposan át kellett gondolnunk, mit vihetünk magunkkal, minden egyes darabot kézbe fogva alaposan meg kellett fontolni, szükségünk lesz-e rá. Hosszú munka volt, de nagyon nagyon vidáman telt!

Ez egy kép arról, amikor épp a játékokat válogatjuk szét.

És volt segítségünk is :)!

Az indulás előtt pár nappal pedig következett a nagyobb falat, összecsomagolni az egész házat!

  Vidáman dobozoltuk be emlékeinket, de sokszor elérzékenyültünk arra gondolva, hogy itt kell hagynunk az elmúlt öt boldog évünk munkáját, a házat, ami végre otthon lett.

  Az utolsó 3 nap volt a "nagy pakolás", aminek a végén érkezik a szállítóautó, hogy világgá repítse a háztartásunkat. Amit nem mértünk fel, hogy Eszter terhességének hatodik hónapjában már nagyon fáradékony, és nem emelhet annyit.

 Szerencsére, mint mindig, most is mellénk szegődtek barátaink, Sziráki Zsuzsi önfeláldozóan minden egyéb programját lemondva végig segített nekünk.

A felpakoláshoz segítségnek megérkezett Gábor és Rita is, állandó segítőink és házőrzőink.

Külön köszönet illeti sofőrünket, Oberlander Tamást, aki óriási rutinnal pakolta be minden kincsünket, és a két óriási macskánk kiszállítása sem okozott neki gondot.

Utolsó képek a már fáradt Eszterről, még Magyarkúton:

És az "utolsó vacsoránk", Budapesten:

Nehezen megfogalmazható, milyen érzés volt elindulni a repülőtérre. Itt marad a család, a sok barát, korábbi tervek, ötletek, de új, nagy kalandok várnak ránk.