Babavárás angol módra

Sziasztok!

 Gondolkodtam, hogy erről szülés után írjak e majd, de azt hiszem akkor már nagyon mással leszünk elfoglalva. :)

 Mindenesetre érdekes és tanulságos lehet a különbség, amit itt tapasztaltunk a terhesgondozásban. Inkább csak elgondolkodtatónak, és megfontolandónak szánom, mert azzal nincs mit tenni, hogy otthon teljesen más a gyakorlat. Legfeljebb törekedni lehet másra, de fontosabb, hogy a szülés boldog és szép élmény legyen a mamának és a babának is, mint hogy azon keseregjen - riadozzon a kismama, hogy így volt e jó, vagy máshogy.

 Szóval itt teljesen más a gyakorlat, nekem nagyon tetszik, végtelen hálás vagyok, hogy itt szülhetek, de ha otthon kórházban került volna erre sor, akkor ahhoz próbáltam meg volna a legvidámabban hozzáállni.


 Amikor augusztusban kiderült, hogy jó eséllyel kiköltözünk Angliába, 3 hónapos volt a babánk a pocakomban.
 Soha, egy percre sem merült fel bennünk, hogy én ne jönnék Tamással. Nem is értettem igazán az erre irányuló kérdéseket. Mit csinálnék én otthon egyedül?? Mire lenne jó? Összetartozunk, együtt költözünk. Igazából babával még inkább, mint nélküle.
 Talán mert még nincs tapasztalatom, de nekem teljesen mindegynek tűnt, hogy otthon szülök, vagy itt. Így is úgy is új, ismeretlen helyzet, amit át kell élni, és nem hiszem, hogy attól, hogy otthon történik, más lenne.
 Vagy mégis?

 Végtelen szerencsénkre hamar kiderült, hogy Tamás közvetlen csapatában van egy magyar-angol házaspár. Ők is mindketten állatosak, nem is akármennyire! Sok közös ismerőst találtunk. Épp második kisbabájukat várják, és kislányuk, Ella, szintén itt született. Tőlük aztán megtudtuk amit érdemes, és nagyon hasznos tanácsokat adtak!

növekedés novembertől-februárig

(hát...őszintén látványosabb sorozatra számítottam, de így is aranyos! :D)

 Lássuk tehát a részleteket!

 Alapvető különbség, hogy itt, Angliában, a szülést nem fogják fel betegségként. Ennél fogva, nem is orvosok foglalkoznak vele, hanem bábák (midwife).
 Tehát a reménybeli kismama nem is a kórházba látogat első vizitre, hanem a midwifery-be. Ha szerencsés, és minden rendben van a terhesség során, egész végig nem is lát orvost.
 A bábasághoz itt egy öt éves képzés tartozik. 3 év tanulmány, két év gyakorlat egy gyakorlott bába mellett. Igaz, hogy nem tanulják ki az orvoslás teljes palettáját, de ebből a területből nagyon felkészültek!
 Az együttműködés az egészségügyön belül nagyon olajozott. Ha bármilyen komolyabb kérdés merül fel, azonnal elirányítanak a megfelelő orvoshoz, nem is próbálkoznak kiokoskodni mi lehet a probléma. Tudják meddig tart az ő asztaluk, és hova kell tovább menni segítségért.
 Ők vezetik a szülést is. Orvos, csak ha császár van, vagy komplikáció. A szülés után ők járkálnak ki a házhoz ellenőrizni az anyuka gyógyulását.
(ezen kívül szülés után el kezd kijárni egy védőnő-szerű is a helyi háziorvosi rendelőből, aki a baba egészségét meg a kötelező oltásokat intézi. Lehet kérni még szoptatási-csecsemőgondozási tanácsadót is, aki kijön segíteni.)

 Ha az ember a központba jár vizitre, akkor mindig az aktuális beosztott bábával találkozik. Lehet ügyesen olyan időpontot kérni, amikor a kedvenc bábánk rendel, de a szüléskor akkor sem biztos, hogy őt kapjuk. Ettől még barátnőimnek London környékén erről is nagyon jó tapasztalataik vannak, a bábák általában nagyon kedvesek, szeretetteljesek, felkészültek.

 Van egy másik lehetőség is, amit kedves új barátaink javasoltak nekünk. ?i ezt választottuk.
A neve "One to one midwife", aminek az a lényege, hogy egész várandósság alatt egy bábához tartozik az ember.
 Ez is "TB támogatott", tehát ingyenes, szabadon választható lehetőség.

A one to one bábához nem kell eljárni, hanem házhoz jön. Minden vizsgálatot otthon végez, kivéve az ultrahangokat.
 Előnye továbbá, hogy vele lehet beszélgetni, tanácsot kérni, mindent átbeszélni. Maximum 30 várandós és/vagy kismama lehet beosztva hozzá, míg a kórházban annyi van, amennyi jön.  A kórházi vizit 20 perces ideje helyett, mi mindig legalább 1 órát beszélgetünk Tommal.

 (Igen! Bizony! Egy nagyon kedves fiatal srácot kaptunk, mint utólag kiderült, a helyi 30 mindwifeból ő az egyetlen férfi. :) De nem csalódtunk benne!)
 Nekünk ez nagyon megfelelt, mert bár viszonylag jó angoltudással jöttünk ki, azért mégis más egy ismeretlen helyzetben váratlan akcentusú angolokkal megpróbálni megértetni magunkat. Ráadásul egy ilyen kitett helyzetben. Tom viszont, mire oda jutunk, már pontosan tudni fogja mit szeretnénk, mi a tervünk, megismer minket, és tud segíteni eligazodni.

 Januárban találkoztunk vele először (feb.15.-re voltunk kiírva úgyhogy tényleg a finisben).
Eddigre rendeződtek el a papír ügyeink, lett telefonunk, internetünk, számlánk, biztosításunk, amik nélkül ugyebár nem lehetett felvenni velük a kapcsolatot.
 Egy picit azért már izgultam...;)
 Az első találkozás után, azonnal megnyugodtunk!
 Ilyen felkészültségre nem számítottunk!

De haladjunk csak sorjában.
Lássuk, a különbségeket.
Itt, Angliában, a páciens az első. De tényleg! Semmi sem kötelező a várandósság alatt.
Olyan szinten, hogy az talán már túlzás. Minden vizsgálat csak ajánlott, és a midwife ezért szépen és alaposan részletezi, mire miért is van erre szükség. De végig úgy, hogy valóban megmarad a választási lehetőség.
 Az elején minket kicsit meg is zavart ez a hozzáállás. Most akkor kell ez a vizsgálat, vagy nem? Ez csak egy opció, vagy tényleg szükséges? Tom mindenre azt mondta, hogy ez a mi döntésünk. Amikor elmagyaráztuk neki, hogy ilyen Magyarországon nincs, minden kötelező, úgyhogy fogalmazzon egyértelműbben ha valami tényleg fontos, nagyon meglepődött.
 De továbbra sem mond semmit kötelező jelleggel. :)

 Tehát megjelent itt nálunk ez a kedves fiatal srác, két nagy fekete táskával.
Az egyikben egy kis tablet lapult,naptár, papírok, és kaptunk egy szép tájékoztatót a terhességről, szülésről, helyes táplálkozásról, mindenről. Én olyan lelkes voltam, hogy rögtön ki is szótáraztam az egészet. (Utóbb kiderült, hogy ez egy hivatalos dokumentum, ezt fogják nézegetni a kórházban is. Ebbe került utána az összes leletem is, úgyhogy nem kellett volna összefirkálnom. :) De sebaj!)

A tablet, na az nem semmi! Az az ő "munka számítógépe". Ezen keresztül kapcsolatban van a teljes egészségügyi rendszerrel.

 Itt ugyanis mindenkinek van egy úgynevezett NHS száma, amit mi úgy fordítottunk magunkban, hogy TB. De ez sokkal több annál!
 Minden egészségügyi dolgozónak van hozzáférése az NHS rendszerhez, és a számod alá szépen bevezetik a veled kapcsolatos dolgokat. Jelen esetben az itthonról hozott vizsgálatok eredményeit.
És ezt ettől fogva MINDEN kórházban MINDEN orvosod látni fogja, az NHS számod alapján.
 Az egész kórtörténet, minden ott van, egy helyen, egy rendszerben, mindig elérhetően. Nem kell magyaráznod, ezer papírt magaddal vinned, bevezetik, ott van, kész!
Ha elüt egy autó, és kórházba kerülsz, csak megnézik az NHS számod, és tudják, van e gyógyszer érzékenységed, vagy bármi amiről tudniuk kéne a kezeléshez.
 Milyen egyszerű! És milyen logikus!

Aztán amikor nagyon udvariasan és óvatosan megkérdezte, hogy esetleg hajlandóak volnánk e elmenni itt is ultrahangra, amit ő nagyon javasolna, csak simán felcsapta a kis tabletkáját, és foglalt nekünk időpontot a legközelebbi health centerbe. Hiszen ott vannak az időpontok, ő meg csak beírja, hogy megyünk. Mi ebben a bonyolult? Ja, hogy másik intézmény? Egészségügy! Az itt egy és ugyan az!
 Amikor kérdeztük, hogy a kórházban nem lesz e gond, hogy még nem is láttak minket, alig értette a kérdést, aztán mutatta, hogy de hát tudnak rólunk, mert ő a kis tabletján beírt minket.
Döbbenet!

vérnyomás, és szívritmus

Aztán jött a másik táska. Abban van a menetfelszerelés. Vérnyomás mérő, vizelet vizsgáló, CTG készülék, vérvevő-, egyéb minta vevő cucc, minden, amit el lehet képzelni!
Háznál végzi az összes vizsgálatot, és beviszi a laborba a mintákat. Aztán elhozza nekünk az eredményt.
Végül is, ha csak ez a dolga, miért ne! De olyan fura ez az otthoni gyakorlathoz képest!

 És aztán jön a szülés! Amiről ugye még csak elméletben hallottunk. De ez a legfontosabb!

Két lehetőség közül lehet választani (ami igazából 4).
Az itteni nők 50-60%-a otthon szül. Minek is vacakolnának kórházba menéssel épp a vajúdás közepén, amikor úgyis ugyan az a midwife van itt, akinél az autóban ott van minden felszerelés a gázos fájdalomcsillapítótól a varró cuccig. Ha meg bármi rizikó van, úgyse engedik otthon szülni...

A második lehetőség, a kórház szülőrészlege.
Ez nem olyan mint nálunk, itt arra törekednek, hogy lényegében az otthonszülés körülményeit teremtsék meg. Csak van hozzá labda, vajúdó medence, tusoló, meg minden. Luxus szülés! :)
És biztonságot adhat, hogy pár emelettel feljebb ott vannak az orvosok, ha mégis szükség lenne rájuk,

A harmadik a szülő otthon, ami az előbbihez nagyon hasonló, csak még otthonosabb, kórházi klímától teljesen mentes. Viszont általában egy kórház mellett van, tehát a lényege nagyjából ugyan az, hogy legyen a közelben orvosi segítség. (ilyen Chsterben éppen nincs)

Mind a három lehetőség teljesen ingyenes!!!

A negyedik, a kórházi szülés orvossal. Ilyen csak abban az esetben történik, ha valami nincs rendben. Ez a nálunk klasszikus, lefektetnek egy ágyra, akár infúziót kötnek be, vagy állandó magzati szívhang megfigyelés van.
A többi helyen csak óránként ellenőriznek, de egyébként nincs semmi ágyhoz szegezés. Ezt kifejezetten ártalmasnak tartják.

pocak mérés

 Hogy őszinte legyek, én nem voltam egy nagy természetes szülés párti.
Elfogadtam a kórházi gyakorlatot, ez van, ezt kell szeretni, mindenki így szül, nem lehet olyan nagy gáz! Jó jó, sokat hallani, hogy jobb ha a gravitáció segít a szülésben, hogy ha a baba nincs elszakítva az anyukájától stb. De úgy voltam vele, ha így van, így van.
 Az otthon szülés gondolata kifejezetten riasztó volt nekünk. Fura, ismeretlen, nem biztonságos.
Azt azért éreztem, hogy vajúdni szeretnék majd úgy, ahogy akarok, és nem fekve, de ezt azért a legtöbb helyen már otthon is megengedik.

 Úgyhogy amikor Tom megkérdezte hogyan szeretnénk szülni, bátran mondtuk, hogy minél tovább itthon szeretnénk maradni, de kórházba szeretnénk menni! Picit meglepődött, de készségesen elfogadta, semmi akadálya, amikor tényleg úgyérezzük majd, hogy eljött az idő, ő idejön megnézni hányadán állunk, ellenőrzi eltart e még egy darabig, vagy tényleg indulni kell. Így elkerülhetjük a kórházból oda-vissza mászkálást.
 Most már látom, hogy az ő gyakorlatukban ennek így nincs sok értelme. Hiszen a kórházi szülőszobában épp az a klassz, hogy kilehet próbálni olyan dolgokat, amik otthon nincsenek. A medencét, meg a labdát, hintát, ilyesmiket. Én szívesebben vagyok el otthon, mint idegen helyen...
 De csak szülni bemenni, az ő olvasatukban nincs értelme.

 Amiért én mégis ragaszkodom hozzá, az a kisbaba vizsgálata. A mi családunkban nagyon gyakori a súlyosan lenőtt nyelvfék, szegény anyukámat épp én gyötörtem meg ezzel legjobban. Azt remélem, hogy ezt ott azonnal kiküszöbölik. Ha itthon szülnénk, akkor csak később lehetne vele orvoshoz jutni.

baba szívhang

 Az anyakönyvezést itt nem a kórházban végzik, hanem 10 napon belül be kell jelenteni a babát, és ennyi. Tehát hivatalos teendő nincs.

 A bába, ha a vizitek alatt bármi rendelleneset tapasztal, azonnal elküldi a kismamát további vizsgálatokra.
 Ha valami gondot találnak a mamánál vagy a babánál, akár csak túl nagy súly gyarapodás, vagy túl sok fogyás, akkor kórházban kell szülni.

 Engem is elküldtek plusz egy ultrahangra, mert nem nő a pocakom a szabvány szerint.
Magyarul kicsi. ;)
De az ultrahangon kiderült, hogy a baba benne korának megfelelő méretű, csak az én hasam ilyen kis kompakt.

Ez a kis mosolygós fotó lett az eredmény!

Tudom, nem mindenki látja rajta a lényeget, ez pont egy portré.

 Középen van a feje, jól látszik a szája, orra, jobb szeme. 

 Ami a szülési gyakorlatban más, az is nagyon tanulságos!
Roni Bécsben szülte Jancsit, ahol sok újdonságot tapasztalt. Engem ez nagyon megragadott. Főképp, hogy Jancsi egy mosolygós kis tündér lett, ami alátámasztja, hogy elégedett volt az indulással. ;)
Virág nővérem pedig dúla, épp az elmúlt években ásta bele magát jobban a témába, és ő még nyomatékosabban felhívta rá a figyelmünket, hogy a baba-mama kapcsolatában mennyire, sőt, az egész életre gyakorolt hatásában mennyire fontos, hogyan zajlik le a szülés, és az első órák.

 Egyébként a dúla rendszer itt működik csak igazán. A legtöbben fogadnak dúlát a sima ellátás mellé, ő az, aki igazán ismeri és támogatja őket. Nálunk lényegében Tom lett ez, egy személyben. :)
Viszont a dúláknak már fizetni kell, méghozzá sokat!

 Itt is van szülés felkészítő oktatás a házaspároknak, meg szoptatás technikai is. Mi már nem jutottunk el, be voltak telve a helyek. Viszont cserébe sokat beszélgettünk a részletekről Tommal, plusz Virág nővérem iszonyú jó kis írásokat készített nekünk az egész folyamatról lépésről-lépésre, amik alapján készülhettünk.
Gyakorlatilag ugyan azt mondták mind a ketten, de magyarul azért mégis könnyebb! :)

 A vajúdás menetét nem részletezem. Talán annyit róla, hogy minél tovább és minél szabadabban hagyják a kismamát, szülésmegindítás gyakorlatilag nincs, csak a 42. 43. héten, ha egészségügyileg indokolttá válik. A kéjgázos bódítást viszont lelkesebben használják, mint nálunk, gyakorlatilag természetes kellégnek tekintik, minden midwife menetfelszerelése része. Nekem ez nem tetszik, és remélem ezt ki fogom tudni hagyni.
 Epidurált viszont csak a kórházi körülmények között adják be természetesen.

 Az is vicces, hogy itt nem mentőt kell hívni ha az ember be akar jutni a kórházba szülni, hanem taxit. :)
 Mentőt tényleg csak a sürgősségi esetekhez hívnak. Csodálkoztak rajta, amikor érdeklődtünk hogy kell bemenni, hogy milyen ötlet már egy sima vajúdásért mentőt szalasztani! :D

 Tehát ami a születés csodájában alapvetően más:
1. nem kell háton feküdni, leginkább a guggoló, vagy térdelő pozíciót támogatják, de bárhogy, ahogy a legjobbnak érzi a mama. A bába majd ügyeskedik. :)

2. a babát születés után nem veszik el a mamától, hanem azonnal a hasára teszik, ahonnan a kicsi felmászhat a mama mellkasára, általában meg is találja a szopit. A mama ilyenkor szinte lázas meleg, úgyhogy melegen tartja a babát is.
 Így hagyják őket a papával az úgynevezett "arany órára".
Már bőven az 50-es évek óta állatokon is kimutatott, hogy milyen fontos ez!
Egyrészt a baba ilyenkor szedi össze a mama testéről a megfelelő baktérium flórát, másrészt ebből ez első, akár csak pár csepp tejből végtelenül hasznos tápanyagokhoz jut, amiket máshogy nem is tud megkapni.
Ráadásul ez a korai kötődés kialakulásában, mindennél fontosabb! Ha ugyanis a mama és a baba nem találkozik ebben az órában, olyan hormonális folyamatok indulnak be, mintha elveszítették volna egymást. A mama simogatása, érintése viszont stimulálja a baba idegrendszerét, ami végtelen fontos élettani folyamatokat indít meg.
De akit érdekel ez a téma, olvasson utána jobban, a neten csomó minden fent van róla.

3. E közben valamikor megszületik a méhlepény (amit eddig nem vágtak le), és a köldökzsinórt csak azután vágják el, ha az már nem pulzál. Ugyanis a születésközben szegény baba úgy összenyomorgatódik, hogy csomó vér átkerül a méhlepénybe. Ez a nyomás megszűnése után visszaáramlik a babába, de ehhez kell egy kis idő. Világos, hogy szükség van rá.
Ezt mi csak Virágtól hallottuk, de amikor mondtuk Tomnak, hogy így szeretnénk, csak nézett ránk döbbenten, hogy ok! Miért? Hogy másképp? :D

4. Az arany óra után megvizsgálják a babát (persze csak ha a szülők beleegyeznek), és a mamát.
Anyuka elmehet tusolni, rendbehozni  magát, a babát is megtörölgetik.
DE nem mosdatják meg!!! Rajta hagyják a magzatmázat, jól szétkenik rajta, mert ez a leges legjobb testápoló a bőrének. Az így kezelt babák bőre egyáltalán nem is csattog ki születés után!

5. Amikor minden elrendeződött, mama, papa és baba hármasban maradhatnak, mama alhat pár órát. Max és 6-8 óra múlva, a születés napszakától függően, szépen hazamehet a kis család.

6. Azt talán mondanom sem kell, hogy az fel sem merül, hogy a babát elvegyék a mamától. Ahhoz valami bajnak kell történnie.

A csecsemőgondozásban is nagyon mások a nézetek.
Bár ez nálunk is egyre változik...
 Itt azt a kérdést, hogy "mennyi idő után vihetem ki a babát a szabadba", szinte nem is értették.
Hát azonnal! Itt nem szokás ezzel várni.

 Szoptatás tekintetében azt javasolják, hogy a baba annyiszor egyen, ahányszor csak kér, és a legjobb, ha folyamatos testkontaktusban van az első két hétben. Leges legjobb, ha minél többet tényleg bőr érintéssel.
 Egyébként erről érdekeset meséltek még régebben a kollegáim is az ELTE-n. Volt akkoriban pár éve egy élettani kutatás, hogy az első pár hónapban minden egyes érintés stimulálja az idegrendszert. Ténylegesen fejleszti, alakítja, méghozzá új kötések kialakulásával az agyban, amik később nem tudnak más hatásra létrejönni.
Minél több a kötés, annál nagyobb lesz a kicsi stressztűrő képessége később.
Egy életre szól, később nem pótolható.
Úgyhogy bátran lehet a babákat hordozni, simogatni az első 2-3 hónapban!
Ettől épp hogy nem elkényeztetve lesz, hanem később csak bátrabbak, önállóbb, könnyebben szocializálódó lesz.

 Az is érdekes, hogy itt a mellből szoptatás számít olyan kis különc természetesség pártiságnak, mint nálunk az otthonszülés.
 Megvoltak lepve, amikor kiderült, hogy ez nálunk teljesen természetes. Az itteni bábák nagy erőkkel küzdenek a "breastfeeding" népszerűsítéséért, mert a nyugati társadalomban annyira elharapódzott már állítólag a test szexualizálása, hogy a legtöbb nő egyenesen gusztustalannak, szexuálisnak találja, hogy a kisbabája melléhez érjen.
 Nagyon fura!
 Na, ebben jobbak vagyunk otthon!! :D


 Kérdezték érdeklődéssel, hogy mennyi ideig tervezzük magunknál altatni a babát. Az otthon divatos elvárásokhoz szokva mondtuk, hogy ó, hát az első két hét után megpróbáljuk kiságyra szoktatni, és talán 3 hónap után külön szobába...mire ők döbbenten mondták, hogy itt legtöbbször fél éves korig a szülőkkel alszanak a kicsik.
Lehet, hogy megszívlelem...
Majd meglátjuk! :)

 Ami viszont az egész nagyon szép, természetes és babaközpontú rendszert hazavágja, az a munka!

Az itteni nők 10 hónapig kapnak csak támogatást a munkahelyükről, ha ezután nem térnek vissza dolgozni, elveszítik a állásukat. Életmódbeli döntés az otthonmaradás.
 Hozzáteszem, hogy anyagilag ez nem jelent ugyan akkora törést, mint a magyar viszonyok között lenne.
Itt sokkal jobb az átlag fizetés, simán kilehet jönni egy családnak egy 8 órás állásból.
Sok a 4 órás állás is, sok család úgy oldja meg, hogy mindkét szülő csak 4 órában dolgozik, és így több idő marad egymásra.
 Szóval nem olyan drámai az anyukák helyzete, de mégis mindenkiben az van, hogy "ó, hamarosan újra dolgozhatok".
 És azt látom, hogy kevésbé elkötelezettek az anyaságban. A karrieren jár az eszük, nem állnak át rendesen ennyi idő alatt arra a lelkiállapotra, hogy most a kisgyermekük nevelése a legfontosabb életfeladatuk. Ami nem könnyű! Senkinek sem! Otthon sem! De egy picinek mégis a mamájára van szüksége, az otthon, a család biztonságára, háttérre. Amibe később tud kapaszkodni, építeni az értékekre, megtapasztalni a családtagok közti bizalmat, megtanulni a társadalmi normákat. Három-négy-öt éves korig, lelkialkattó függően.
De ez otthon eléggé általános.
Itt magyarázni kell.
És az már nehéz... úgy érzem tőle, hogy különcködöm itt, meg kerülöm a munkát. Pedig anyának lenni is nagy feladat!
 Most legalábbis így tűnik. Remélem, ha majd belekerülök a kismama társadalomba, pozitívan csalódok. :)