Mérföldkövek

Hello mindenki!

 Biztos hallottatok már az úgynevezett "növekedési ugrásokról", amikor a baba hirtelen fejlődik valamiben. Ilyenkor általában nyűgösebb, sűrűbben kér enni, másképp viselkedik mint szokott. Viszont utána lehet számítani valami újdonságra.

 Nekünk az első ilyen 10 napos korában jött el. Addig jóformán csak aludt meg evett, mi meg gyönyörködtünk benne. Aztán jött két éjszaka, amikor úgy sírt kettőig, mint akit nyúznak.
 Persze azonnal gondolkodóba estünk. Nem akarja, hogy letegyük? Túl sokat volt kézben? Pocija fájhat? Túl sokat etettük? Valamit elrontottunk? Dehát egy 10 napossal akkorát azért nem lehet hibázni még...

 Ez volt az első pont, amikor elbizonytalanodtunk magunkban.
 Ilyenkor az ember tanácsot kér mindenkitől akiben megbízik, mi is kérdezgettük a tesókat mindkét oldalon, és Tomot is.
 Már nem is emlékszem ki, de talán Virág kérdezte meg, hogy hány napos is? Ó, akkor ne aggódjunk, csak növekedési ugrás lesz!
 És valóban, a 13. napra már nem egy kis vörös, hámlós új szülöttünk volt, hanem egy gömbölyű babaforma kisbabánk.

Előtte

Utána

 Mamácskáék a 6. héten, húsvét kedden jöttek hozzánk látogatóba. Csakhogy a kis Ádám, akinél büszkeségemre épp addigra beállt a kényelmes altatási és napirend, megmakacsolta magát, és egyszerűen nem akarta elengedni a kisujjamat.
 Nem tudtam kimenni köszöntő vacsorázni velük, és egyáltalán, amíg aludt, gyakorlatilag mellette kellett rostokolnom. A legkisebb lelépési kísérletemre felsírt.
 Elsőre lazán vettem, "ilyenek a babák". Aztán kicsit riadtabban "te jó ég, rossz szokást alakítottunk ki, ez így nem mehet!"
 Ráadásul folyton enni akart. Pedig a 10 napos váltás óta gyakorlatilag rendszeres 3 órás ciklusra állt be. Ennyire megkavarja, hogy vendégeink vannak? Vagy túlságosan ragaszkodik hozzám? De olyan nincs is elvileg... kisbaba még.
 A dilemmában megint Virág telefonja volt a mentő öv, hiszen ez csak a 6. hetes növekedési ugrás! :D
Persze! Gondolhattam volna!
Elég hasonló volt a jelenség, mint legutóbb...
 A héten látványosan megváltozott az egész kiskölyök alkata. Szinte napról napra látható volt, hogy másképp néz ki. Hirtelen kinőtte a fél ruhaállományát, csak úgy kapkodtuk elő az újabb cuki darabokat. Végre élvezhetem, hogy lehet öltöztetni, és nem csak ugyanazt a 5-6 pici rugdalódzót cserélgetem rajta.

 A váratlan meglepetés az okosodás volt. Autóban utaztunk, épp betettem az autósülésébe, amikor rám nézett, és elnevette magát. Majd közölte hogy "Gú", meg "Hú", meg "Klatty" és minden módon kommunikálni próbált velem. Szegény Tamás és Papács épp az angol utak útvesztőjével voltak elfoglalva (amiről lesz bejegyzés...), így csak Mamács meg én örvendeztünk neki a hátsóülésen.
 Ez azért elég jelentős változás az kis batyuhoz képest!

 De a következő esti pelusozásnál bemutatta a tudományt az apukájának is. Azóta az esti ceremónia része lett, hogy ők ketten ott nevetgélnek egymással a pelenkázón amíg el nem fárad a fiatalúr.

Mindent megtesz, hogy leutánozza Tamás mimikáját, és olyan ügyes, hogy egyszer legnagyobb meglepetésünkre valahogy sikerült megformálnia,hogy "Apa". Persze nem tudatosan, de hinni sem akartunk a fülünknek.

 Miután ekkorát fejlődött, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogyha úgyis mindig a hintaszékben altatom a szobácskájában, megpróbálhatnám napközben ott letenni. Legalább szokja a birodalmát. Már az, hogy ez eszembe jutott jelzi, hogy változott a babám. Már nem érzem, hogy folyamatosan mellette kell lennem és védelmeznem. Az éjszakákat még nem esne jól elengednem. Érzi azt az ember. :) Úgy tűnik jó volt az összhang, mert hamar és fájdalom mentesen megszokta a nagyobb ágyat.

 Az egészet csak azért jutott eszembe elmesélni, mert az elmúlt két éjjel megint nehezen aludtunk. Jobban mondva csak Ádám meg én. Nem hangoskodott, csak nagyon felületesen aludt, folyton mocorgott, nem a megszokott időpontokban kért enni, és 20 perc helyett 1- 1,5 órát nem tudtam visszatenni, ami igazán túlzás. Éjszaka főleg érzékenyen érinti az embert.
 Tamás szerencsére teljesen békésen alhat mellettünk. Ha egyszer sikerült letenni, akkor éjjel eddig még egyszer sem sírt úgy igazán.
 Azonnal jött a gondolat, hogy valamit biztos rosszul csinálunk.
 De már ismerős volt a szitu. Csak nem megint valami változáshoz értünk?

 Erre ma képzeljétek, az ébrenlevős szakaszában, amikor letettem a nappaliban egy lepedőre, betettem egy kis Kalákát, én pedig kézműveskedtem valamit (kismamának lenni buli ;D ), felsikkantott, és nevetve a hátára fordult!

 Nem is tűnt meglepettnek, vidáman elrugdosott utána háton.
Utána olvastam a neten, hogy a második hónapban nagy koordinációs fejlődésre lehet számítani. No de ennyire!
 Biztos a Virágtól kapott tengeri állatos varázs ruhácska tehet róla, amit ma reggel vettem észre, hogy nagy örömömre már jó rá.