Nagy kalandunk: Madárpókok és Eszter-nap

Figyelem!!! Ebben a bejegyzésben egy csomó unalmas tudományos név meg mindenféle ízeltlábús szakszöveg lesz, előre is bocsi, de kell néha egy kis szakmázás.

A második fele már egészen élvezhető, szerintem megéri eljutni odáig.

Sziasztok!

Ha jól emlékszem két évvel ezelőtt találkoztam először a British Tarantula Society vezetőivel, akkor Magyarországon tartottak előadásokat. A programot néhány ismerősünk szervezte (hajrá Macilaci Spiders!!!), akik engem és Benyó Andris barátomat is meghívtak a szemináriumra. Külön öröm volt, hogy ellátogattak hozzánk akkor a Fővárosi Állat- és Növénykertbe is, és megmutathattuk gyűjteményünket.
Tavaly ismét találkozhattunk a Magyarországra lassan "hazajáró" pókászokkal, ahol már a közelgő Angliába költözésről meséltem nekik, ők pedig boldogan hívtak, hogy jöjjek el májusban a Warwick-ben tartandó tavaszi vásárukra. Ez pont olyan hétvégére esett, mikor dolgoznom kellett volna, de a kollégák segítőkészsége és egy korábbi "beugrós" hétvége miatt elszökhettem, és kis családunk elmehetett a "pókász-mennyországba".
Pénteken autót béreltünk, Eszter nagyon jól vezet, azonnal biztonságosan kezelte az Opelt, amit kaptunk. Voltak azért vicces jelenetek, például amikor pár alkalommal rutinból a rossz oldalon kereste a sebességváltót, aztán felnevetett amikor ijedten észrevette, hogy az ajtónyitó kart hiába húzza, nem vált a motor... Fura dolog ez a baloldalas közlekedés. Egyik kollégám mesélte, hogy ő mindenben védi az angol egyedi dolgokat, és harciasan érvel ezek mellett, de ez a baloldali közlekedés számára is védhetetlen és érthetetlen. Meg se mertem szólalni...

Eszter a bérelt autóval

Naszóval, szombaton nekem még meló volt, Eszter gyűjtötte a lelki erőt a másnapi hosszabb úthoz. Vasárnap reggel a tervezett kb 9 órai induláshoz képest egy órás késéssel indultunk el (engem ismerve ez nem is rossz), én igyekeztem térképpel a kezemben irányítani, Eszter pedig ügyesen vette a közbejövő akadályokat.
Ádám baba aranyosan átaludta az utat, mikor 13 órakor megérkeztünk, a parkoló bejáratánál kinyitotta szemét és hangosan követelni kezdte a már erősen késében levő ennivalót. Így egy kis evés után mindenki vidám hangulatban indult a kiállítás helyszíne felé.

Útban a kiállítás felé

A terem kellően nagy, sok a tér, a látogatók nem zsúfolódnak össze, az asztalok között is sok a hely, "kiállítóbarát" is a vásár.
Itt szögezném le, hogy csak nem a pókok megtekintéséért és a régi barátokkal való találkozás kedvéért látogattunk a vásárra. A Fővárosi Állatkertből ugyanis néhány rovar érkezett nekünk, Chesterbe, amiket a korábban már említett csapat, a Macilaci Spiders "földi különítménye" (ez egy kedves story, érdemes megnézni a képeiket!) szállított el nekünk. A fő cél ezek átvétele, illetve a brit közösség ízeltlábús felmérése. Voltak jó dolgok!
Rögtön a bejáratnál egy kis kedvesség: az egyik szervező anyukája is jelen volt, ő volt a legöregebb résztvevő, bőven 80 év felett, mi Ádámunk pedig a legfiatalabb, a kis 3 hónapjával. Le is fotózták őket együtt, remélem majd kapunk belőle.

A kiállításon Ádám boldogan aludt Eszter karjaiban

Magyarok! Magyarok!

Hajrá Macilaciék!

Szerencsére nem csak pókokkal találkozhattunk. Aki a különböző extra és különleges madárpókok felsorolásáras vár, annak még most szólok, hogy nem is nagyon néztem meg őket, inkább a rovarokra koncentráltam. Sajnos nagyon kevés időm volt ezekre is.
Az első szépségek a francia Arthropodia asztalánál voltak: szebbnél szebb imádkozó sáskák, köztük a valaha látott legnagyobb avarmanó - Deroplatys desiccata - amit valaha láttam, és pár jobb botsáskaféle. Az avarmanót elfelejtettem lefotózni, de már nagyon bánom! Azt se tudtam, hogy képesek elérni ezt a méretet, arasznyi nőstény, igazi szörnyeteg, és nagyon jó erőben volt.
Spidershop: ismert cég Európában, asztalukon nem csak pókok, hanem felszerelések is voltak, vettem is új csipeszeket. Ezerlábúakból volt több érdekességük is (Nercus gordanus, Chicobolus spinigerus, stb), rózsabogarak drágán, és egy kedves idősödő eladóhölgy, aki szívesen válaszolt a szakmai kérdéseimre.
BugzUK: szintén ismert cég a szakmában, ezerlábúakból szinte verhetetlenek (óriási méretű Colossobolus és Archispirostreptus példányok!), pár érdekesség Madagaszkárról (pl: Madagopotamon rákok) fűszálakat utánzó imádkozó sáskák (Schizocephala bicornis), és még sok-sok rovarász-szívnek kellemes állatka. Valószínűleg fogtok még hallani róluk a későbbi bejegyzésekben.
Curtis Lakin: bocsi, de itt különösen sok lesz a szakmai szöveg. Naszóval ő azok közé tartozik, akiket csak úgy emlegetünk magunk között, hogy "van baj". Én sem vagyok kis pályás, és ismerek pár igazán elvetemült, megszállott állatost, de ő tuti a top 5-ben van, akikkel valaha összefutottam. Botsáskák, szöcskék, olyan fajok, melyeket nemhogy még nem tartottam, nem is láttam soha! És sok! Már neveztek el tiszteletére botsáskát (Pseudophasma lakini, volt neki természetesen az asztalon néhány eladó ebből a csinos jószágból), tenyészt kék-szöcskéket (egy Vestria faj, a júliusi phasma meetingre nekem is küld Londonba), többféle lombszöcske is szaporodik nála, főként dél-amerikai fajok, emellett árult vegyszermentes tápnövényeket, mind saját nevelés, és pár mondatnyi beszélgetés után már ő is kérdezett tőlem (na ez egy jó érzés!).
Alig néhány hónapja jelent meg egy jó könyv a madárpókok tartásáról, ezt most névreszólóan dedikálva kaptam meg az egyik szerzőtől:

Sorolhatnám még sokáig, volt lepkész és csigatenyésztő is (Anyám, mekkora óriás Archachatina csigák!!!), láttunk jó és kevésbé jó terráriumokat, nevelődobozokat, plüssfigurákat és bögréket.
Ettünk egy jót a büfében, és a baba újabb adag ennivalót kért, Eszterrel kiköltöztek az autóba erre az időre. Én felkaptam a budapesti ajándékokat, még elszaladtam venni pár szöcskét egy ismerősnek. és már zárt is a börze.

Büfében alvás...

Majd nevetős ébredés...

És már megyünk is tovább, még több ízeltlábút nézni!

Nagyon jó volt, jövőre is visszajövünk, akkor majd már célirányosan keresve újabb dolgokat a saját gyűjteménybe.
Most újraolvasva a blogot már bánom, hogy nem fotóztam az állatokat, így megmutathatnám, milyen csodákkal találkoztam odakint de sebaj, majd legközelebb!

Ez volt a vasárnapunk.

Hétfőn ismét szabadnap, vissza kellett vinni az autót. Köszi Europcar, nagyon jó volt! A helyzet az, hogy nekünk jobban megéri majd ezekre az alkalmakra kibérelni egy autót, mint venni egy sajátot. A bérlés az üzemanyaggal együtt is olcsóbb, mint a fenntartás. Eszter még élvezi is, hogy mindenfélét kipróbálhat. Így mostantól mindig másik autónk lesz, majd egyszer csinálunk egy sorozatot a képekből!

Kedden dolgoznom kell majd, ezért előnévnapoztunk Eszterrel. Igazán jó ötlet jutott eszébe: új sminkkészlet. Ez is egy olyan dolog, amiből otthon mindig csak a legolcsóbbat engedhette meg magának, azt is ritkán, így aztán most azt mondtam, válogasson kedvére olyat, amilyet igazán szeretne. Nincs is messze az autós cégtől, szóval irány a bolt. Ő vásárolt, én Ádámot dajkáltam, szegény épp "növekedési ugrás"-ban van, ilyenkor sokkal többet igényli Anya jelenlétét, de még inkább a több ennivalót! Szóval kis nyűgösködés, de így Anya nyugodtan vásárolhat.

Eszter új névnapi ajándékai

Ezután séta a városba vissza, közben megálltunk egy parkban, ami a Dee partján volt, kissé elhanyagolt, de ez adja meg a romantikáját. Nagyon emlékeztetett engem azokra a parkokra, amiket a szocialista házgyári panelházak között találni, fémjátszótérrel (itt is az volt, EU konform...), törött padokkal, rajta részeg csövessel.
Mi inkább a folyóban gyönyörködtünk.

Másnap a munkából hazafelé indulva beugrottam tortát venni a központba, nem volt időm sajátot sütni (de még nincs elvetve a terv). Sok-sok-sok-sok-sok tejszínhab, és boldog, mosolygós Eszter az eredmény.

Kedden meglepetés Magyarországról: egy nagy doboz! Nehéz is, Eszter szerint a postás alig tudta becipelni! Felbontjuk, és akkor volt ám csak nagy az öröm: igazi túlélőcsomag külföldön élő magyaroknak:
Sorolom: piros arany, gulyáskrém, erős és csemege mindkettőből, kakaópor (itt nem lehet nagy adagban kapni), fűszerek (sok!), süti (köszönet Édesanyámnak!), és a külön érdekesség: benne most bátyáméktól és az unokatestvéreméktől is külön csomag, levéllel! A csomagban borospohár készlet, még kakaó (Köszi Andi!), bátyáméktól babaruhák, játék, babahálózsák, szóval csupa hasznos holmi kisbabás házban (Köszi Zoli és Anita!). Emellett sok magyar magazin és újság, könyvek.