Sziasztok!
Nagyon elszaladt velünk a nyár, az augusztus teljesen kimaradt. Bocsi!
Annyi minden történt Magyarországon, hogy azóta el se kezdtük összegezni.
Az sem késik már sokáig, de gondoltam most összegzem nektek, mi újság kicsi Ádámunkkal.
Mert képzeljétek, azóta elérte a féléves kort!
Nem semmi! :D
Ez gyorsan ment!
Amikor július végén haza utaztunk úgy álltunk, hogy ügyesen tudta rágcsálni a lábát, hason fekve támaszkodott, háton meg feküdt, mint egy béka. Tiszta valószínűtlennek tűnt, hogy egyszer változni fog ez az állapot.
Kecskeméten aztán a gyerekek egyik este ugrándoztak az ágyon, Ádám meg nézte, nézte, és elkezdett lelkesen rugózni ő is. Azóta abba se hagyta, ha kézben van, már tornázik is.
Annyira élvezi hogy tud ugrálni, hogy egyszer a nappaliban a padlószőnyegen ülve vagy 5x oda vissza elugrált Tamástól hozzám, tőlem Tamásig. Persze a hóna alatt fogni kell, igyekszünk a gerincét még nem annyira terhelni, de a haladás az övé. :)
Sajnos erről nincs képünk, de nagyon cuki.
Mivel előbb volt az ugrálás mint a térdelés, szegény problémákba ütközött az első próbálkozásokkor.
Ugyanis a felemelkedést nyújtott lábbal képzelte el, aminek mindig az lett a vége, hogy lábujjheggyel tolta ki a lábát, kis feneke az égben, arca meg a földön. Így nem könnyű elindulni...
A mozgásfejlődés egy-két hétre megkavarta az alvását. Sok babához hasonlóan elalvás előtt ő is végig mutogatja az egész repertoárját. Jobbra gurul- balra gurul, tekeredik, stb.
Ámde amikor a lábacskák is kezdtek értelmet nyerni! Ajjaj!
A legédesebb az volt, amikor hulla fáradtan, körös szemekkel, ujjacskájával a szájban tettem az ágyba. Felsőteste fekszik, nyugszik, ahogy kell. Látszott, hogy nincs más vágya, csak aludni, gyakorlatilag már ébren sem volt. De a kis lába csak tapos, a popsija meg az égben jár jobbra-balra, csak nem akar nyugodni a beste.
A végén esdeklően rám nézett, mintha azt mondaná, "Csinálj már valamit Mama! Nem hagy aludni ez az izé ott hátul! "
Én viszont csak vigyorogtam és fényképeztem, mert hihetetlen cuki volt.
A képen olyan mintha sírna, pedig nem is! :D
Innen már nem volt megállás!
Hamarosan felkönyökölve himbálódzott előre-hátra.
És valóban! Olyan ügyesen fogta a gömböket, hogy egész elámultam! Még meg is tudott fordulni a hátára úgy, hogy a kezében tartotta az egyiket. A szép golyókért aztán már érdemes volt elindulni! Ezt végre élvezte, és szépen elkezdett labdázni velük.
Így aztán mostanra, a múlt hét eredménye képpen, szinte tökélyre fejlődött a négykézlábas masírozás.
Semmi nincs már biztonságban! :D
A hatodik hónap nem csak a mozgásfejlődés miatt izgalmas, ilyenkor lehet kezdeni a hozzátáplálást is. Óvatosan ismerkedünk az ízekkel.
Az első próbálkozást képekben rögzítettük. Szerintem magukért beszélnek. Ehhez talán komment se kell. Minden gondolat az arcára van írva:
Szerintem hamarosan ülni fog egyedül. Néha már úgy marad, bár kicsit még labilis. ;)
Nagyon elszaladt velünk a nyár, az augusztus teljesen kimaradt. Bocsi!
Annyi minden történt Magyarországon, hogy azóta el se kezdtük összegezni.
Az sem késik már sokáig, de gondoltam most összegzem nektek, mi újság kicsi Ádámunkkal.
Mert képzeljétek, azóta elérte a féléves kort!
Nem semmi! :D
Ez gyorsan ment!
Amikor július végén haza utaztunk úgy álltunk, hogy ügyesen tudta rágcsálni a lábát, hason fekve támaszkodott, háton meg feküdt, mint egy béka. Tiszta valószínűtlennek tűnt, hogy egyszer változni fog ez az állapot.
 |
| A képen nem látszik, de "Apa" épp esti mesét mond. A gyapjasmamutok életmódját ismerteti, színes csörgős kukac segítségével. |
Kecskeméten aztán a gyerekek egyik este ugrándoztak az ágyon, Ádám meg nézte, nézte, és elkezdett lelkesen rugózni ő is. Azóta abba se hagyta, ha kézben van, már tornázik is.
Annyira élvezi hogy tud ugrálni, hogy egyszer a nappaliban a padlószőnyegen ülve vagy 5x oda vissza elugrált Tamástól hozzám, tőlem Tamásig. Persze a hóna alatt fogni kell, igyekszünk a gerincét még nem annyira terhelni, de a haladás az övé. :)
Sajnos erről nincs képünk, de nagyon cuki.
Mivel előbb volt az ugrálás mint a térdelés, szegény problémákba ütközött az első próbálkozásokkor.
Ugyanis a felemelkedést nyújtott lábbal képzelte el, aminek mindig az lett a vége, hogy lábujjheggyel tolta ki a lábát, kis feneke az égben, arca meg a földön. Így nem könnyű elindulni...
A mozgásfejlődés egy-két hétre megkavarta az alvását. Sok babához hasonlóan elalvás előtt ő is végig mutogatja az egész repertoárját. Jobbra gurul- balra gurul, tekeredik, stb.
Ámde amikor a lábacskák is kezdtek értelmet nyerni! Ajjaj!
A végén esdeklően rám nézett, mintha azt mondaná, "Csinálj már valamit Mama! Nem hagy aludni ez az izé ott hátul! "
Én viszont csak vigyorogtam és fényképeztem, mert hihetetlen cuki volt.
A képen olyan mintha sírna, pedig nem is! :D
Innen már nem volt megállás!
Hamarosan felkönyökölve himbálódzott előre-hátra.
De elindulni még nem sikerült.
Ekkor jutott eszembe, hogy Tamás báttyáéktól, Zolitól és Anitától kaptunk színes golyókat, amik mindenféle csodát tudnak. Zörög-pörög-forog mindben valami. Gondoltam, kipróbáljuk, hátha megérett rá a kicsi.És valóban! Olyan ügyesen fogta a gömböket, hogy egész elámultam! Még meg is tudott fordulni a hátára úgy, hogy a kezében tartotta az egyiket. A szép golyókért aztán már érdemes volt elindulni! Ezt végre élvezte, és szépen elkezdett labdázni velük.
Így aztán mostanra, a múlt hét eredménye képpen, szinte tökélyre fejlődött a négykézlábas masírozás.
Semmi nincs már biztonságban! :D
A hatodik hónap nem csak a mozgásfejlődés miatt izgalmas, ilyenkor lehet kezdeni a hozzátáplálást is. Óvatosan ismerkedünk az ízekkel.
Az első próbálkozást képekben rögzítettük. Szerintem magukért beszélnek. Ehhez talán komment se kell. Minden gondolat az arcára van írva:
Tehát nem olyan rossz ez a buli! ;)
Csak kissé szokatlan.
Egyértelműen a sós ízek jönnek be neki. A barackra nagyon fintorog, az alma is kicsit savas neki, de ha megpárolom, úgy már fincsi.
Kicsit spoiler, mert a hétről Rékával és Ilussal majd külön írunk, de idevág.
Kipróbáltuk, hogy csócsáljanak a babák barackot. Nagyon édik voltak, Ilus 3 héttel fiatalabb, látható a technikájukban alkalmazott életkori különbség. :D
Viszont másnap, amikor hasonlóan Ádám mancséba nyomtam egy őszi gerezdet, majdnem baj lett belőle.
Túl nagy falatot sikerült szakítania belőle, ráadásul szőrös-bőröset. Fogacskája nincs, ő csak nyammog még, és így a nagy nagy falat csak csúszott, de a szőrök miatt talán fenn akadt a torkán. Döbbenten nézett rám kikerekedett szemmel, látszott, hogy most baj van. Gyorsan kikaptam a székéből, és sikerült kisegítenem a szájából a falatot egy kis hátütögetéssel. Volt nagy sírás, de legalább nem fulladt meg.
Tanulság: amíg nincs foga, a hasonló mutatványokhoz szerencsésebb a hason fekvő póz.
Iszunk is ám! Mindenből amiből csak lehet!
Cumi, üveg pohár, szívogatós csőrös pohár, pár nap alatt megtanulta használni mindet.
Annyira ügyes!
Azért a cumiból iszik legtöbbet. A csőrös pohárral inkább az ínyét masszírozza, az üveg pohár meg egyenlőre közös játék számba megy.
Lassan már kinövi az első baba székeit, négykézláb már nem fér be a tornaszőnyeg és a boltíves kerti árnyékolóka alá, amikkel nemrég még annyit játszott.
 |
| június |
 |
| augusztus |
Aztán irány az egyetem! :D
A mi naaagy fiunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése