Sziasztok!
Hipp-hopp eltelt egy év, és újra jelentkezünk! 😄
Nem mintha nem történt volna sok izgalmas azóta is, pont az ellenkezője, annyira jelentős pillanatok voltak, amiknek a nekirugaszkodás túl nagy feladatnak bizonyult.
Igyekszünk majd megosztani veletek visszamenőleg is a legfontosabbakat, mint Tamás madagaszkári expedíciója, de most egyenlőre csak menjünk tovább!
Szép ez az Anglia, klassz dolgokat látni!
De meséltünk már a tömegközlekedésről?
Ez ugyanis a dolgok egyik árnyoldala. Az autó vásárlás itt viszonylag olcsó, ha a család két fizetésből él, dalolva fenn is tartható. Ám mi azt választottuk, hogy otthon maradok Ádámmal. Igaz, hogy így megússzuk a méreg drága bölcsit (3 évtől ingyenes), de pl autót nem tudunk fenntartani. Ez egy angolnak elképzelhetetlen!
Náluk már a gimnazisták is autóval járnak, mert olcsóbb, mint a mindennapos busz használat.
Itt minden az autó használtara van berendezkedve. Rengeteg körülöttünk a lehetőség, szép parkok, arborétumok, madármegfigyelő állomások, nyitott farmok, ezer féle gyerek és felnőtt szórakoztatási lehetőség, de jelentős része nem elérhető autó nélkül. Még maguk, a falvak sem.
A tömegközlekedés ebből kifolyólag egy katasztrófa. (mivel kevesen használják)
Egyrészt drága, másrészt pontatlan, harmadrészt döbbenetesen szervezetlen.
Csak néhány példa:
- A helyi nagy busz pályaudvaron 3 féle 1-es busz van. Igen, mind máshova megy, más társaság kezében van, és fogalmuk sincs róla a többi 1-es merre megy. Tehát amikor kétségbeesetten próbálsz az utolsó pillanatban felugrani a járatodra, jó esélyes van hogy elvéted, ha rutintalan vagy.
- Késés? 20-30 perc, még hagyján! No de miért indul előbb 3-6 perccel kedve szerint??? Nem egyszer hagyott már minket hoppon a gondosan kinézett busz a főpályaudvaron. Hétvégi vendégeink. Bence és Ildi viszont egy napos utazásuk alatt vagy 3 esetet számoltak meg, amikor a busz vagy a vonat egyszerűen korábban indult mint ahogy ki volt írva a megállóban.
- térkép, vagy állomás lista, netán tömegközlekedési háló rajz egyszerűen nem létezik. Hogy hogy jutsz el A-ból B-be, legjobb eséllyel a Google mondja meg neked, de mi még a mai napig nem tudjuk valójában a lehetőségeket, pedig 3 éve vagyunk már itt.
Lassan azért kezdjük felderíteni a lehetetlent, és örömmel csodálkozunk rá, hogy mégiscsak elérhető egy csomó jó hely busszal-vonattal, csak nagyon kell keresni.
Ma egy rég kiszemelt gyöngyszemet, a Talacre Beach tengerpartot látogattuk meg.
Ádám már nagyfiú, 2 év, 8 hónapos. Pici húgocskája pedig a pocakomban ma épp betöltötte a 37. hetét. Már rég elszerettünk volna jutni egy igazán jó kis tengerpartra. Ahol lehet homokozni, kagylót gyűjteni, hajókat látni, szaladgálni.
Talacre Beach azért különleges, mert még egy elhagyatott világítótorony is van, és ha tudnánk nagyobbakat túrázni, akkor pár km-re egy régi hajóroncs is található.
Az odajutás könnyű volt, egy kis vonat, egy kis busz. Igazi Zamárdi hangulatú kis tengerparti üdülő falvacska.
A parton nagyon kellemes meglepetések értek minket!
Itt már ősz van, de tényleg, fúj a szél, hűvös van, úgyhogy nem volt nagy tömeg, csak néhány kutyasétáltatóval, és egy fémdetektoros kincskereső párral osztoztunk a parton. Tudom, nektek ez hihetetlen az örök nyár évében. :)
A tengerpart melletti füves buckákon fapallós sétány van kialakítva, és egymást érik a kutatások miatt lezárt kis tavacskák, homok területek. Mindenhol ki van táblázva szépen, hogy épp a gyep regenerálódását vizsgálják, vagy békáknak tartják fenn az élőhelyet, esetleg valami növényt védenek.
Nagyon szép megoldásokat láttunk! Igazán szívmelengető volt figyelni az őszi szélben dolgozó kutatókat.
A parton nagyot játszottunk. Én már kicsit nehézkesebben mozgok a süppedős homokban, de a fiúk nagyot szaladgáltak, megettük az elcsomagolt kis uzsonnánkat, megcsodáltuk a világítótornyot. Sajnos nem lehet bele felmenni, de azért a fiúk bekopogtak az ajtaján.
Rengeteg szép , csigát, kagylót, hínárt, rája tojást találtunk.
Ádám szerint a legjobb az egészben a homok vár építés volt Apával.
Ebédre behúzódtunk a "The Point" nevű Pub-ba, hogy ott várjuk ki a másfél óránkat, ami a busz indulásáig hátra volt. Ádám már nem bírta sokáig, se perc alatt elaludt az ölemben. Így nekünk is jutott egy igazi randi hangulatú mennyei fish and chips ebéd. Kár hogy a gin felhozatalt ezúttal nem volt szabad megkóstolnom, pedig igazán komoly és szép gyűjteménnyel büszkélkedhettek.
Hazafelé ért minket a meglepetés a megállóban.
Ok, hogy 14:30-kor indul a busz, no de melyik irányba?
Ekkor derült ki, hogy Talacre Beach-re csak odafelé van busz. Visszafelé nincs. Ki hallott már ilyet?
Egy 20-30 perces sétával el lehet jutni egy másik buszmegállóba, ami vissza tud vinni északra Prestatin-ba ahol leszálltunk a vonatról. Vagy lehet tovább menni délnek. De minek, ha már meg van a jegyünk?
Persze ez a sétácska nem lenne a világ vége, de 9 hónapos terhesen már ez a kiruccanás is szép teljesítmény.
Az az egy szerencse, hogy a wales-iek nagyon nagyon jófejek. Nem olyan kimértek és távolságtartóak ha külföldi szót hallanak, hiszen ő maguk is jobban szeretik a walesit beszélni, mint az angolt. Ugyan az a buszvezető jött megint, aki ki vitt minket reggel, és szemrebbenés nélkül elvitt minket a másik busz megállójába.
(amúgy is arra ment a járat...de akkor miért nincs esetleg ott tervezetten megállója, hogy át lehessen szállni??)
Ez után már minden sínen volt, és szép élményekkel teli napot zártunk.
Biztos, hogy visszatérünk majd ide egy melegebb napon.
Reméljük addigra már négyen.
Hipp-hopp eltelt egy év, és újra jelentkezünk! 😄
Nem mintha nem történt volna sok izgalmas azóta is, pont az ellenkezője, annyira jelentős pillanatok voltak, amiknek a nekirugaszkodás túl nagy feladatnak bizonyult.
Igyekszünk majd megosztani veletek visszamenőleg is a legfontosabbakat, mint Tamás madagaszkári expedíciója, de most egyenlőre csak menjünk tovább!
Szép ez az Anglia, klassz dolgokat látni!
De meséltünk már a tömegközlekedésről?
Ez ugyanis a dolgok egyik árnyoldala. Az autó vásárlás itt viszonylag olcsó, ha a család két fizetésből él, dalolva fenn is tartható. Ám mi azt választottuk, hogy otthon maradok Ádámmal. Igaz, hogy így megússzuk a méreg drága bölcsit (3 évtől ingyenes), de pl autót nem tudunk fenntartani. Ez egy angolnak elképzelhetetlen!
Náluk már a gimnazisták is autóval járnak, mert olcsóbb, mint a mindennapos busz használat.
Itt minden az autó használtara van berendezkedve. Rengeteg körülöttünk a lehetőség, szép parkok, arborétumok, madármegfigyelő állomások, nyitott farmok, ezer féle gyerek és felnőtt szórakoztatási lehetőség, de jelentős része nem elérhető autó nélkül. Még maguk, a falvak sem.
A tömegközlekedés ebből kifolyólag egy katasztrófa. (mivel kevesen használják)
Egyrészt drága, másrészt pontatlan, harmadrészt döbbenetesen szervezetlen.
Csak néhány példa:
- A helyi nagy busz pályaudvaron 3 féle 1-es busz van. Igen, mind máshova megy, más társaság kezében van, és fogalmuk sincs róla a többi 1-es merre megy. Tehát amikor kétségbeesetten próbálsz az utolsó pillanatban felugrani a járatodra, jó esélyes van hogy elvéted, ha rutintalan vagy.
- Késés? 20-30 perc, még hagyján! No de miért indul előbb 3-6 perccel kedve szerint??? Nem egyszer hagyott már minket hoppon a gondosan kinézett busz a főpályaudvaron. Hétvégi vendégeink. Bence és Ildi viszont egy napos utazásuk alatt vagy 3 esetet számoltak meg, amikor a busz vagy a vonat egyszerűen korábban indult mint ahogy ki volt írva a megállóban.
- térkép, vagy állomás lista, netán tömegközlekedési háló rajz egyszerűen nem létezik. Hogy hogy jutsz el A-ból B-be, legjobb eséllyel a Google mondja meg neked, de mi még a mai napig nem tudjuk valójában a lehetőségeket, pedig 3 éve vagyunk már itt.
Lassan azért kezdjük felderíteni a lehetetlent, és örömmel csodálkozunk rá, hogy mégiscsak elérhető egy csomó jó hely busszal-vonattal, csak nagyon kell keresni.
Ma egy rég kiszemelt gyöngyszemet, a Talacre Beach tengerpartot látogattuk meg.
Ádám már nagyfiú, 2 év, 8 hónapos. Pici húgocskája pedig a pocakomban ma épp betöltötte a 37. hetét. Már rég elszerettünk volna jutni egy igazán jó kis tengerpartra. Ahol lehet homokozni, kagylót gyűjteni, hajókat látni, szaladgálni.
Talacre Beach azért különleges, mert még egy elhagyatott világítótorony is van, és ha tudnánk nagyobbakat túrázni, akkor pár km-re egy régi hajóroncs is található.
Az odajutás könnyű volt, egy kis vonat, egy kis busz. Igazi Zamárdi hangulatú kis tengerparti üdülő falvacska.
A parton nagyon kellemes meglepetések értek minket!
Itt már ősz van, de tényleg, fúj a szél, hűvös van, úgyhogy nem volt nagy tömeg, csak néhány kutyasétáltatóval, és egy fémdetektoros kincskereső párral osztoztunk a parton. Tudom, nektek ez hihetetlen az örök nyár évében. :)
A tengerpart melletti füves buckákon fapallós sétány van kialakítva, és egymást érik a kutatások miatt lezárt kis tavacskák, homok területek. Mindenhol ki van táblázva szépen, hogy épp a gyep regenerálódását vizsgálják, vagy békáknak tartják fenn az élőhelyet, esetleg valami növényt védenek.
Nagyon szép megoldásokat láttunk! Igazán szívmelengető volt figyelni az őszi szélben dolgozó kutatókat.
Rengeteg szép , csigát, kagylót, hínárt, rája tojást találtunk.
Ádám szerint a legjobb az egészben a homok vár építés volt Apával.
Ok, hogy 14:30-kor indul a busz, no de melyik irányba?
Ekkor derült ki, hogy Talacre Beach-re csak odafelé van busz. Visszafelé nincs. Ki hallott már ilyet?
Egy 20-30 perces sétával el lehet jutni egy másik buszmegállóba, ami vissza tud vinni északra Prestatin-ba ahol leszálltunk a vonatról. Vagy lehet tovább menni délnek. De minek, ha már meg van a jegyünk?
Persze ez a sétácska nem lenne a világ vége, de 9 hónapos terhesen már ez a kiruccanás is szép teljesítmény.
Az az egy szerencse, hogy a wales-iek nagyon nagyon jófejek. Nem olyan kimértek és távolságtartóak ha külföldi szót hallanak, hiszen ő maguk is jobban szeretik a walesit beszélni, mint az angolt. Ugyan az a buszvezető jött megint, aki ki vitt minket reggel, és szemrebbenés nélkül elvitt minket a másik busz megállójába.
(amúgy is arra ment a járat...de akkor miért nincs esetleg ott tervezetten megállója, hogy át lehessen szállni??)
Ez után már minden sínen volt, és szép élményekkel teli napot zártunk.
Biztos, hogy visszatérünk majd ide egy melegebb napon.
Reméljük addigra már négyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése