Nem is mi lennénk, ha minden csak úgy a tervek szerint, simán menne! 😅
Lélekben az ember új kis jövevény előtt mindenre felkészül.
Sosem lehet tudni milyen színt hoz a családba. Pocakfajós lesz e, ölben szeret lenni, vagy szívesen elnézelődik letéve is, bírja e a ricsajt, vagy csendet igényel. Ezeket nem lehet előre tudni.
Más dolgokra lehet számítani.
Például hogy a nagyok megkergülnek, még anyásabbak lesznek, ovisoknál esetleg bepisilés, éjszakai több ébredés, viselkedésben vissza babásodás... kb ezekre készültünk.
Ennek jegyében a pici érkezésenek napján a nagyok kaptak éjszakai segítőket, hogy legyen kit ölelni, ha Anya nem tud mindig átjönni.
Egyébként már egészen biztonságosan átaludták az éjszakát a nagyok, csak különleges alkalmakkor ébredeztek.
Nyilván a kistestvér érkezése különleges alkalom.
Anna egy pihepuha plüss hópárducot kapott, amire régen vágyott. Ádám pedig egy világítós-halkan zenélő éjszakai játékot, mert ő abban a korban van, amikor tényleg újra félni kezdenek a gyerekek a sötétben.
Anna születésekor egy tűzoltó autót kapott Ádám papíron Pannától, hogy pozitívan induljon a találkozás élménye.
Úgyhogy már nagyon várta, most mit kapnak majd.
Egy pókemberes, Hulk-os LEGO-ról álmodott, ami csodák csodája, meg is valosult.
Anna pedig egyszarvús smink készletet kapott, ami nagy sláger is volt az első napokban. Még Mamácskát is kifestette a művésznő. A körömlakkot pedig még Ádám is kipróbálta.
Andris születésének a napja megilletődött örömben telt, és este szépen hajlandóak is voltak Tamással elaludni.
Ám az éjszaka már más volt. Anna számtalanszor ébredt, és kérlelhetetlenül sírt, amíg én nem mentem visszaaltatni.
Szerencsére Andris ügyes kis vasgyúró, nem nyeklik-nyaklik annyira. Be tudtam vele bújni Panna mellé arra a 10-20 percre amire visszanyugodott.
Szombat reggel Mamács is és én is meglepve tapasztaltuk, hogy folyik az orrunk, mintha csapot nyitottak volna benne. Találgattuk mi lehet, esetleg valami allergia? De a többieknek nem volt ilyen gondjuk.
Nekem vasárnap hasogatni kezdett a fejem, és minden porcikám égett, mégsem volt lázam.
Azt hittem a tej belövellés, a szülés, és a kialvatlanság lehet az oka. Annán továbbra is éjjel jött ki a változás okozta stressz. Sokat ébredt, be is pisilt, pedig soha soha életében nem fordult elő korábban.
Andris baba viszont remek alvó társnak bizonyult!
Magától csak 2x ébred, eszik kicsit, és alszik tovább. Hajnali 3kor van általában egy pelus kör, amit talán megelőz egy kis pocak tekergés, de ez idáig nem volt igazi nagy sírás, és a pelenkázás, öltöztetés alatt sincs hangja.
Mióta megjött a tejecske kicsit macerás a büfi éjszaka, mert egyszerűen képtelen vagyok félálomban eltaláni, mikor van már túl rajta.
De ez belefér. Tanuljuk egymást.
Kedden Tamás és Ádám is köhögni kezdtek.
Ebédnél pedig egy finom málna tea után meglepve tapasztaltam, hogy semmi ízét nem érzem az ebédnek. Hiába sóztam, továbbra is semmi. Gyanús lett a dolog, megkóstoltam egy másik fogást, azt sem éreztem.
Gyorsan teszteltem egyet, és bizony, most először valóban kettő vonalka lett rajta, de olyan nagyon, hogy amint a T-hez ért a folyadék, szép erősen jelzett is már.
Hogy szerettünk volna ilyet az elmúlt két év során! Kellemes kis könnyű tünetekkel, 10 napot itthon együtt.
Tamásnak végig dolgoznia kellett a lezárás alatt, az állatoknak ugye enni kell.
De csak pár napig éreztük viccesnek a dolgot.
A fiúkon jobban kijött a betegség. Szegény Ádám órákig megfeszítve köhögött éjszaka. Tamás dajkálta, aki szintén nem volt jól.
Anna is ébredt a köhögésre, és sírt utánam. A kisbabás összeszokós esték még tűrhetőek lettek volna, viszont így Annával vegyítve végeredményképp 20 perceket tudtam csak egyben alduni, ami egy idő után nagyon megterhelő.
Elsőre nem tűnt nagyon veszélyesnek az egész, de aztán mégis elég kellemetlenre és hosszúra sikeredett.
Végülis nagy nagy baj hál'Istennek nem lett belőle. Andris baba, aki miatt aggódni kellett volna, nem kapta el.
Senkinek nem lett magas láza, és a tüdőnkre sem ment rá.
De így is eltartott pont kéthétig a gyógyulás.
Vagyis az egész húsvéti szünetünk, és Tamás apa napjai is rámentek.
Egyik oldalról kár, hogy nem tudtunk többet kihozni ebből a két hétből.
Máskülönben viszont mindenkinek jól esett a béke, mi is engedékenyebbek voltunk velük a szokásosnál, megértve hogy nehéz a bezártság és a köhögős éjszakák.
Legalább volt idejük a nagyoknak megemészteni a helyzetet, és nem kellett azt érezniük, hogy feleslegesek, zavarnak, folyton elrángatják őket itthonról, míg ők szívesebben lennének közel hozzám.
A felnőtteken sem volt akkora teljesítési kényszer.
Tehát lehet, így volt a legbékésebb ahogy lehetett.
Mamács hatalmas segítség volt, ő főzött nekünk végig, pakolt, takarított, mindenben rendelkezésre állt.
Tamás pedig ember feletti erővel, szeretettel, lendülettel és kreativitással vezette a napokat, és kormányozta a kicsi nagytestvéreket.
Volt itt közös festegetés, hajtogatás, végtelen lego-zás, társasjátékozás, ninja (taekwondo) edzés, puzzle rakás, írás-olvasás, gyurmázás, vonatozás, minden amit el lehet képzelni.
Ádám csodásan vette az új helyzetet. Hírtelen hatalmasat érett, igazi oltalmazó okos nagy báty lett.
Sokat játszottak Annával csak ketten, és vele is sokkal türelmesebb, engedékenyebb volt mint eddig.
Persze megvoltak a 6 évesekre jellemző "nem akarom" pillanatok is.
Annán az első három-négy napon nagyon érezhető volt a zavarosottság. A babának nagyon örült, édes volt vele.
Mostanra már túl van a kezdeti nehézségeken.
A nagyok hatalmas szerettel veszik körül a kicsi Andrist. Szívmelengető, mennyire kedvesek és gyengédek vele.
A 10. nap táján már kicsit hosszabban kezdett nézegetni Andris, és láthatóan élvezi a testvérei társaságát.
Ádám azonnal szalad hozzá ringatni ha nyekereg.
Anna pedig egy egész mesét elmesélt neki fejből. A pici pedig egész végig tartotta a szemkontaktust, és lelkesen kalimpált.
Egyik este azzal leptek meg minket a nagyok, hogy vacsora után maguktól felszaladtak az emeletre, fogat mostak, a mi fogkeféinket is kikészítették nekünk fogkrémmel, és mire felmentünk megnézni mit csinálnak, Ádám már az ágyban olvasta az estimesét Pannának.
Másképp alakult tehát ez az időszak mint terveztük.
De a legjobb, ha az ember csak megéli a pillanatot, és kihozza a helyzetből amit lehet.
Az biztos, hogy emlékezetes, meghitt, és boldog két hét volt.
Egy csodaszép indulás nem csak a babának, hanem az egész kis csapatnak, ami most vált teljessé, Andrissal. ♥️
Új korszak, új fejezet.
A java csak most kezdődik. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése