Bizony, még 2016-ban, ideérkezésünk hajnalán lett volna lehetősgünk egyszer eljutni a híres SeaLife-ba, ahol még tengeri vidrákat is lehet látni.
De aztán beláttuk, hogy minden órás terhesen nem a lejobb ötlet két órás autóútba vágni.
Azóta is csak ábrándoztunk róla, de annyira drága sajnos, hogy sosem valósult meg. 30 Font! 14 500 Ft cirka fejenként...
Olyan drága, mint maga a Chester Zoo, amit már többször megállapítottunk, hogy meg se tudnánk nézni rendesen ha családtagok révén nem lenne ingyen jegyünk. Ugyanis 3 nap alatt is nehezen bejárható.
Dehát ezek a nagy atrakciók, akár Disney Land, már csak ilyenek...
Véletlenül kiszúrtam, hogy lehet Black Friday jegyeket kapni 12 Font/főért. Ezt mindenképpen ki kellett használnunk, előre lefoglaltuk a december 23.-ai látogatást.
Nem siettük el, mindannyiunkra ránk fért a pihenés. Tamás hagyott aludni minket reggel, így délre, másfél órával a jegyünkön szereplő idő után érkeztünk.
Kicsit aggódtunk beengednek e, és egyáltalán elég lesz e az idő, hogy bejárjuk az egészet.
A bejutással nem volt gond. Lelkesen fényképeszkedtünk a bejárattal. A gyerekek kellő képpen átérezték a helyzet súlyát, ők is izgatottak voltak.
Ahogy beléptünk, egy látványos, (bár láthatóan régi) műsziklafal fogadott minket, amit 3 út keresztezett.
Itt megtudtuk, hogy '96-ban nyitották a SeaLife-ot, és a jobb oldalon álló (a képen nem látható) cilinder akvárium már nyitás óta ott áll.
Szerintem amúgy a többi nagy akvárium sem változhatott sokat a stílusalapján, de mindegy...
Ígéretes kezdetként egy szuper pingvin akváiumot láthattunk, ahol még azt is ki lehetett próbálni, milyen a mű jég amit használnak hozzá. Jópofa volt!
A Gentoo pingvinek tették vettég magukat a szárazon, és a merülő medencében is, mindenki örömére.
Utánuk sok kis akvárium következett. Izgalmas, színes, tarka-barka társaság, és rögtön az első nagy oldalsó akváriumnál elhúzták előttünk a mézes madzagot, hogy később láthatjuk teljes egészében a tengeri vidrák birodalmát. Ez a medencéjük egy kis mély merülős nyúlványa volt, ahol egy farok csobbanásik csigázták is a kedélyeinket.
A kis halas akváriumok helyesek volta, némelyik alatt átbújhattak a gyerekek.
Itt jegyezném meg, hogy az akváriumos fotókat egytől egyik Anna készítette!
Aztán igazán hamar kibukantunk újra a műfal előtérnél, hogy egy szintet másszunk.
Itt volt egy jópofa rájás, nagy halas akvárium.
Szinte éreztük ahogy építkezik a rendszer, ahogy egyre jobb és jobb fajokat láthatunk.
Újabb kishalas akváriumok, korallos, klasszikus bohóc halas, tengeri csikós, megint egy átbújós piranjás.
Lehet csak én vagyok túl jóhoz szokva, vagy csak mert Andris után kellett rohangálni, de azon túl hogy imádom ezeket a sokat látott jószágokat, nem sok meglepetés ért.
Ismét a műsziklánál találtuk magunkat, ezúttal a legfelső szinten. Gondoltam biztosan most jönnek tetőtéri kültéri medencék, nagy atrakciók, bemutatók, kitudja milyen csodák.
És a híres vidrák!
Hisz még csak a legelején járunk!
Már alig vártam!
És igen! Azonnal el is értük a vidrák betekinőjet. Melepően kicsi, korszerűtlen, klasszikus beton...szépnek semmiképp sem tekinthető, bár biztos praktikus.
A két kis mentett alaszkai csoda vidra épp a hátsó elkerítőben lelte tetszését, és nem jöttek elé megmutatni magukat.
A gyerekek viszont lelkesen megmászták a dekorációt.
Bizony, a két-három alagutas akváriumon kívül nem nagyon volt gyerekeknek való kreatív interakció.
Átvezetőként egy csodás VR foteles 3D élményes varázsszínházon vezényeltek át... minden gyerek nyafogott hogy akarják, szegény szülők alig tudták a plusz 10 fontos programtól elrángatni a kölköket. Mi csak a szemünk fárgattuk. Chester Zoo-t is telepakolták ezekkel mostanában. Úgy tűnik az élő állatok önmagukban már nem elég érdekesek...
Ez után egy tök jó medúzás sor következett.
Lelkesen fotóztunk, de kicsit csalódtunk amikor kiderült, hogy valójában két faj ismétlődik egymás után több akváriumon át.
45 perc után az akvárium első asztalához jutottunk, és gondoltuk megebédelünk,
hiszen most jön még csak a java!
De eléggé sürgetve éreztük magunkat, több család is kétségbe esetten bolyongott körülöttünk ülőhelyet keresve. A bátrabbak oda kéreckedtek mellénk, és a sűrű cserélődésükből éreztük, hogy nem illik itt tovább maradnunk.
Lift vitt le minket, és már sikítottunk is amikor kilépve megpillantottuk az óriás akváriumot!
És legelső lakója aki köszöntött minket, Mo, a hatalmas teknős.
Voltak itt hatalmas cápák, gitár halak, ráják...tényleg látványos méretben.
A többi látogatóhoz képest sokáig elnézegettük a nem mindennapi társaságot. Néhányan már ciccegtek, hogy menjünk az útból, és hagyjuk őket fotózódni.
Jó, persze, semmi baj, megyünk akkor tovább.
Hisz sok van még hátra.
Ám ekkor jött a meglepetés.
Egy Santa Grotto-ba ütköztünk. Tudjátok, ilyen szépen kialakított Mikulással találkozás, díszlettel, manókkal, mindennel. Ez itt sokkal puccosabb dolog mint otthon, jó drágán lehet befizetni rá, nem csak a Mikulás ölébe ülnek a gyerekek, hanem jár több termen át vezető látvány és élmény show, mire az öreghez érkezünk.
Gyorsan elkormányoztuk onnan a gyerekeket, majd döbbenten kikötöttünk...
az AJÁNDÉK BOLTBAN.
Nem hittünk a szemünknek.
Nem bírtuk felfogni...
Lehet félúton járunk? És ez lesz itt az éttermi rész? Talán a felénél is van ajándékbolt, mint a Herry Potter múzeumban?
Hiszen még csak egy órája jöttünk be, és az biztos hogy átlagos látogatóknál sokkal alaposabban szétnéztünk...
Gyerek játszós, vagy étkezős rész még egyáltalán nem is volt.
De akárhogy is, bizony mindenfelé csak Exit feliratú ajtók vezettek a külvilágba.
Annyira nem éreztük fairnek a dolgot, hogy gyorsan vissza fordultunk, hogy kétségbeesetten kiszívjuk a helyből a remélt élmény mennyiséget.
Rohamban vissza szaladtunk egész a vidrákig, de ott aztán rájöttünk, hogy valóban MINDENT láttunk, és igazából semmi olyat, amit nagyon megérné újra végig tülekednünk magunkat a tömegen, hogy mégegyszer lássuk.
Leültünk a vidrák előtt, és reménykedtünk, hogy felbukkannak amíg megisszuk a későbbre tartogatott kávét és elmajszoljuk az erre a "nagy alkalomra" sütött mézeskalácsot.
A gyerekek jobb híján megint felmásztak a díszletre..
Most ránk szóltak, hogy ne már...
Aztán oda álltam az ablakhoz, és vagy negyed órát vártam, hogy egy kis átvezető ajtón át legalább pixelesen lekapjam az egyik kis kópét.
Üldögélünk egy darabig, mire mind beláttuk, hogy kimaxoltuk a helyet. A gyerekek már nem bírnak többet a zát helyen semmit tevésből, és nincs itt további látnivaló.
Elmenetben kiszúrtuk, hogy 2:30kor lenne látvány etetés, de az még fél óra lett volna. Kizárt hogy a gyerekek azt normálisan viselkedve kibírják szegények ezek után, és biztosa rettenetesen zsúfolt is lesz ez a kis tér.
Így hát kissé csalódottan és megrökönyödve elporoszkáltunk.
Megállapítottuk, hogy ennél a Tropikárium speciel jobb.
És a tőlünk 10 percre levő BluePlanet Akvárium pedig aztán végképp.
Manchesterben is van Sea Life, ahol még sellők is bemutatóznak, ami sportág most nagyon izgatja Pannát. Na oda éppenséggel fél óra alatt oda értünk volna, és nem megy rá az egész nap Karácsony előtt...
De kis puffogás után ahogy kiléptünk a komplexumból, megcsodáltuk a hangulatos városképet, a nagy házakat, a kanálist hattyúkkal és kanadai ludakkal.
Tényleg szép volt.
Ha csak úgy lepottyantanak oda mondjuk biztos Manchesterre tippelek, annyira hasonló. De mindenképpen hangulatos, igazi régi nagy Angol város.
Azért nem hagytuk a csalódást eluralkodni magunkon.
Láttunk tengeri vidrát!
És végre eljutottunk ide!
Fél áron!!
Háhá!
(mert akkor azért nagyon nagyon szomorúak lettünk volna, ha ráadásul egy vagyont költöttünk volna erre a közepesen semmire.)
De így szép élmény volt.
Szép együttlét.
És nagyon nagyon jó ilyen kalandokat megélni ebben a kis családban most, hogy már a gyerekek is valóban kíváncsiak, rácsodálkozóak és érdeklődőek.
.jpg)
