Sziasztok!
Ez talán nincs a hírekben, de minálunk az iskolákban robbant a bomba.
A hetet úgy kezdtük, hogy a tanulók fele magas lázzal, köhögéssel otthon maradt.
Nálunk Ádámnak és Annának is csúnyán vastagon folyt az orra és köhögtek, de se torokfájás, se egyéb tünet.
Természetesen nem lehet tudni csak nálunk enyhe e a jelenség, vagy ez csak egy mezei influenza.
Nem is szöszöl vele senki hogy kiderítse. Akinél bármi jel van, az teljes családjával együtt két hétre bezárkózik. Ez a parancs.
Mostanra gyakorlatilag kiürültek az iskolák, és végre pártunk és kormányunk bejelentette, hogy péntektől be is zárnak. Csak hogy a hátra lévő 3 napban biztosan lefertőződjön még a maradék is.....
Cseppet se bánjuk!
Szuper tágas a ház, a kert, és rengeteg a tervünk amit alig várunk hogy megvalósítsunk. A többes szám király, mert igazából Tamás tud macska kifutót építeni, berendezni a terráriumait, veteményest készíteni. Én az itthon lévő ovis pörgőgépem, és a pakolóka 1 évesem mellett büszke vagyok ha vidáman és kreatívan lemenedzselem a napot.
Izolációnk első napján megjelent az állatkertes házakért felelős néni, hogy akkor ők most ide elkezdik bekötni a gázt. Merthogy eddig olaj fűtés volt, és minden gond van vele.
Tamás mondta neki, hogy persze, semmi gond, de mi izolációban vagyunk. Kicsit meghökkent, mondta hogy az ikerszomszédaink is, aztán elment.
Szépen nekiláttak dolgozni a ház előtt a kism Hallottam a munkavezető riadt kiáltásait: jaj, ne arra! Az egy víz vezeték! Ó, vigyázz, ott is van valami....
De már késő.
Sötétbe borultak a terráriumok, a nappalink fő fényforrásai.
Bizony, sikerült elvágni a fővezetéket.
Nagyon nem kell megijedni, már jött is a bácsi szabadkozni, és hogy fél óra múlva minden a régi lesz.
Ez délben történt, szerencsére az ebéd már elkészült.
Egykor valóban kopogtatott a kedves villanyos, hogy megnézné a villanyórát.
Sure thing!
Mondja ám, hogy a szomszéd izolációban van. Válaszolom, hogy mi is.
Erre lehervad a mosoly az arcáról és ki iszkol.
Mint kiderült, tilos lett volna bejönnie lezárt házba, de úgy tájékoztatták őket, hogy mi jól vagyunk.
Jogos persze.
Ez után csak morcos képpel üldögtek szegények a ház előtt a kisbuszukban.
Áram sehol.
Nem tudtuk, hogy mi lehet a gond. Talán annyira sikerült elnyűni, hogy meg se tudják csinálni?
Szépen besötétedett.
Telepakoltuk mécsesekkel a házat, és vacsorázni kezdtünk.
L
Ádám végre megértette mit jelent az, hogy áramellátás, és hogy bizony még mesét se lehet nézni, ha nincs. És kaptunk egy kis ízelítőt, milyen is lehetett régen gyertya fénynél üldögélni esténként.
Fél 7-kor megjelent tetőtől talpig szkafanderben egy ember. Vegyvédelmi zsákot húztak a lábára, kezére, aztán nagy levegőt vett, benyitott hozzánk, és felcsattintotta a fő biztosítékot.
És lőn világosság!
Ez talán nincs a hírekben, de minálunk az iskolákban robbant a bomba.
A hetet úgy kezdtük, hogy a tanulók fele magas lázzal, köhögéssel otthon maradt.
Nálunk Ádámnak és Annának is csúnyán vastagon folyt az orra és köhögtek, de se torokfájás, se egyéb tünet.
Természetesen nem lehet tudni csak nálunk enyhe e a jelenség, vagy ez csak egy mezei influenza.
Nem is szöszöl vele senki hogy kiderítse. Akinél bármi jel van, az teljes családjával együtt két hétre bezárkózik. Ez a parancs.
Mostanra gyakorlatilag kiürültek az iskolák, és végre pártunk és kormányunk bejelentette, hogy péntektől be is zárnak. Csak hogy a hátra lévő 3 napban biztosan lefertőződjön még a maradék is.....
Cseppet se bánjuk!
Szuper tágas a ház, a kert, és rengeteg a tervünk amit alig várunk hogy megvalósítsunk. A többes szám király, mert igazából Tamás tud macska kifutót építeni, berendezni a terráriumait, veteményest készíteni. Én az itthon lévő ovis pörgőgépem, és a pakolóka 1 évesem mellett büszke vagyok ha vidáman és kreatívan lemenedzselem a napot.
Izolációnk első napján megjelent az állatkertes házakért felelős néni, hogy akkor ők most ide elkezdik bekötni a gázt. Merthogy eddig olaj fűtés volt, és minden gond van vele.
Tamás mondta neki, hogy persze, semmi gond, de mi izolációban vagyunk. Kicsit meghökkent, mondta hogy az ikerszomszédaink is, aztán elment.
Szépen nekiláttak dolgozni a ház előtt a kism Hallottam a munkavezető riadt kiáltásait: jaj, ne arra! Az egy víz vezeték! Ó, vigyázz, ott is van valami....
De már késő.
Sötétbe borultak a terráriumok, a nappalink fő fényforrásai.
Bizony, sikerült elvágni a fővezetéket.
Nagyon nem kell megijedni, már jött is a bácsi szabadkozni, és hogy fél óra múlva minden a régi lesz.
Ez délben történt, szerencsére az ebéd már elkészült.
Egykor valóban kopogtatott a kedves villanyos, hogy megnézné a villanyórát.
Sure thing!
Mondja ám, hogy a szomszéd izolációban van. Válaszolom, hogy mi is.
Erre lehervad a mosoly az arcáról és ki iszkol.
Mint kiderült, tilos lett volna bejönnie lezárt házba, de úgy tájékoztatták őket, hogy mi jól vagyunk.
Jogos persze.
Ez után csak morcos képpel üldögtek szegények a ház előtt a kisbuszukban.
Áram sehol.
Nem tudtuk, hogy mi lehet a gond. Talán annyira sikerült elnyűni, hogy meg se tudják csinálni?
Szépen besötétedett.
Telepakoltuk mécsesekkel a házat, és vacsorázni kezdtünk.
Ádám végre megértette mit jelent az, hogy áramellátás, és hogy bizony még mesét se lehet nézni, ha nincs. És kaptunk egy kis ízelítőt, milyen is lehetett régen gyertya fénynél üldögélni esténként.
Fél 7-kor megjelent tetőtől talpig szkafanderben egy ember. Vegyvédelmi zsákot húztak a lábára, kezére, aztán nagy levegőt vett, benyitott hozzánk, és felcsattintotta a fő biztosítékot.
És lőn világosság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése