Jajjaj, ezt a bejegyzést még október 20.án írtam.
Nem tudom hogy hogy nem osztottam meg végül.
Sziasztok!
Máris véget ért az első "term". Angolégnál az iskola év 5 term-re van felosztva. Mindegyik után jön egy-két hét szünet, mindegyik egy kis újrakezdés.
Ilyenkor a szülőket behívják szeményes beszélgetésre, és elmondják hogy halad a kis csimota.
Olyan nagyon nem izgultam, mert Ádám az második naptól kezdve kirobbanó örömmel megy iskolába.
Sőt, végtelen lelkesedéssel gyakorolja írni a betűket, és próbál kiolvasni mindent amit meglát.
Meg vagyok döbbenve!
Még ő ültet le minket iskola után, hogy gyakoroljuk az olvasást, amikor én már inkább pihenni akarnám hagyni, mert egyébként is túl soknak tartom, hogy délután 3ig bent vannak.
Hogy ez hogy lehet, fogalmam sincs!
De annyira büszke vagyok, hogy ilyen ügyes.
A tanárnő is hasonlóan el van tőle bűvölve, mint mi. Azt mondta, Ádám nagyon kedves mindenkivel, és mindenki szereti, mert nevetős, és nagyon jó a humorérzéke. Magabiztos, mindenben benne van, és mindenben lelkesen próbálja kihozni magából a legjobbat. A szabályokat szépen betartja, és az angolja is fejlődik.
És ami engem mindebben a legjobban elkápraztat, hogy ezt a jelek szerint nem véresverejtékkel, hanem egészen könnyedén adja elő.
Elképesztő szerencsés kis lelkialkat.
A tavalyi rengeteg küzdelem, mindennapos közelharc, sírós szívszaggatós reggelek után minden esélye meg volt, hogy ezt folytassa. Féltettem, hogy csúfolják majd amiért nem tud beszélni angolul. Néha kicsit panaszkodott is, hogy hiába beszél, nem értik a többiek.
Elhatároztam, hogy nem oktatom ki mit tegyen. Ezt neki kell kiküzdeni. De bizony aggódtam, hogy egy sarokba húzódva egyedül és rettegve tölti majd a napjait, mint én annak idején.
És tessék! Megtalálta a humor fegyverét, a magunkon nevetés megoldását.
A humornál jobb gyógyír nincs!
Expecto Patronum.
Felfedezte az ezüst golyót.
Ráadásul nekem is eszközt adott a kezembe, mit csináljak, amikor nem hallgat a szép szóra.
Ha nem az a baja, hogy hulla fáradt, akkor nagyon is kap a viccen, és gyakran megoldás a hisztire egy nevetés.
Csak így tovább kis életrevalónk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése