Hanem egy Liverpoolhoz közel eső kis ékszerdoboz falvacska.
Egyszerűen nem tudok betelni vele.
Annyira kedves, szép, békés, ódon. Minden kis részlete egy mese. Komolyan a legszebb település amit eddig láttam Angliában.
A gyerekekkel azért keresem fel néha, mert a közepén áll a Lady Lever művészeti galléria, ahol érdekes programok szoktak lenni. Kéznűveskedés, kínai oroszlán táncosok, meg hasonlók.
Hogy mit keres egy ilyen gyönyörű kultúr negyed Liverpool tökéletesen indusztriális területének a közepén?
Tömören élt az 1800as évek végén egy szappangyáros testvérpár, akiknek az az ötlete támadt, hogy biztosan jobban fognak dolgozni a munkásaik, ha boldogok.
Ehhez pedig mi kell? Szép, boldog otthon és lakó közeg, kikapcsolódási lehetőségek, mint parkok, sportok, művészeti, művelődési lehetőségek.
Neki álltak, és felépítették maguknak az általuk megállmodott kis édenkertet.
Álomszép kis lakónegyedek, emészhető létszámú közösséggel.
Mindegyik ház csoport más és más, de gyönyörű, victoriánus hangulatú.
A éakosok láthatóan a mai napig benne vannak a játékban, és különlegesen igényes kis részletekkel látják el az otthonaikat.
A település közepén pedig a múzeum, parkok, sport pályák.
Nekem nagyon hiányzik az igazi természeti környezet. Sajnos a régi városnegyedből kilépve már nwm ilyen szép a kép, és szembe jön velünk a realitás.
Pedig még természetvédelmi terület is van a folyó mentén, és a vasúállomáshoz közel egy lepke csalogató virágos park. Szóval kihozták amit lehet.
A parknak most csak a babakocsival megközelítés csücskét néztük meg, de az kellenes volt és viszonyleg tiszta.
A Dee folyó toekolata túloldalán Liverpool láthaló.
Az erdőcskében pedig egy emléktábla hírdeti, hogy itt volt található a szintén Lever testvérek által alapított kórhàz, ami végül a trópusi betegségekkel hazaérkező utazók speciális gyógyhelye lett. Igen közel vagyunk a nagy kikötőkhöz, tökeletes helyválasztás.
A múzeumban mehint megleptek engem a gyerekeim.
Olyan büszke vagyok rájuk, hogy tudnak viselkedni szépen, és igazi élmény velük egy ilyen nap.
Be vallom, engem ekkora koromban halálosan untatott volna egy művészeti galéria és város nézés. Ôket viszint nagyon érdekelte, és tisztelettel, csendesen, kíváncsian jártak körbe.
Alapvetően a japán 19. századi újság grafika kiállítás miatt jöttünk, ami Ádámot érdekelte a ninják miatt. Végül erre csak kis időt szántunk, de azért élvezték a kultúr bényomást
Nagyon élvezték a görög-római művészetekét, ahol lehetett mesélni legendákat, meséke.
Végre kezd összeállni, így sokadjára beérni, hogy Hekules a hős, meg Vénusz a szép, Zeusz a főnök, stb.
De a legviccesebb, hogy pucérak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése