Összeszokunk Ádámmal

Sziasztok mindenki!

Irtóra bocsi hogy így eltűntünk!
Az volt, hogy itt volt segíteni Tamás mamája két hetet, és húsvét után az én szüleim is kilátogattak.
Annyi esemény gyűlt fel amit elszerettünk volna mindketten mesélni, hogy ettől lelassultunk.
Piszkozatban már jó rég megvagyunk, csak még képekkel, ezzel-azzal ki kell egészíteni.

De arra gondoltam, az Ádámos mindennapjainkról azért én tovább megyek!
Ilyen picikkel úgy röpül az idő!

Tehát a kezdetek...
Ezt még az első 4 hét után írtam...

Kalandos játék megismerni egy új emberkét!

Hát még beletanulni az új feladatba, és tényleg szülővé válni.

Sok könyvet olvastunk, sok mindenkivel beszélgettünk, nagyjából kialakult bennünk egy kép arról. ami ránk vár.

Két könyv volt különösen nagy segítség, W. Ungváry Renáta: A Szoptatás kézikönyve, és Tracy Hogg: Baba Suttogó, amit az itteni bábák is javasoltak. Persze mindent fenntartással kell olvasni, kiszűrni ami tetszik, meg ami nem.
A szoptatós könyv irtó jó, de én nem tartom jónak minden sírást szoptatással megoldani. A Suttogós könyv is szuper, de pl a cumi nekünk nem szimpi.

Gyakran eszembe jut a Ramó barátnőmtől kapott vicces írás, a "mindenki szar anya, csak nem tud róla”. 

Ha elbizonytalanodsz magadban, jó ezt felidézni, és nevetni egyet az egészen.

http://divany.hu/poronty/2010/04/24/mindenki_szaranya_csak_nem_tud_rola/

Mi úgy gondoltuk, az első egy hónapban nem nagyon várunk el magunktól semmit, ismerkedünk a helyzettel, Ádámmal.

Az első felfedezésünk, ami nagyon cuki, hogy tisztára olyan elalvás tekintetében, mint Tamás! 

Ok nélkül sose sír, de alvás előtt mindig zokog több hullámban, míg a feje esik egyre lejjebb és lejjebb. Végül elkuckózódik, elcsendesedik, és elalszik.
Tamás is csak akkor tud elaludni, ha lecsukódásig olvasta a szemét. Ha még nem elég fáradt, gyakran fenn van éjfélig, egyig.

Az altatás nálunk a legnagyobb téma. Ugyanis máskor egyáltalán nem sír.
 (kivéve azt az egy esetet, amikor csúnyán hibáztunk, és a Mekiben ebédeltünk...utána egy napig zokogott szegény, úgy fájt a hasa.)

Folyton keressük a megoldást, hogy aludna el könnyebben.
Persze, mandukában, babakocsiban, autósülésben, ringó ágyikóban se perc az egész. De ezekre nem szeretnénk rászoktatni. Nagyon jó volt, amikor az elején csak üldögélve, dúdolva el lehet nyugtatni, és letenni. Egy időben rákaptunk az állva, rázogatva altatásra, de hamar rájöttünk, hogy hosszútávon elég fárasztó.

Azért egy-két trükköt be kellett vetnünk.

Pl. Folyton felébreszti magát a kalimpáló kis kezével, lábával. Ezért neki jól esett a bepólyálás. Úgy sokkal hamarabb megnyugodott. A kukac hálózsák sokat segített a helyzeten.

Aztán olyan erős lábacskája van, hogy a legeleje óta végig tudja rugdalni magát a kiságyon. Ennek következtében rendszeresen koppant a feje a támlán. Észrevettem azt is, hogy a mózeskosárban sokkal jobban szeret aludni. Nyilván mert kisebb, kuckósabb a tér. Úgyhogy átmenetileg, amíg ilyen pici, takaróval csináltam neki egy kis fészket az ágyába. És íme, működik! :D

Folyton próbálom segíteni, hogy megtalálja a kis ujjacskáját. Amikor sikerül neki, akkor alussza a legjobbakat! De egy ilyen pindúrnak még nincs meg a megfelelő tudatos mozgás koordinációja ehhez, úgyhogy csak ritkán sikerül. Gyakran rágja az öklét, de csak felbosszantja magát, amiért nem találja az ujját. Akkor viszont még jobban összeszorítja a kezecskéjét, és oda minden.
A megoldás, hogy elalváshoz megkapja a mi kisujjunkat, amit kihúzunk a szájából amikor már bóbiskol. Van amikor ez nagyon jó, és hagyja kihúzni az ujjunkat, pedig még ébren van. De van, hogy sokat kell ücsörögni mellette, mire elenged.
 Persze volt már olyan helyzet, hogy nem volt időnk a végtelenségig babusgatni, és eszünkbe jutott a cumi. De hiába tettük vissza újra meg újra a szájába, sorra kiköpi.

Igazából nem baj! Napról napra ügyesedik, hamar meg lesz a saját ujjacskája is. :) Addig meg hadd tudjon minket közel magához.

Elég jól bírja a zajokat, biztos köszönhető a Marvel maratonnak, amit esti mesének néztünk az utolsó hónapokban. ;)
De észrevettem, hogy kezd érzékeny lenni a zajokra, miután napközben én viszonylag keveset beszélgetek magamban,
Úgyhogy újabban alváshoz zenét teszünk be. A Kalákára és a Te Vakára alussza a legjobbakat. Tutira ismerős neki bentről! :D 
De hallgatunk minden mást is, ami jólesik.
A Kalákával volt a leglátványosabb eset, amikor is Tamás bekapcsolta a youtube-on, és a kis manó, akit épp vittem volna altatni, a szám végére aludt is.
Igazi fun! :D

Első séták egyike mandukában

A napok nagyon jól tervezhetőek Ádámmal.
Van egy telefonos baba gondozós ap-om, amibe írom mikor eszik. Az első hónap végére kezdtem érezni, hogy tényleg van egy ritmusa a napoknak, és ezt nagyon élvezem! :) 
Kb 2-3 óránként kér enni, van +/- ingadozás persze, de lassan kirajzolódott, mire lehet számítani.
Akinek ismeretlen a műfaj, annak mesélem, ez úgy fest, hogy az evés 20-40 perc, aztán büfi, ami nála 5-10 perc. Utána van "fenn", ami most 20-30 perc nála éppen és amikor kezd ásítozni, viszem elaltatni. Az altatás kb 10-15 perc, és aztán általában másfél órát alszik kb a következő etetésig. 

A szopiztatós képektől megkíméllek titeket. ;D 
De higgyétek el, hihetetlen nagy élmény volt, amikor kb 3 hetesen először tényleg felém fordult, és a szemembe nézett közben.

A büfi vicces, azt is másképp tanítják itt, mint otthon!
Otthon ugye vállra vesszük, és ütögetjük a baba popsiját, hátát. Itt azt mondják, hogy ez nem jó, mert kinyomjuk szegényből a tejet. Ők azt javasolják, hogy ültessük a térdünkre és mozgassuk körbe-körbe, vagy csak simogassuk a hátát-hasát. Ádámnál működik, ritkán köp, és a büfi is hamar kijön. Ha csak a lusta mamája bele nem alszik az etetésbe..;)

Amikor fenn van, megpróbálom teljesen ő rá figyelni, olyan rövid kis idő ez a napban úgyis.
Az elején csak 5-10 perc volt kb, aztán fokozatosan egyre hosszabb, de azért így sem túl sok.
De minden nap van egy olyan ébrenlét, amikor én főzök vagy hasonló, és ő az autósülésből nézeget.
Szerencsére tetszik neki! Én meg örülök, hogy nem csak a kezemből világ a világ! ;)